Az Orosz Kém {Bucky Barnes ff.}

Part 12

Lábaimat háta köré kulcsoltam így már biztos volt hogy nehezen szabadul. Ha szabadul.
Az alattam vergődő katona össze vissza mászkált, velem a nyakában. Néha egy falnak vagy ajtónak ütköztünk.
Úgytűnt a katona feladta.
Engedtem szorításomon, levettem kezeimet nyakáról.
Ő is levette a kezeit derekamról, helyette áttette azokat lábaimra.
Megragadta végtagjaimat és a szoba túlsó felébe hajított.
Egy hangos csattanással értem földet. Hogy kevesebb esély legyen a megsérülésemre egy hátrabukfenccel fékeztem az esés gyorsaságát..
James elégedetten nézte a kis "művét".

Felálltam és újból megindultam a férfi felé.
Mellkason rúgtam amitől egy kicsit meghátrált de újra elkapott és elhajított.

-Ez így nem fog menni- mondtam leginkább magamnak.

Éppen indítani akartam egy újjabb támadást amikor az ajtó kivágódott és egy szemüveges férfi lépett be rajta.
Jamessel rögtön megálltunk és a férfire néztünk.
-Emily Salt. Ugye?- nézett rám szemüvege alól.
-Igen- bólintottam.
-Jöjjön velem.- mondta és sarkon fordult.

Utánna mentem.

-Egy ikerpár. Wanda Maximoff és Pietro Maximoff. Azt szeretném ha megnyugtatná őket. Eddig csak fegyveres katonákat láttak, lehet jót tesz nekik ha látnak egy nőt is itt. Legalább Wandának. Utánna pedig elvisszük őket és kisérletezünk rajtuk.
- osztotta meg velem a tervet a doki.

Benyitottam a szobába ahol egy fiú és egy lány ült bilccsel a kezükön.
-Sziasztok!- ültem le velük szembe.
Semmit nem válaszoltak.
-Pietro ugye?- néztem a szőke tincsű fiúra.

Csak bólintott.

Este az ikrek ordításától voltak hangosak a folyosók.

Itt fekszek az ágyban, nemtudok aludni.
Fekszek, lesem a plafont.
A szobában rajtam kívül csak James van de ő mélyen alszik. Jack valamilyen bevetésen van.
Ott szuszog a velem szemben lévő ágynál.

Éppen az ajtót elemeztem amikor James szemei kipattantak és zihálva felült az ágyban. Homloka verítékes volt, acél keze megfeszült.

Odasétáltam mellé.

-James? Minden rendben?- néztem a fiú szemeibe.
-Igen- nézte kezét.
-De... Te ki vagy?- nézett rám értetlenül.
-James én vagyok az, Emily- mutattam magamra.
-Emily? - lesett kék szemeivel.
-Nem emlékszel rám? - tekintettem rá csalódottan mire ő megrázta fejét.

Akkor mindent megértettem.
Ezért harcolt úgy velem. Ezért nem szólt hozzám. Ezért nézett rám úgy mint akit sosem látott.

Hát elfelejtett.