Piroska és a Farkas 2 -A boszorkány átka

Nélküled sehova

Mephisto a következő nap reggelén Piroska ajtaja előtt toporgott.

A tegnap történtek nem hagyták nyugodni. Meg akarta tudni, mi is történt akkor aznap este.

Kopogott egyszer, majd még egyszer és még egyszer. Nyilvánvaló volt, hogy Piroska nem fog ajtót nyitni. De nem fogja ennyiben hagyni.

Mephisto megkerülte a házat és egy ablaknál megállapodott. Biztosra vette, hogy ez az ablak nyílik Piroska szobájába. Megkopogtatta az ablaküveget. Ezt egy kis várakozás után újra megismételte.

Az ablak végre kinyílt belülről. Piroska alakja jelent meg az üveg túloldalán.

-Mit keresel itt Mephisto? -kérdezte, bár pontosan tudta a kérdésére a választ.

-Beszélnünk kell! -Mephisto felhúzódzkodott az ablakpárkányon és bemászott a szobába.

Piroska szobája egyszerű bútorokkal volt berendezve. Szobáját egyedül a benti cserepesvirágok töltötték meg élettel.

Piroska tartotta a távolságot. Karját keresztbe fonta, ezzel is csak még jobban elzárkózott Mephisto elől.

-Miért rohantál el úgy tegnap? -érkezett a nagy kérdés.

Piroska a padlót nézve válaszolt.

-Mephisto....jobb itt megállnunk. Nekem már meg van szabva, hogy Harrishez kell hozzámennem feleségül...

-De te nem szereted őt, nem igaz? -szólt közbe Mephisto.

-Nem...de ez nem számít..

-Már hogyne számítana!!

Mephisto nem értette Piroskát. Nem hitte el neki, hogy az az igazi probléma, hogy Piroskának Harrishez kell hozzámennie. Hiszen amúgy is a jövőben elhagyta a falut. És Harris létezését egy szóval sem említette neki.

-Piroska...legyél velem őszinte -szegezte le Mephisto -Nem emiatt hagytál ott tegnap este! Mondd el az igazat!

Piroska most felemelte a tekintetét és Mephistora szegezte. Szeme fátyolossá vált.

-Mephisto, hallottam Johntól, hogy csak egy hónapig leszel itt a faluban. Azután pedig továbbmész, én pedig itt maradok...

"Emiatt aggódtál, Piroska? Nem kellett volna, hiszen..."

-Nélküled nem megyek sehová. Ha itt akarsz maradni, itt maradok veled. Ha pedig el akarsz menni, akkor veled megyek. Ennyire egyszerű.

Piroskát meghatották Mephisto szavai:

-Tényleg? -kérdezte szipogva.

-Tényleg -felelte Mephisto. Odalépett Piroskához. Egyik arcába lógó tincsét a füle mögé tűrte.

-Piroska, én szere... -ekkor azonban egy ajtócsapódás hangja hallatszott.

-Anya az! -rémült meg Piroska -El kell menned! Most!

-De még el akartam mondani hogy...

-Ha anya most meglát itt, akkor valószínűleg soha többé nem találkozhatok veled! Menj ki, gyorsan!

Mephisto engedelmeskedett. Kimászott az ablakon. Piroska már csukta is be az ablakot, de előtte még Mephisto annyit mondott:

-Eljövök holnap reggel is. A bejárati ajtóhoz megyek majd.

-Rendben, várni fogok rád! -érkezett a válasz.

~~~~~~~

Piroska az ágyában feküdt. Csak Mephiston járt az esze.

"Azt hittem, a tegnapi nevetséges viselkedésem után Mephisto kiábrándul belőlem. De ma mégis eljött. És ugyanolyan kedves és figyelmes volt velem mint mindig."

Piroska a párnájába temette arcát. Szíve hevesen dobogott, ahogy felidézte Mephisto szavait.

"Nélkülem nem megy sehová? Ez olyan romantikus! Annyira szeretem! El akarok szökni vele valahová, messze innen! Vele szeretném leélni az életem!!"

Ekkor eszéme jutott, hogy Mephisto el akart neki még mondani valamit:

"Mit akart volna mondani? Hogy is kezdődött? Sze...? -Piroska ekkor rádöbbent -Csak nem..szerelmet akart vallani??"

Most már mindennél jobban várta a holnapot.