Az Orosz Kém {Bucky Barnes ff.}

Part 16

-Tegye le a fegyvert!- parancsolt rám a híres Tony Strak.

Eleget tettem kérésének.

Mit vesztenék? Megölték az egyetlen embert akit szerettem. Ő volt az az ember akiben feltétel nélkül bíztam. Bármitől megvédett volna. Most is így történt. Én, idióta, pedig csak rohantam. Menttem a mihaszna kis életemet. Feleslegesen. Ha nincs mellettem a bátyám semmi sem vagyok. Semmi. Gyerek korunk óta együtt vagyunk. Mindig megvédett az árvaházban a nagyobb gyerekektől. Volt olyan amikor őt verték ájulásig helyettem. Vagy olyan hogy ő kapott ki azért mert én nem aludtam el időben. Sokat vállalt értem és így végezte. Egy felesleges ok miatt történő halál. Nem érdekel hogy kit kell megőlnöm. Legyen James vagy bárki. Én negteszem.

-Kérem Salt maradjon vesztek!- fogott le Sam.
-Hova vigyem?- kédezte Wilson.
-Elvisszünk. Hozzánk.- jelentette ki Stark.

Egy órás utazás után a toronyban voltunk. Leültettek egy székre és kezeimet egy bilinccsel fogták össze. 
Az fájt a legjobban hogy otthagytam. Otthagytam a testét. Minimum elkellett volna temeteni. De nem tehettem meg mert ezek elrángattak.
-Nos Salt.- lépett be Tony.
-Hallgatom- ült le velem szembe.
-Ugyan mit akar hallani?- motyogtam.
-Mit kerestek itt?
-Mit gondol mit kerestünk itt? Csak úgy szórakozásból leugrottunk megnézni hogy hogyan ölik meg egymást.- csattantam fel idegesen.
-A báttya halott.- köpete a szavakat.
-Tudom.
-Maga védtelen.
-Tudom.
-És így is mer feleselni.
-Tudja Stark egy idő után a fájdalmak elmúlank. Elmúlnak, minden ugyanolyan lesz mint régen. Elfelejti azt a személyt akit elveszettt.
De nálam ez nem így van. A bátyámat megölte James. A bátyám volt a támaszpontom ő pedig végzett vele. Sosem fogom megbocsájtani neki. Sosem. Jack mindig is benne fog élni a szívembem. Ő volt a társam. Védett,óvott. Így nem érdemes élni. Egyeltalán nem. Ha nincs kiért.- fejeztem be  a mondandómat.

-Akkor meg is ölhetjük magát?- kérdezte az ajtóban álló Thor.
-Te mikor jöttél?- lesett a férfire a zseni.
-Most. Hallottam hogy Kapitányt megsebezték.- mondta és felém közeldett.
-Öljenek! Nem érdekel. Inkább meghalok egy cél érdekében mint hogy így éljek tovább.
-Okés- mondta Bruce és felém indult.
-Állj!- állította meg Tony.
-Nem ölhetjük meg!
-Mégis miért? Hm? Azt ne mond hogy véded. Megsebezte Kapitányt.- csattant fel a férfi.
-Nem ölünk meg.- beszélt hozzám Stark.
-Velünk fogsz itt élni. A toronyban- mondta és rám nézett.

Hirtelen émelygés fogott el.

-Itt? Ez most komoly?- lestem.
-Ennyite azért ne örülj- mondta Tony és leszedte rólam a bilincset.
-Ki mondta hogy boldogságból mondtam?