Az Orosz Kém {Bucky Barnes ff.}

Part 19

-De ez még nem biztos, vigyük a laborba- mondta Tony és levette a lány nyakáról a kezét.
Sietősen elrakta telefonját majd rohanni kezdett felfele. Követtem.

Belül imádkoztam hogy ne haljon meg.

Csak most kaptam vissza őt nem veszíthetem el megint.

Lefektettem az ágyra és arrébb léptem. Tony állt a helyemre és vizsgálni kezdte a lány.

-Sajnálom Bucky- fordult hátra.
-Valaki megölte őt.- mondta és a cipőjét kezdte kémlelni.
-Nem nem lehet halott- léptem mellé és kezét kezdtem szorongatni.
-Gyerünk Emily kérlek- kezdtem el az újáélesztést.

Szabályosan végeztem a élesztést de nem hozta meg a hatását.
-Francba!- motyogtam és a lány arcához hajoltam.

Befogtam orrát, hátrahajtottam fejét és számat az övéjére helyeztem.
Óvatosan elkezdtem fújni bele a levegőt. A lány mellkasa fel-le emelkedett de nem ömmagától.
Abbahagytam a szájon áti lélegeztetést és hátrébb léptem.
Emily még mindig mozdulatlanul feküdt.

-Tony- néztem rá fél szemmel.
-Mondjad- nézett rám.
-Mit csináljak?- kérdeztem.
-Bucky, ő halott- jelentette ki.
-Bármit megteszek, bármit- mondtam hangosabban.
-Buck őt nem hozhatod vissza az életbe- mondta és mellém sétált.
-De mindig is velünk lesz- mondta és elindult az ajtó felé.
-Tudod?- kéreztem rá.
-Mit?- fordult vissza a zseni.
-Tudod hogy hogyan kell felkelteni. Igaz?- sétáltam mögé.
-Jól tudod. Csak nem akarod mondani- mondtam mire Stark megfordult.
-Igen tudom.
-Tony kérlek.- könyörögtem.

Tony vett egy mély levegőt maj megszólalt.

-Jólvan- nyögte ki végül és a lányhoz lépett.

Emily ott feküdt még mindig az ágyon. Tony vizsgált rajta valamit én pedig jéghideg kezét szorongattam.
-Oksi moksi ha mindem igaz akkor ez lesz a jó- mondta és egy inyekciót adott be a lánynak.
Pár másodpercig nem történt semmi.
Ilyedten tekintettem Emily pilláira amik rezzenéstelenül feküdtek a szemhéján.
Letekintettem összekulcsolt kezünkre. Becsuktam szememet.

Néhány pillanat múlva az összekulcsolt kezünket nem csak én szorítottam hanem még egy személy.
-Emily?- tekintettem a lányra.
Pillái megremegtek, rám emelte szemeit.
-Uram atyám Emily!- borultam nyakába.

A lány viszonozta a cselekedetemet de most valami más volt. Teljesen máshogy viselkedett.
Elhúzódott tőlem, eltolt magától.

Gyönyörű szemeit rám emelte.

Istenem mit meg nem tennék ezért a lányért.

De amit ezután mondott megváltoztatta az életemet.

-Ki vagy?- kérdezte zavarodottan.