Piroska és a Farkas 2 -A boszorkány átka

Boszorkánylak

Az erdő legnagyobb hegyénél, a Medvék Barlangja felett, a hegy tetején egy régi, rozoga ház állott.

Eme házat eddig még senki sem közelítette meg. Távol volt mindentől és mindenkitől. De még ha egy erdőlakó vagy bármilyen állat erre is tévedt, nem merészkedett a ház közelébe. Ugyanis a helyet körbeölelte egy kellemetlen bűz, amely minden állatot és embert elriasztott.

A szag forrása egy, a házban található üst volt, melyben bájitalok, olykor mérgek készültek. Ez a ház volt a boszorkány, Vanessza otthona.

Most jelenleg a házban tartózkodott, és egy vendéget is hozott magával.

Vanessza az üst melletti asztalnál állt. Egy könyvet tanulmányozott éppen.
Elolvasott újabb néhány sort, majd belenyúlt az asztal fiókjába. Felmarkolt a fiók tartalmából majd azt üstbe hajította. Ezt az üstből felgomolygó köd követett.

Tekintete most a túloldalon ülő Piroskára tévedt. Odalépett a lány mellé. Piroska arcát maga felé fordította. Élettelen arckifejezés ült továbbra is a lány arcán.

-Emberek.... -Vanessza körmével felsérette Piroska arcát -Milyen gyenge és törékeny teremtmények...Olyan könnyen megsérülnek majd elpusztulnak. Az anyatermészet nem volt kegyes hozzátok. Nem tudjátok magatokat sehogy sem megvédeni. Mégis...csodálkozom, hogy miért élitek az életeteket ilyen vígan. Nevetséges... -elengedte Piroska arcát.

Az üstnek támaszkodott. Monológját tovább folytatta, noha tudta, hogy Piroska úgy sem hallja és nem is képes reagálni:

-Ti rövid életetek során szerelembe estek, gyermekeket nemzetek, dolgoztok a napi betevőért, megöregszetek és végül meghaltok. Mindezt egy szempillantás alatt. Én viszont más vagyok...

Ellépett az üsttől. Ismét az asztalhoz sétált. Felemelt onnan egy tükröt. A tükörképe azonban más képet mutatott, mint ami puszta szemmel látható volt. Egy nagyon öreg, ráncos öregasszony képe jelent meg. Vanessza gyors mozdulattal visszacsapta a tükröt az asztalra.

-Évszázadokat kell leélnem rút, öreg boszorkányként. Habár varázslattal fel tudok venni fiatalabb alakot, ez csak rövid ideig tart. Lassan elmúlik a varázslat hatása... -Vanessza hátrapillantott Piroskára -Ezért kellesz te! A te tested és véred segítségével egy hatásosabb bájitalt készíthetek!! El sem tudod képzelni, mennyi ideig kísérleteztem, hogy egy hosszabb fiatalító hatású bájitalt tudjak készíteni. Rengeteg fiatal lányt raboltam el és bájitalt készítettem belőlük, de egyik sem működött. Aztán rájöttem....- szeme felcsillant -Egy tiszta szívű leány kell a tökéletes főzethez. Ezért választottalak téged!

Egy ollót fogott a kezébe. Visszasétált Piroskához. Az ollóval a kezében közel hajolt hozzá....majd levágott egy tincset a hajából.

A tincset az üstbe hajította. Erre az üstből robbanásszerűen előtört egy lila színű füst.

Vanessza felnevetett.

-Igen, ez lesz az. Te kellettél, jól tudtam. Neked hála hamarosan visszakaphatom a fiatalságomat!

Piroska előbb felsértett arcán végigsimított. A kezére tapadt vért lenyalta ujjairól.

-Rövid kis életed most hasznossá teheted! Legyél a bájitalom legfőbb összetevője!