Piroska és a Farkas 2 -A boszorkány átka

A titokzatos gyűrű

A vasárnapi napokon kerültek megrendezésre a piaci napok. Ilyenkor a falusiak standjai elárasztottál a falu utcáit. Gyümölcsöket, zöldségeket, készételeket, ruhákat és egyéb saját készítésű portékákat árultak.

Mephisto és Piroska a ház előtt találkoztak. Piroska egy kosarat tartott a kezében. Jól ismert piros köpenyét is felvette mára.

-Indulhatunk? -Piroska bólintott.

Egymás mellett haladva sétáltak. Mephisto a zsebébe nyúlt, hogy leellenőrizze, elhozta-e magával pénzét.
John a munkáját kifizette, annak felét viszont Mephisto nem fogadta el. Minden nap Johnnál és feleségénél fogyasztotta el ebédjét. Nem akart ingyenélő lenni, ezért ezzel szeretett volna törleszteni. John eleinte nem akarta elfogadni, de Mephisto makacsul ragaszkodott hozzá.

Mephistonak eddig nem volt szüksége a pénzre. Most viszont örült neki, hogy van nála egy kevés. Szerette volna valamivel meglepni Piroskát.

Hamarosan feltűntek a roskadásig megrakott asztalok. Már sokan mások a standoknál álltak és üzleteltek az eladókkal.

-Mire van szükséged? -kérdezte Mephisto Piroskára nézve.

-Irtam egy listát...-Piroska a kosarából előhúzott egy összahajtogatott papírlapot. Kihajtotta, majd folytatta -Először is vennünk kéne tojást és tejet.

Mephisto mindenhová elkísérte Piroskát. Miközben a szükséges dolgok után kutattak, megálltak néha egy-egy standnál, aminél érdekesebb tárgyakat árultak. Voltak furcsa szobrok és ékszerek, amelyek messze földről érkeztek. Mephisto és Piroska pedig mosolyogva és nevetve találgatták, mik is lehetnek ezek vagy hogy pontosan miket ábrázolnak.

-Már csak vetőmagot kellene találnom -jelentette be Piroska.

Gyorsan meg is találta. Miközben Piroska az eladóval szóba elegyedett, Mephisto figyelmét megfogta egy másik stand.

Egy középkorú, barna, göndör hajú, kissé pufók hölgy ült az asztal túloldalán. Nagy, szinte piros szemeit Mephistora szegezte.

-Különleges ékszerek különlegesen szép hölgyeknek! Ilyen gyöngyszemeket messze földön nem találni!

Mephisto odalépett az asztalhoz. Egy rakás ékszer hevert rajta, mindegyiket csillogó kövek díszítették. Mephistot nem nyűgözte le egyik sem. Már éppen fordult volna vissza Piroskához, amikor a szeme sarkából észrevette egy rubintvörös ékkő felcsillanását.

Kezébe vette az ékkővet. Ez egy gyűrű volt. Mephisto nem tudta, miért, de a kő színe valahogy megbabonázta.

-Ez az egyik legszebb darab -mondta az eladónő.

Mephisto még egy ideig csak bámulta a gyűrűt, majd megkérdezte:

-Mennyibe került?

A hölgy egy nagyon olcsó árat mondott. Mephisto vissza is kérdezett. Nem számított rá, hogy lesz rá elég pénze. Az asszony megismételte az árat. Mephisto ezután fizetett. A gyűrűt az eladónő egy apró dobozba helyezte, majd átnyújtotta Mephistonak.

-A kisasszony el lesz ragadtatva -mondta.

Mephisto erre aprót bólintott. Megköszönte, majd sietősen távozott. Az apró dobozkát a zsebébe süllyesztette.

Mephisto már nem láthatta, de az eladónő arcára széles, elégedett vigyor ült ki.

-Olyan könnyű dolgom van. Minden a terv szerint halad!

Az ékszerek egyszer csak eltűntek az asztalról. Köddé váltak. Az asszony felállt, otthagyta a már üres asztalt és az erdő felé indult. Az első fa mellett elhaladva megváltozott a külseje. Egy nagyon öreg asszonnyá változott. Az a vénasszony volt, akitől Mephisto a bájitalt kapta.

Az idős asszony dudorászva egyre csak beljebb ment az erdőben, mígnem a fák sötétjében el nem tűnt.

~~~~~~~

-Mephisto, nem kell neked cipelned a kosaram! És is tudom vinni! -szólt Piroska. A Mephisto kezében tartott kosár után nyúlt, de Mephisto elrántotta előle.

-Mondtam már! Nagyon nehéz ez a kosár, majd én viszem. Nem gond -mondta egy mosoly kíséretében.

Piroska felsóhajtott. Ez a beletörődés hangja volt.

-Nagyon jó volt a mai nap -szólalt meg Piroska ismét.

-Igen....én is jól éreztem magam.

-Köszönöm, hogy ma velem tartottál, Mephisto!

-Ugyan már. Én köszönöm, hogy elhívtál!

Odaérkeztek Piroska házához. Piroska megállt a kapunál, egyik kezét várakozva Mephisto felé nyújtotta:

-Innen már átveszem.

Mephisto nevetve nyújtotta át a kosarat.

-Tessék kisasszony! -mondta hozzá vicceskedve.

Piroska elsétált a bejárati ajtóhoz, majd mielőtt még belépett volna a házba, hátrafordult Mephistohoz.

-Ugye....holnap is látlak?

Mephisto szíve erre nagyot dobbant.

-Hát persze! Egykönnyen nem tudsz tőlem megszababulni -és megvillantotta megnyerő mosolyát.

Piroska egy mosollyal nyugtázta ezt a kijelentést, majd belépett a házba és becsukta maga után az ajtót.