Piroska és a Farkas 2 -A boszorkány átka

Nyomon

-És mi a terv? -kérdezte Mia.

-Terv?...Hát az nincs..

-Te most szóralozol velem, ugye? Olyan elszántan indultál neki, azt hittem valahova tartunk!

Mephisto már mióta elindult, azóta gondolkozott, de nem jutott semmire. Legalábbis egészen eddig.
Most, hogy visszaváltozott Farkassá, visszakapta ezzel állati képességeit. Például a kiváló szaglás, hallás és éles látás, valamint a fizikai erőnléte is javult. Jobban viselte a friss seb okozta fájdalmat.

-Mia, vissza tudsz oda vezetni, ahol rámtaláltál?

Mia bólintott. Odaérkezve Mephisto elkezdett körbeszaglászni.

-Mikor találtál meg? Mennyi ideig voltam eszméletlen? -kérdezte közben Mephisto.

-Nemsokkal azután találhattam rád, hogy a boszorkány otthagyott. A friss véred szagából következtetek erre. Egyből elvittelek a barlangba és elláttam a sérülésed. Ez mind úgy 18 órával ezelőtt lehetett -felelte Mia.

"18 óra...."- Mephistonak nem lesz könnyű dolga.

Nemrég, talán az éjszaka esett az eső, így mindenhol csak a harmat és az eső szagát érezte. A másik dolog pedig, hogy amikor legutóbb ezen a helyszínen volt, nem érzett más szagot, csak a vér szagát. A saját véréét. Ennek az emléke pedig olyan erős volt, hogy az orrában is megmaradt.

Piroska vagy Vanessza szagának nyomát kell elkapnia. Mephisto többször is körbejárta a területet, olykor a fűben kúszva kutatott szagnyomok után.

Mia is igyekezett segíteni. Neki nem volt olyan jó szaglása, mint Mephistonak, ezért ő tárgyi nyomok után is kutatott.

-Basszus.. -motyogta Mephisto a földön térdelve.

Kétségbeesett, hogy nem fog nyomra bukkanni.

"Ez nem lehet....Piroska illatát ezer közül is fel kell ismernem.."

Felidézte Piroskát. Majd pedig a szagára koncentrált. Az az illat, ami olyan jellegzetes, amit Mephisto sohasem felejtene el vagy keverne össze más illattal.

Felállt és belekezdett egy újabb körbe. Egyszer csak megtorpant. A földre vetette magát.

-Megvan! Semmi kétség, ez Piroska illata! -kiálltott fel győzelemittasan.

-Szép! Tudod követni?

-Igen, keletnek mentek. Gyerünk, ne késlekedjünk tovább!

Tempósan nekiindultak. Mia lesve oldalrapillantgatott Mephistora, figyelve, hogy hogyan bírja az iramot. De Mephisto nem mutatta jelét fájdalomnak.

-És ha megtaláljuk őket...akkor mihez kezdünk? -kérdezte Mia.

-Én harcolok. Lefoglalom a boszorkányt, te pedig addíg kiszabadítod Piroskát és elfutsz vele egy biztonságos helyre.

Mia a fejét rázta.

-Ez nem lesz ilyen könnyű. Nem fogjuk ennyivel megúszni. Már az a rész, hogy te lefoglalod a banyát....esélyed sincs ellene.

-Van jobb ötleted? Nem tudjuk, mi lehet a gyengéje, már ha van. Az idő meg csak telik, Piroska élete pedig veszélyben van! Minden perc számít, nem vesztegethetünk időt tervszövésre!

Mia tudta ezt nagyon jól. Nem olyan régóta ismerte ugyan Mephistot, de igazán megkedvelte és nem akarta elveszíteni. Féltette őt.

-Mia...tudom, hogy sokmindent tettél már értem, de szemtelenül kérnem kell tőled még egy dolgot: velem ne törődj, csak Piroskát mentsd.

-Ez...nem fog menni..

-Dehogynem -Mephisto mélyen Mia szemébe nézett -Kérlek, csak rád számíthatok!

Mia bólintott, ezzel beleegyezve Mephisto kérésébe.

De nagyon rossz előérzete volt az elkövetkező eseményekre nézve..