Piroska és a Farkas 2 -A boszorkány átka

Aki a szálakat mozgatja

Mephisto Piroska otthonának ajtajánál állt. Kopogására nem érkezett válasz. Bement a házba, de nem talált ott senkit.

Nem értette, hova lett Piroska. Tudta, hogy sokat késett, de arra nem számított, hogy ezért nem találja majd otthon Piroskát.

Kiment, és leült a küszöbre. Úgy határozott, itt fog várni. Szeme sarkából egyszer csak valami oda nem illőre lett figyelmes a tőle balra elterülő virágbokorban. Egy papírcetlit talált ott. Egy levélnek tűnt.

Mephisto és úgy az erdő lakóinak többsége nem tudott írni és olvasni. Piroska azonban megtanított Mephistonak néhány szót. Ilyen volt például Piroska és a saját nevének írásképe.

Mephisto a lap legalján meglátta a saját nevét. Valaki Mephisto nevében írt levelet Piroskának.

"Ezt nem hihette el. Piroska tudja, hogy nem tudok írni..."- ekkor Mephisto ráeszmélt, hogy most a múltban van. Piroska pedig nem tudja róla, hogy nem tud írni és olvasni.

Tovább tanulmányozta a levelet, hátha még felismer néhány szót. Talált is még egyet: erdő. Mephisto biztosra vette, hogy Piroska az erdőbe ment.

Mephisto felpattant. A vészjelzője bekapcsolt. Piroska bajban lehet.
Nem vesztegethet több időt.

Az erdőbe belépve megbánta, hogy elvesztette farkasadottságait. Szaglása nélkül esélye sincs megtalálni Piroskát ebben a hatalmas erdőben.

Hátránnyal indult így a keresésben, de nem volt más opciója. Keresnie kell, amíg meg nem találja.

~~~~~~~

Mephisto órákon át rótta az erdőt, de nem lelt semmi nyomra, ami Piroskához vezette volna. A feladás lehetősége azonban szóba sem jöhetett.

A lemenő nap gyenge fénye még jobban megnehezítette Mephisto dolgát.

Egyszer csak lépteket hallott. A hang irányába vette az irányt. A sűrű növényzeten átvágta magát, és akkor megpillantotta Piroskát.

Piroska Mephisto felé fordult. Mephisto a kezdetleges sötétség miatt nem látta tisztán Piroska arcát, de egyértelműen Piroska állt előtte.

-Piroska, végre megtalátalak -elindult a lány felé -Az a levél nem tőlem volt. Nem tudom, ki és miért tette ezt, de ez most nem is olyan fontos.. Nem esett semmi bajod?

Mephisto közvetlenül Piroska előtt állt. Piroska a földet bámulta.

-Haragszol rám? Ezen nem is csodálkozom. Tényleg rettentően sajnálom... -Mephisto Piroska fejét az állánál fogva kissé megemelte, hogy a lány szemébe tudjon nézni.

Piroska tekintete azonban nem volt bánatos vagy vidám, de még csak haragos sem. Tekintete teljesen üres, élettelen volt.

Mephisto megrémült.

-Piroska....mégis mi történt veled?

Ekkor Piroska hirtelen ellökte Mephistot. Mephisto nem számított erre, a lökés ereje is a vártnál nagyobb volt. Elvesztette az egyensúlyát és a földre esett.

-Mephisto, én nem szeretlek -Piroska hangja monoton volt. Szokásos finom hanglejtése teljesen kiveszett belőle.

-Piroska... -Mephisto érezte, hogy aki most ő előtte áll, nem az a Piroska, akit ő ismer -Ez nem te vagy....mégis mi a fene törtét veled??

Piroska ruhája zsebéből előrántott egy kést és Mephistora támadt.

Mephisto, még mindig a földön fekve, elkapta Piroska fegyvert tartó karját, még mielőtt a penge elérte volna.
Piroska ereje meglepte Mephistot. Bajban volt. Piroska tényleg meg akarja ölni.

Mephisto veszélyes helyzetben volt, de nem tudta rávenni magát arra, hogy akár csak egy kicsit is ártson Piroskának.

-Mephisto... -Piroska tekinete egy pillanantra újra a régi lett, hangja lágyan csengett.

Mephistot ez meglepte. Elengedte Piroska karját.
Piroska pedig kihasznáta Mephisto pillanatnyi elgyengülését. Nagy erővel a vállába vágta a kést.
Tekintete újra üressé vált.

Mephisto kihúzta a vállából a kést. Ordított fájdalmában. Elhajította a kést és erősen vérző vállához kapott.

Egy nevetés hangzott fel a háttérből. Valaki előrelépett. Mephisto nagy nehezen felemelte tekintetét az érkezőre. Ahogy közelebb ért, felismerte a hosszú, fekete göndör hajat és a vörös szempárt.

-Micsoda műsor! -tapsolt párat, lassan, kimérten -Erre érdemes volt várni.

-Ki vagy te....és..mit tettél Piroskával? -Mephisto nehezen vette a levegőt. Válla lüktetett a fájdalomtól.

A hölgy csettintett egyet, majd alakja vátozni kezdett. Egy idős asszonnyá változott. Azzá az idős hölgyé, akitől Mephisto a bájitalt kapta, amivel emberré változott. Majd csettitett még egyet, és most a piaci eladónővé változott, akitől Mephisto a gyűrűt vette. Végül visszaváltozott a fiatal hölggyé.

-Ez mind én vagyok.

Mindegyik alakja más volt, de volt bennük egy közös vonás: a szemeik. A vörösen csillogó szempár. Mephisto most már tudta, hogy ezért találta ismerősnek a nőt.

-Vanessza vagyok, a boszorkány. 

Vanessza végignézett Mephiston. Örömmel figyelte Mephisto szenvedő arckifejezését.

-Elég csak annyit tennem, hogy itt hagylak elvérezni és már halott is vagy...Addig viszont leszek olyan kedves, és válaszolok néhány kérdésedre. Biztosan nem szeretnél úgy meghalni, hogy nem is tudod az okát.

Mephisto Vanessza szemébe nézve nem látott semmi emberséget. Csak egy nőt látott mérhetetlen gonoszsággal a szívében.