Demons //BEFEJEZETT//

Prológus

Volt egy nap a varázslóvilág történetében, amely minden egyes varázslóból két érzelmet váltott ki. Ez pedig Lily és James Potter halála volt. Rettentően sajnálták őket, hiszen tudták milyen rendes és figyelmes emberek voltak. Viszont határtalan öröm volt az a hír, miszerint a kis Harry Potter túlélte, és a Sötét Nagyúr elveszett.

Ám mielőtt Potterékhez látogathatott volna, olyan dologra talált az erdőben, amiről azt sem tudta, hogy létezik, hiszen a mondák és legendák szerint ők már rég kihaltak. Ők. Hiszen ez nem egy tárgy volt, vagy érzés, hanem egy élőlény. Nem is akármilyen. Egy kislány. Alig lehetett 2 hetes, úgy volt pólyába csavarva egy hatalmas fa alatt. Ám még a hatalmas ruhaanyag, amibe "csomagolták" az sem rejthette el azt amitől a legnagyobb hatalmon lévő sötét mágus is megrémült volna. Ugyanis a lánynak szárnyai voltak, melyek úgy fonódtak körbe rajta, mintha anyai kezek védelmeznék. Nem pillangó szárnyak voltak, inkább hasonlítottak egy madár szárnyaira, tele volt puha tollakkal, melyek megvédték a hidegtől a csöppséget.

- Perselussss - szólalt meg kígyóhoz hasonló hangján a Nagyúr, mire egy fekete, gomolygó füst keretében megjelent előtte a kívánt személy - Kell nekem ez a lány. Nagyobb hatalma lesz, mint bármelyik varázslónak vagy boszorkánynak az egész világon. Bizonyára Izabella lánya, hiszen utoljára róla feltételezték ezt - mutatott a csecsemő szárnyaira, miközben szeme vörös színben világított - Nálam is nagyobb hatalma lesz! Fel kell nevelnünk őt, hogy később minket szolgáljon, hiszen vele az egész világból kiirthatjuk a mugliivadékokat. És már nem is az aranyvérűek lesznek a legnagyobb hatalmúak, hiszen ez a lány félvér! De nem akármilyen. Anyja utolsó elő leszármazottja volt ezeknek a fajta tündéreknek, apja pedig, ha jól tudom, hogy Izabella kihez ment férjhez, akkor az egyik legnemesebb aranyvérű család sarja - szinte már üvöltött, attól a gondolattól is, hogy valaki erősebb legyen nála. Viszont megölni nem akarta a gyereket, mivel jól tudta mennyi mindenre viheti még vele.

A Nagyúr intett, mire Piton felvette gyermeket a földről és esetlenül a kezébe fogta, majd a következő pillanatban megint fekete füstté változott és a gyermekkel együtt hazament. Már amit ő az otthonának hívott.

Perselus Piton a valaha volt legfiatalabb tanár a Roxfortban. Halálfaló, majd miután megtudta, hogy Voldemort Lilyékre vadászik, annak érdekében hogy megmentse élete szerelmét átállt Dumbledore oldalára. Még azután is, hogy a Potter házaspár meghalt, érezte, hogy jól döntött, hogy végül átállt.

Kopogtak. Az ajtó alig nyikorogva kinyitódott, és a fekete köpenyes alak belépett rajta az igazgató irodájába.

- Igazgató úr! A Sötét Nagyúr olyan dologra bukkant, amely az egész világot megváltoztathatja. Sietnem kell, el kell vinnem őt a kúriába, mielőtt a Nagyúr visszatér. - hadarta el mondandóját a fekete talláros.

- A Sötét Nagyúr nem fog visszatérni. Egy ideig biztosan nem. - szólalt meg a szakállas - Ne haragudjon Perselus, de nem tudtunk már mit tenni. A titokgazda elárulta Potteréket. Nem volt esélyük. Csak a kisgyerekük élte túl.

- Tehát Lily... Lily... meghalt? Hiszen ő nem tett semmit. Semmit! - zengett bele az egész folyosó az ordításba - Hagyta őt meghalni. Pedig megígérte...megígérte!

- Tudja Perselus az időt nem lehet visszapörgetni. Tudom, hogy magának Lily sokkal többet jelentett, de már nincs mit tenni. - hajtotta le a fejét Dumbledore. - Viszont az áruló titokgazdát elkapták. Nagy felfordulást keltett.

