Az Orosz Kém {Bucky Barnes ff.}

Part 27/ Epilógus

-1 év múlva-

-Öszintén! Mit mondjak neki?- néztem tehetetlenül a vörösre.

-Tudod te jól- bökte meg a mellkasom majd kitolt a szobából.

Lassan de biztosan haladtam a szobája felé. Mikor megérkeztem bekopogtam. Egy halk "igen" után már egy kicsit bátrabban léptem be az ügynök szobájába.

-Buck? Gyere ült le!- invitált be majd leült az ágyára.

Leültem mellé majd ránéztem.

-Nézd én sajnálom- kezdett bele.

-Ne! Ne sajnáld.

-Miattam vették át fölötted az irányítást, Bucky!- mondta egy kicsit ingerültebben.

-Miattad bármit eltűrnék- szűrtem ki fogaim között tudván hogy úgysem hallja.

-Istenem Buck miért nem veszed észre?- kezdte nyugodtan Emily.

-Mit Em?

-Nem hozzád való vagyok. Te egy olyan nőt érdemelsz aki képes lesz számodra gyereket szűlni és főzni rád. Én... Én pedig még egy teát sem tudok főzni- nevetett fel kínjában.

-Nekem nem kell tea- nevettem elagam gondolván hogy most majd megenyhül.

-Miért nem tudsz már bekén hagyni?- csattant fel és felállt.

-Mert szeretlek- csúszott ki a számon.

-Engem nem szeret senki- szűrte ki fogai között mire én is feálltam és elé mentem.

-Csak mert te nem szereted magad attól még én szerethetlek- mondtam  majd megsimogattam az arcát.

-Bucky én..- kezdett bele de újjam szájára tapasztottam.

-Shh...

-Szeretlek Emily- néztem mélyen szemeibe.

-Én is James Buchanan Barnes- mondta majd megcsókolt.

És ezennel a végére is értünk ennek a történetnek. Tudom, tudom hirtelen és gyorsan lett vége, sajnálom de nem volt már ötletem hozzá. Viszont hozok egy új könyvet aminek a címe nem más mint a: A testőr.