Az Orosz Kém {Bucky Barnes ff.}

Part 7

Sokkolva tekintettem le az egyre pirosodó alkaromra. Végtagom egyre jobban fájt, úgy tűnt feladja a szolgálatot.

-Ha most leégeted a karomat- kezdtem bele.
-Akkor nemtudom eltakarítani utánnad a kiszórt cukorkákat.- húztam az időt.

Tony mintha meg sem hallotta volna, folytatta tevékenységét.
Én már a földön fetrengtem a fájdalomtól de nem zavartatta magát.

Felkapott és az éppen feltáplászkodó James elé lépett.

-Ne mozdulj különben halott- tartotta fejemhez az egyik kezét.

James egy pillanatig habozott.
-Hajrá. Csinálja- parancsolt rá.

Szememimet összeszorítottam és vártam a halált hozó lövés hangját.
Igaz, nem rögtön de megkaptam.

➰James Buchanan Barnes szemszöge➰

A lányt meglőtte de nem halt meg.
Erőtlenül csuklott össze mintha kiszállt volna belőle a lélek.
Utoljára a feje érintkezett a földdel.
Néztem egy ideig ahogy fekete haja eltemeti hófehér arcát.
-Te vagy a következő- indult felém.
-Tony állj!- próbálta megállítani az egyik fickó.
Megakart ütni de kitértem az ütés elől és lányért rohantam.
Felkaptam és szedtem a lábaimat a bázis felé.

Mikor már csak pár utcányira voltunk megnyugodtam és lassabban szeltem az utcákat.

A lány még mindig eszméletlen volt a karjaim között. Sötét haja belelógott szemeibe amik most nem voltak nyitva.
Kezemet egy meleg folyadék festette vörössé.

A vére.

Sokkolva tekintettem a jobb kezemre amit a lány derekánál tartottam.

Ha nem sietek meghal.

Megkétszereztem lépteim gyorsaságát így könnyedén elértem a tőlem pár méterre található Hydra bázist.
-Meglőtték- jelentette ki a mellettem totyogó orvos.
-Vigyétek be- hívott oda két nagydarab katonát.

Kitartotta a kezét, várta hogy átadjam a lányt.
-Hova kell vinni?- kérdeztem és farkasszemet néztem a nagy állattal.
-Katona!- szólított a Doki.
-Adja át a lányt!- parancsolt rám.

Lassan de odaadtam az eszméletlen lányt. A pendrive már nálam volt.

A sötét folyosón sétálok az utolsó ajtóig. Benyitok ahol három ágyat pillantottam meg. Ez az a szoba ahol utoljára aludtam nyugodtan. Azóta minden este szőrnyű rémálmok gyötörnek és ez ellen nincs ellenszer.

Sóhajtottam egyet majd leültem az ágyra.

Annyira ismerős volt aza a férfi az úton. Csak nemtudom hogy honann. Ismerős volt a hangja, arca, kinézete, stílusa.

➰Emily Salt szemszöge➰

Rettentő fejfájásra keltem. A szobámba napsugrak kukucskáltak be az ablak rácsai között.
Vakító volt a fényük, több idő kellett ahoz hogy hozzászokjon a szemem.

Ülőhelyzetbe tornásztam magam majd körbenéztem a szobába.

A falak szürke színben pompáztak. Már ha lehet ezt mondani. Az ágynemű is hasonló színben takara testemet.

A szobában nem volt senki rajtam kívül.

Kitakaróztam és próbáltam felállni.
Sikerült de az oldalam hihetetlenül fájni kezdett így inkább mellőztem az ötletet.

Megvártam hátha valaki jön.

Hátha.