Az Orosz Kém {Bucky Barnes ff.}

Part 23

Egy katona lépett mellém és nyomott a kezembe egy fegyvert.
Sokkolva tekintettem a kezemben lévő tárgyra.

Tudtam. Tudtam hogy mit kell tennem de mégsem akartam megtenni hiszen a legjobb barátom állt elöttem.

- Ты знаешь, что делать/Tudod mit kell tenned- szólalt meg a katona.

Felemeltem a fegyvert.

Nem lőttem le. Haboztam. Haboztam, mert nem akartam. Nem akartam megölni.

-Gyerünk Em! Húzd meg a ravaszt!- kiáltott rám Will.
-Nem!
-Emily. Én mindig veled leszek. Szeretni foglak örökkön örökké-mosolygott rám mire felemeltem a fegyvert.

Igen. Lelőttem. Hogy miért? Azt még most sem tudom. Talán még mindig bennem van az a gyilkos amit belém neveltek. Amit sosem tudok majd elrejteni.

-Szép volt katona.
Ledobtam a fegyert és ránéztem a mögöttem álló katonára.
-Mostmár jobb?

Ő csak vállat rántott majd megfogott és visszavitt a szobámba.

Rámzárta az ajtót és element. Leültem az ágyamra és kinyitottam az éjjeliszekrényem fiókját. Egy napló volt benne mellette pedig egy toll.

Kezembe vettem a naplót és a tollat majd kinyitottam.
Üres volt. Szó szerint

1945. 8. 13.
1. Bejegyzés:

Félek. A Hydra újból visszavett, újból itt vagyok. Itthon. Otthagytam a bosszúállókat. Nem hiányzik senki. Ők csak kellékek voltak a célom eléréséhez.
Egy programhoz akarnak felhasználni, természetesen belementem hiszen sosem fogom elárulni a Hydrát. Örökkön örökké követni fogom bármit is csináljon. Ha ölnöm kell akkor ölök. Ezt nevelték belém amikor 5 éves voltam. Ezt már nem lehet megváltoztatni. Ez vagyok én. Emily Salt. Jelenleg.

Visszatettem a könyvet a fiókba. Éppenhogy becsuktam, az ajtó kivágódott és kettő fegyveres katona lépett be rajta.
Megragadtak és elhurcoltak egy műtő terembe.
De ezt nem úgy kellett elképzelni mint a napjainkban lévő műtőket. Itt szerintem még egér is volt. Szörnyen nézett ki. Lefektettek az ágyra majd pár percig csend uralkodott ezt pedig az ajtón belépő doki szakította meg.