Piroska és a Farkas 2 -A boszorkány átka

A boszorkány színre lép

Mephisto bízott Piroska hűségében, de akkor sem tudta kiverni a fejéből azt a gondolatot, hogy Baltazár valamilyen úton-módon elveszi őt tőle.

Nem tudott uralkodni féltékenységén. Azt kívánta, bárcsak ő mehetett volna Piroskával.

Elért a folyóparthoz. A part széli kavicsokból felmarkolt egy párat és amilyen erősen csak tudta elhajította őket a folyóba. Ezzel próbálta levezetni frusztráltságát.

Amikor elfogyott a kezéből az összes kő, fáradtan lehuppant egy közeli kőre.

Továbbra is Piroskán és Baltazáron járt az agya. Hogy mit csinálhatnak éppen. Próbálta kiverni a fejéből a rossz gondolatokat, kevés sikerrel.

Elgondolkozott rajta, hogy miért is történt mindez. Mivel a falusiak a Farkasok ellen lázadoznak, Mephisto a megjelenésével csak szítaná a tüzet.

Ekkor megfordult Mephisto fejében: "Ha nem lennék Farkas...Igen, ha nem lennék Farkas, hanem mondjuk ember, akkor most Piroskával lehetnék. Akkor Piroska anyja is talán kedvelne. És akkor meg sem történt volna a Vadászos eset..
Minden sokkal könnyebb lenne, ha ember lennék."

Mephisto Piroska megismerése előtt nem vágyott sosem arra, hogy ember legyen. Viszont amikor beleszeretett Piroskába, többször is megfordult a fejében, hogy emberként sokkal több esélye lenne nála. Hogy a szerelmük beteljesülése sokkal gördülékenyebben ment volna. Ha ember lett volna, akkor Piroska nem félt volna tőle kezdetben...

Mephisto elmerült a gondolataiban, ám egyszer csak úgy érezte, hogy valaki figyeli őt. Rögvest felpattant ülőhelyéről és körbetekintett. Nem látott senkit.

-Gyere elő, bárki is vagy! -mondta hangosan.

Ekkor valaki valóban előlépett. Egy öregasszony volt az. Hosszú, földig érő ruhát viselt. Fején kendő volt. Arcán kedves mosoly ült.

-Elnézést fiatalember, nem akartam megzavarni.. -Mephistot nagyon meglepte, hogy egy ilyen idős ember bukkant fel a semmiből. Ugyan elmélyült a gondolataiban, de kizártnak tartotta, hogy ne vegye észre, ha valaki mögé kerül.

-Mi a gond? Talán bánt valami? -kérdezte az öregasszony, majd közelebb lépett Mephistohoz -Talán szerelmi bánat? Vagy az bánt, hogy nem lehetsz a kedvesed mellett? Vagy az, hogy Farkas vagy?

Mephisto meg sem tudott szólalni. Egyszerűen lehetetlen lett volna, hogy így ráhibázzon.

-Ezt meg honnan....tudod? -kérdezte Mephisto döbbenten.

-Oh, bocsáss meg nekem. Van egy különleges képességem: tudok olvasni az emberek elméjében. Sajnálom, nem akartam személyeskedni, csak....annyira magányosnak tűntél.

"Magány" -erről a szóról Mephistonak régi élete jutott eszébe. Mielőtt megismerte Piroskát, a magány képezte élete szerves részét.
Most viszont a puszta gondolatától is rosszul volt. Nem akart többé magányos lenni...egyedül lenni.

-Bárcsak tudnék rajtad segíteni. Segíteni abban, hogy emberré válhass...várjunk csak, van is rá egy mód!

-Miféle...mód? -kérdezte félve Mephisto.

-Nem csak az emberek vágyait tudom kiolvasni...hanem azokat valóra is tudom váltani.

-Hogyan?

-Nagyon egyszerű...egy kis varázslat segítségével -majd előhúzott a ruhája alól egy üvegcsét. Benne lila színű folyadék lötykölődött -Csak annyit kell tenned, hogy megiszod ezt itt.

Mephisto felé nyújtotta az üvegcsét. Mephisto viszont nem fogadta el.

-Látom, kételkedsz. Sebaj! Mindenki visszariad a változástól meg az új dolgoktól- már meg is fordult, és távozni készült - Azért...-tette hozzá -sajnálom a születendő gyermeked.

Mephisto összerándult erre.

-Hogy érted ezt?

A vénasszony elvigyorodott. Visszafordult Mephisto felé.

-Csak belegondoltál már abba, mi van, hogy ha a gyermeked Farkasnak születik? Át kell élni ugyanazt amit neked...a megvetést, a kitaszítást...a magányt. Gondolom, ezt nem kívánnád a saját gyermekednek.

Mephisto persze hogy nem kívánt volna rosszat gyermekének. Erre a gondolatra félelem töltötte el. Nem akarta, hogy a gyermeke is megtapasztalja a magányt és a kiközösítést.

Az öregasszony látta Mephiston, hogy most már komolyan veszi. Így folytatta:

-Ez a varázsital megoldja minden gondod! Ehhez még viszont szükség lenne pár csepp vérre is.

A banya egy kést nyújtott Mephisto felé. Mephisto habozva ugyan, de elvette a kést. Megvágta ujja hegyét és pár csepp vért csepegtetett a fiolába. Az üvegcsében levő folyadék színe liláról méregzöldre váltott.

-Tökéletes -mondta az idős hölgy -Még mielőtt azonban meginnád, el kell mondanom pár dolgot. Először is, a bűbáj nem képes megváltoztatni a jelent. A múltat viszont igen. Ha megiszod, visszatérsz a múltba emberként. És ahhoz, hogy örökké ember maradhass szükséges az igaz szerelem csókja.

-Ez a varázslat elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa a múltat? Akkor miért nem tudja megváltoztatni a jelent? -értetlenkedett Mephisto.

-A varázslatot egy dolog élteti: a titok. Ezért, ha emberré válsz, titokban kell tartanod Farkas mivoltod, a varázsitalt és mindent, ami a varázslathoz kapcsolódik. Különben, ha nem így teszel, nyomban visszaváltozol Farkassá.

-És..ezek szerint ha megiszom ezt, akkor elvesztem Piroskát és a gyermekemet? Piroska elfeledkezik rólam és a közös emlékeinkről?

-Mindennek ára van. Ezt fel kell áldoznod azért, hogy te és a szerelmed boldog életet élhessetek. És hogy majd a gyermeked is. Nem kell aggódnod, sokkal szebb közös emlékeket szerezhetsz majd, ha visszatérsz a múltba és emberré válsz.

Mephisto átgondolta. Mindent újrakezdhet. Piroskát megkíméli mindattól a rossztól, ami a múltban történt vele. Nem kell a Vadásszal sem találkozniuk és átélniük a régi borzalmakat. Piroska nem fog majd félni tőle eleinte. Elnyeri majd szívét és ugyanúgy lesz majd egy közös gyerekük. Minden szebb lehet..

Mephisto döntött. Megitta a folyadékot.
Ezután egyből érezte annak hatásait. Furcsa rosszullét fogta el, látása egyre homályosodott, majd pedig eszméletét vesztette és tehetetlenül a földre zuhant.

A vénasszony hangosan felnevetett. Levedlette a kedves öregasszony álcáját. Az álca alatt egy rút boszorkány rejtőzött. Legalább száz évesnek nézett ki.

-Kezdődjék hát a játék!