- Ki volt az? Ki volt az áruló? - olyan ingerült volt, hogy majdnem felrobbant.

- Sirius Black.

- Hogy tekerném ki a nyakát. Mondja, hogy dementorcsókra ítélték. Az ilyen nem érdemel jobbat. Hiszen a barátjuk volt!

- Nyugodjon le kérem és mutassa mit hozott. - nézett kíváncsi szemekkel Dumbledore a Piton mellett lebegő táskaszerű takaróval burkolt akármire.

- Inkább kit... - nyitotta fel a táskáját a professzor, majd két kezével óvatosan kiemelte a csecsemőt, aki még mindig aludt, és szárnyai eltakarták arcát - Ő itt Zara Thompson. Izabella Rainer és Alexander Thompson lánya. A szüleit a Nagyúr pár napja ölette meg, de nem tudott a lányukról. Ma az erdőben találta meg őt.

- Nagyon különös. Igaz Izabella jól tudta álcázni szárnyait, én sem gondoltam volna, hogy gyermeke született. Méghozzá Alexandertől. Remélem tudja, hogy ez a lány rendkívüli képességekkel rendelkezik. - nézett az ősz szakállú ember a gyermekre - Talán nagyobbakkal mint mi mind együttvéve. De most az a legfontosabb, hogy valahol elhelyezzük őt. Mugliknál nem lehet, hiszen nem egyszerű varázsló. A varázslócsaládok mind úgy tudják, hogy nem létezik több ilyen képességű lény, úgyhogy valaki olyanra kell bízni, akiben feltétlenül megbízunk, és biztosan a jóra neveli ezt a gyereket.

- Igazgató úr, én szívesen felnevelném - szólalt meg hirtelen a professzor - Természetesen csak ha beleegyezik.

-Ha önnek sem jelent, gondot Perselus! Viszont akkor itt fog lakni a kastélyban. Ön is és a gyermek is. És legalább még egy tanárnak tudnia kell róla. Ezt viszont maga választhatja meg.

Akármennyit is gondolkodott, Pitonnak akkor sem jutott eszébe senki olyan a tanárok közül, akiben feltétlenül meg akarná osztani, így úgy döntött megtartja magának, és úgy neveli a lányt ahogyan ő akarja. Ha már Lilyt elvesztette, kapott helyette valakit, aki talán újra boldoggá tudja tenni.

Ám mielőtt egy teljes terv kialakulhatott volna a fejében valaki szó szerint betört az ajtón. Ez a valaki pedig nem volt más mint Minerva McGalagony professzor. Első pillantása Pitonra esett, majd a gyermekre, akit Piton a kezeiben tartott.

- Szentséges Merlinre! Hiszen ez... - mutatott a gyerekre - illetve, ő... az akire gondolok? - kérdezte folytott hangon.

- Igen - nézett rá halálosan nyugodt szemekkel Dumbledore - Ő itt Izabella Rainer és Alexander Thompson lánya, Zara Thompson. Az utolsó...

- Igen tudom, hogy ez esetben az utolsó közülük - szólalt meg a kezdeti ledöbbenés után McGalagony. - Csak arra lennék kíváncsi, hogy képes-e az animágiára? Hiszen a szülei animágusok voltak. Tudtam én, hogy valamiért gyorsabban megy Izabellának az animágia tanulás. Hiszen alapból képes volt rá - gondolkozott hangosan a professzor. Szinte azonnal meg is kapta rá a választ, amikor a csecsemő egy hangos pukkanás keretében apró denevérré változott, majd ugyanolyan nyugodtan aludt tovább. Mind a három professzor érdeklődve figyelte a jelenetet, majd újból beszélgetni kezdtek.

Megállapodtak, hogy a kislányt Piton professzor fogja felnevelni, hiszen ő hozta ide, viszont mivel McGalagony már tudomást is szerzett a gyermekről, nem kellett bizalmast keresnie magának. Azonban volt még egy probléma. Mivel a pince, ahol eddig Perselus lakott, túl hideg lett volna egy gyermek felneveléséhez, ezért átköltöztették őt és a csecsemőt a legmagasabb toronyba, ahová senkinek sem volt szabad fölmennie, így titokban maradhatott az egész. Hiszen, ha egy diák tudomást szerez erről a furcsa képességekkel rendelkező lányról, másnap már mindenki tudni fogja. Nem is csak az iskolában.