Piroska és a Farkas 2 -A boszorkány átka

Munka és szórakozás

Mephisto sikeresnek könyvelte el ezt a találkozást. Bár legszívesebben tovább beszélgetett volna Piroskával, de tudta, hogy szépen lassan kell közelednie a lány felé.

Visszaindulva megkordult a gyomra.
Első gondolata az volt, hogy elmegy vadászni. De egyből ráeszmélt, hogy már nem Farkas többé.

Valahogy máshogyan kell élelemhez jutnia.

Miközben az evésen agyalt, elsétált egy éppen készülő ház előtt. A tetőn munkások dolgoztak serényen. Mindezt Mephisto észre sem vette addig, amíg valamelyik munkás meg nem szólította.

-Hé, te legény!

Mephisto a hang irányába fordult. Zavartan visszakérdezett:

-Én?

-Igen, te! Úgy tűnik, nincs semmi dolgod. Nem akarnál beszállni a melóba? Megfizetem a munkád!

Mephisto nem sokáig mérlegelte a dolgot. Valóban nem volt jobb dolga. A házépítéshez pedig értett is, az ő keze munkájával épült meg a saját és Piroska otthona.

Így hát beállt dolgozni. Nehéz tetőgerendákat cipelt, és segített az összeszerelésben is. Farkasként ennyi munka meg sem kottyant volna neki, de így, emberként teljesen kifárasztotta.

-Szép munkát végeztél, fiam!! -veregette vállba Mephistot az a férfi, aki munkára invitálta. Erre az ütésre Mephisto összerezzent fájdalmában.

A férfi a negyvenes évei végén járhatott. Bajusz ült orra alatt, barna hajában megcsillant néhány ősz hajszál.

-John vagyok! -Mephisto is bemutatkozott majd kezet ráztak.

Ekkor Mephisto hasa hangosan megkordult. Egy pillanatnyi kínos csend után John hangosan felnevetett.

-Éhes vagy? Gyere, csatlakozz hozzánk ebédre!

Mephisto elfogadta a meghívást. Elmentek John házáig. A házba belépve kellemes illatok fogadták az éhes férfiakat.

-Megjöttem, Mary! És van egy vendégünk is!

Asztalhoz ültek.

-Farkaséhes vagyok! -mondta John szórakozottan.

Mephisto nem értékelte annyira a szóviccet.

Mary megjelent egy nagy fazékkal. Lettette az asztalra, majd pedig illedelmesen köszöntötte Mephistot.

Mephisto nagyon kedvesnek találta a házaspárt. Igazán vendégszeretőek voltak és rendkívül barátságosak.

Az emberi étek eddig Mephisto számára nem volt ízletes. Gyomra nem bírta elviselni. Egyszer rákényszerítette magát, hogy emberi ételt egyen. Piroska készített süteményt, Mephisto pedig a kedvére akart tenni. Nem sült el jól a dolog. A gyomra kivetette magából a süteményeket. Mephisto nagyon szégyellte is magát Piroska előtt az eset miatt.

Most viszont nem fogta el rosszullét az étel ízétől. Sőt, kifejezetten jól esett neki.

-Köszönöm az ételt! Isteni volt -mondta Mephisto.

-Igazán nincs mit kedves -mondta Mary apró mosollyal az arcán.

-Nyugodtan gyere máskor is! -mondta John.

Mephisto felállt az asztaltól, John pedig kikísérte őt.

-Uram, lehetne egy kérésem? -kérdezte Mephisto.

-Mi lenne az?

-Dolgozhatnék magánál egy hónapig?

-Egy hónap? Ennyi ideig maradsz a faluban?

-Valószínűleg.

John végigsimított bajszán. Majd eképpen szólt:

-Rendben, fel vagy véve! Mindig szükség van szorgos és ügyes kezekre!

-Köszönöm.

Búcsúzásképp kezet ráztak, majd Mephisto elment.

Mephisto pedig most már jóllakottan indult el Piroska háza felé. Alig várta, hogy újra láthassa. Mesélni akart a munkájáról, meg John és a felesége kedvességéről.

A ház közelébe érve látta, hogy szerencsére Piroska az udvaron van. Egészen pontosan a bejárati ajtó előtti lépcsőn ült a kislány, Emily társaságában. Mindkettőjük kezében egy-egy virágkoszorú készült éppen.

Mephisto odasétált a lányokhoz. A kapuajtóra támaszkodva köszöntötte őket.

-Sziasztok lányok! Mi jót csináltok? -széles mosolyt villantott feléjük.

-Szia -köszönt vissza Piroska -Virágkoszorút készítünk -Emily felé fordulva megkérdezte -Készen vagy? De jó lett!

-Igen -helyeselt Mephisto -Felpróbálhatom?

Emily aprót bólintott és átnyújtotta Mephistonak a koszorút. Mephisto pedig a fejére helyezte azt.

-Hogy nézek ki? -tárta szét karjait.

Emily és Piroska összenevettek.

-Furán -mondta Emily, még mindig kuncogva.

-Áh...sejtettem, hogy nekem nem fog jól állni. Most próbáld fel te! -azzal Mephisto visszanyújtotta a koszorút.

Most Emily vette fel.

-Mintha csak rád öntötték volna! Akár egy igazi tündér -dícsérte meg Mephisto, majd hozzátette -És nekem elhiheted! Én láttam már tündéreket.

-Tényleg? -ezzel felkeltette a kislány érdeklődését.

-Bizony. Nagyon aprók, virágból készült ruhájuk van és nagyon félénkek. De ez teszi őket igazán bájossá.

Emily erre elpirult.

-Megmutatom Tomnak és Felixnek is! -jelentette ki, majd gyors léptekkel besiettett a házba.

Piroska Mephistora nézve így szólt:

-Nagyon jól értesz a gyerekekhez.

-Szerintem pedig te sokkal jobban bánsz velük. Nem bánnád...ha csatlakoznák hozzád?

Piroska megpaskolta a maga melletti hely kövezetét. Mephisto erre kinyitotta a kapuajtót, és helyet foglalt Piroska mellett.

-Ezek a gyerekek... -Mephisto nem tudta, hogyan fejezze be a mondatot. Hiszen tisztában volt azzal, hogy a gyerekek az egyik szomszéd gyerekei. Nehéz volt játszani a tudatlant.

-A szomszédunk gyerekei. Míg a szülők dolgoznak, addig én vigyázok a gyerekekre -Piroska kitalálta, hogy Mephisto mit akart kéredezni.

-Ez igazán kedves tőled. Az, hogy így törődsz ezekkel a kölykökkel -Mephisto próbált szemkontaktust teremteni a lánnyal, de Piroska elkapta a tekintetét.

-Ugyan...ez semmiség. Igazából a gyerekeké az érdem...nagyon jó és okos gyerek mindegyikük.

-Ebben nem kételkedem.

A beszélgetés egy kis időre megakadt. Piroska törte meg a kialakult csendet.

-Mephisto, neked nagyon izgalmas életed lehet. Járod a világot, szabadon, megkötések nélkül. És biztosan nagyon sok kalandban volt részed és még lesz is. Különben mi az utazásod célja?

-Lássuk csak....egyedül nem olyan izgalmas, mint amilyennek gondolod. Nincsen konkrét célom, de...szeretnék valami vagy valaki olyat találni, aki megszabadít a magánytól.

Piroska most Mephisto szemébe nézett.

-Ez egy nagyon szép cél -mosolyodott el.

Mephisto ezután, mivel beesteledett, kelletlenül ugyan, de elköszönt Piroskától és elment aludni.

Mephistonak be kellett vallania: nagyon élvezi az emberlétet.