Az Orosz Kém {Bucky Barnes ff.}

Part 24

-Jónapot Miss Salt!- köszöntött a körübelül 40-es éveiben járó doktor.
-Üdvözlöm doktor úr.
-Ma végre tudunk magán hajtani egy gyors műtétet.- mondta és beadott egy inyekciót.
Percek múlva egyre halványabban láttam, egyre kótyagosabb lettem.

-Gyerünk! Haladjon!- ordított a képembe.
-Mégis miért? Úgyis meghalunk!- rivalltam rá.

-Te jó isten! Ennek az embernek nincsen bal karja!- lepődött meg az ügynök amikor kiszedett egy katonát a patakból.

-Az emberek sokat köszönhetnek magábak, Salt.- mondta.

Szemeim kipattantak, felültem az ágyban. Bár ne tettem volna hiszen abban a pillanatnan fájdalom keletkezett az alhasamban. Lehúztam róla a takarót majd egy nagy vágást pillantottam meg. Szörnyülködve néztem végig magamon. Egy hidegvérű gyilkos vagyok. Nem kéne hogy éljek. Odahajoltam a kisszekrényhez, kiemeltem a naplót, kinyitottam és körmölni kezdtem..

1945. 8. 14.
2. Bejegyzés.

Kicsiként mindig hercegnő akartam lenni. Felhőtlen boldogságot és szeretetet akartam érezni. Akartam egy fehér lovon érkező herceget aki csak miattam tett meg egy hosszú távot, csak azért hogy lásson engem. Aztán összeházasodunk és boldogan élünk amíg meg nem halunk...
De a fehér lovon érkező herceg nem jött. Helyette viszont tömegével érkeztek a problémák, fájdalmak, félelemek. Idő után elfelejtettem az álmaimat, nem vártam a kisherceget. Féltem a mesebeli gonosz szörnyektől akik csak keresztbe szerettek volna tenni a főhősnek. Féltem hogy egyszer eljönnek értem és magukkal visznek. Elvisznek egy olyan helyre ahol senkit sem ismerek. Ahol sosem lehet boldog.
Mikor egyre jobban nőttem, kezdtem felfogni az élet értelmét. A herceg fehér lovon sosem fog megérkezni, valószínűleg megdöglött a lova. Magadnak kell megoldanod a problémáidat, nem fog senki sem segíteni benne. A szörnyek pedig nem léteznek. Nem fognak beszipantani tegéd a ruhásszekrényedbe, nem fogják megragadni a lánad ha ácsorogsz az ágyadnál. Szörnyek nem léteznek. Legalábbis úgy ahogy akkor gondoltam.
Ha most átgondolnám akkor más véleményre jutanék.
Végülis Scooby Doo is azt tanította nekünk hogy minden szörny egy álarcot visel és ha ezt leveszi akkor egy olyas valaki tárul elénk akiről sosem gondolnánk. Pillanatok alatt eszméltem fel hogy az igazi szörnyeteg az én magam vagyok.