Az Orosz Kém {Bucky Barnes ff.}

Part 10

-Ki a barátod?- állt fel Natasha.

Halkan nevetni kezdtem mint egy elmeroggyant.

-Úgyse ismeritek- legyintettem mindkét kezemmel hisz' a bilincs összefogta azokat.
-Hogy hívják?- csattant fel a vörös.
-James Buchanan Barnes- vágtam komoly képet.
-Uram atyám.- szólalt meg Steve.
-Bucky él- motyogta legfőképp magának.
-Ha így jobban ismeritek- kezdtem bele - A Tél Katonája - mosolyogtam kegyetlenül.
-Ő felelős több ezer ember haláláért. Érzelemnélkül gyilkol.
-Olyan mint te- mondta Fury.

Rosszallóan ránéztem.

-Én nem vagyok ilyen.- mentettem a menthetőt.
-Miért? Akkor minek neveznéd magad?- nézett rám lenézően Nick.
-Nem gyilkosnak.- vontam vállat.
-Emily ezt mindketten tudjuk hogy ez hazugság- nézett mélyen a szemembe.

-Hol a pendrive?- rontott be Banner az ajtón.

A férdi arca egyre zöldebbé vált, ütőerei kidülledtek.

-Hogy mi?- tetettem az ártatlant.
-Emily ne játszd a hülyét! Hol van?- fogta meg a vállam Steve.
-Nemtudom.
-Emily!
-Nemtudom hogy hol van az a rohadt pendrive!- csattantam fel.

Bruce keze az arcomon csattant mire egy halvány mosoly kúszott fel az arcomra.

Ez volt a terv.

A mögöttem ácsorgó Steve és Tony védelmezően elém ugrottak majd Steve ránézett Natashára.

-Bruce nyugodj meg- ment közelebb hozzá a vörös.
-Nincs Bruce. Csak Hulk- ütötte el a nőt.

Mostmár nem a zseni, tudós férfi állt elöttünk hanem a nagy, zöld Hulk.

-Péntek küldj egy osztagot!- beszélt valakinek Tony.

Hulk elindult és fellökte az elöttem állóférfiakat.

Én feldőltem a székkel ami ezért eltőrt.
Felpattantam és kifelé rohantam.
Rohantam amíg bírtam. Egyszercsak egy férfi lökött fel.
Felnéztem rá hiszen itt senki sem az én magasságomban volt.

-Hova-Hova?- nézett le rám az isten.
-El innen- csaptam mellkasába ám nem sokat értem vele.
Thor felkapott és elindult velem viszafelé.
-Engedj el!- ficánkoltam.
-Most! -csaptam ingerülten mellkasára.

Az isten ledobott, leestem a földre.
-Au- kaptam hátamhoz a kezem.
-Elengedtelek- mondta és tovább ment nélkülem.

-Hol van a pedrive?- csapott idegesen az asztalta a főnök.
-Nemtudom. Én..én esküszom...  valahol...itt kell lennie...- kezdtem el keresgélni csebeimben.
-Ha nincs pedrive akkor felesleges volt a beépülésed.
-De valahol ott kell lennie.
-Vigyétek el- intett a mögöttem álló katonáknak.

Behajítottak egy sötét szobába.

A szobában nem volt sokminden.
Pár szerszám és egy ágy.
-Nah akkor mivel kezdjük? - kérdezte a kétajtós szekrény.
-Kérem- görnyedtem össze a padlón.
-Kérem ne- csuklott el a hangom.

Ő csak könnyedén mellémlépett és fejbevágott.
-Kussolj szajha!- parancsolt rám.

Itt fekszek a hideg, fa padlón.
Senki sincs itt a szobában rajtam kívűl. Az a férfi jól ellátta a bajom.
Fejem, lában, hátam is lüktet a fájdalomtól.
Alig bírom nyitva tartani a szemem.

Az ajtó halkan kinyitódott majd be is zárult.

Ő jött be.