Piroska és a Farkas 2 -A boszorkány átka

Mindennapok

Mephisto minden egyes nap elment Piroskához.

Az eddigi kalandjairól és az erdő lakóiról mesélt Piroskának. Közben nagyon ügyelt arra, nehogy Piroska nevét is megemlítse. Nehéz volt kihagyni Piroskát, hiszen ő szerves része volt a történéseknek.

Piroskát leginkább az erdő lakói kötötték le. Csillogó szemmel kérte Mephistot, hogy még többet meséljen róluk.

Mephisto pedig örömmel mesélt róluk. Egyik nap pedig a Farkasokról beszélt tüzetesen. Azt ecsetelte, hogy a Farkasok a tévhittel ellentétben jók.

-Pedig itt a faluban mindenki ennek az ellenkezőjét állítja -jegyezte meg Piroska.

-Igen, sejtettem. De szerinted bármelyikük is vette a fáradtságot, hogy megismerje...vagy legalábbis esélyt adjon a Farkasoknak?

-Valószínűleg nem...de félnek. Te nem félnél, ha egy Farkassal kerültél szembe?

-Nem -felelte Mephisto hezitálás nélkül. De utána átgondolta azt, amit Piroska mondott... Mindig elvárta az emberektől, hogy fogadják el. Ő maga viszont nem vette a fáradságot, hogy megértse az ő indokaikat. Maga is megtapasztalta, mi is az igazi félelem. Tudta, hogy ezt a legnehezebb leküzdeni.

-Megértem, hogy félnek -folytatta Mephisto- De...a Farkasok nagyon sokat szenvedtek már a kiközösítés miatt. Sem az emberek, sem az erdő lakói nem fogadják el őket! Megöli őket a magány, az egyedüllét....

Piroska érezte, hogy Mephisto ezt a témát valamilyen oknál fogva nagyon a szívén viseli.

-És te mit gondolsz a Farkasokról? Szerinted rosszak? -kérdezte hirtelen Mephisto.

Piroska gondolkozott. Ezt jelezte az is, ahogyan kezét a szájához emelte és mutatóujját az ajkához érintette.
Egy kis idő múlva így válaszolt:

-Szerintem senki sem csak jó vagy rossz. Mindenkiben van valami jóság, és akár egy Farkas is lehet jó.

Mephisto elmosolyodott. Valami ilyesmi válaszra számított. Tudja, hogy Piroska mennyire nyitott és kedves minden lénnyel szemben.

~~~~~~~

Mephisto lágotatásai nem mentek mindig zökkenőmentesen. Felix minden adandó alkalommal borsot tört Mephisto orra alá.

Volt, hogy Mephistora csapta az ajtót, kigáncsolta, leöntötte vízzel, máskor pedig Piroskát mindenféle ürüggyel elvonta Mephistotól.

Emily egy nap elárulta Mephistonak, hogy Felix szerelmes Piroskába.

Mephisto így már értett mindent.
Miután ezt megtudta, az elkövetkező napon, amikor már éppen kifelé indult, odaszólt Felixnek:

-Hé kölyök! -a megszólításra csak egy morcos arckifejezés érkezett.

-Én nem fogom feladni -Felix értette, mire érti ezt Mephisto -Szóval ahelyett, hogy velem szúrsz ki és próbálsz elüldözni, inkább tegyél Piroska kedvére és vigyázz rá!

Mephisto Felix fejére helyezte tenyerét és megborzolta a haját. Egy mosoly kíséretében még hozzátette:

-Ne add fel! -azzal elment.

Nem tekintett Felixre riválisként. Felix túl fiatal volt Piroskához. Meg ez csak valószínűleg egy gyermeki, ideiglenesen fellángoló szerelem.

Ennek ellenére Mephisto nem akarta összetörni az álmait és vágyait. A Felixhez intézett mondataival elfogadta riválisának.

~~~~~~~

Már két hét telt el azóta, hogy Mephisto visszatért a múltba. Az egy hónapos időkorlátról teljesen megfeledhezett.

Szokásosan, munka után betért Piroskához.

Piroska nem a megszokott módon viselkedett. Az arcán pír ült, a hajával babrált és kerülte a szemkontaktust.

Mephisto elsőre nem tudta, mire vélje a szokatlan viselkedést. Nem kellett sokat várnia a válaszra.

-Mephisto....-kezdte Piroska. Látszott rajta, hogy zavarban van.

-Valami baj van? -kérdezte kissé aggódva Mephisto.

Piroska erre még jobban elvörösödött.

-Nem, semmi....Csak arra gondoltam...esetleg lenne e kedved eljönni velem holnap a piacra...

Mephisto elvigyorodott.

-Naná!

Úgy tűnt, Piroska zavara csillapodni látszik. Végre Mephisto szemébe nézett és elmosolyodott.

Mephisto eddig igen finoman közeledett Piroska felé. Még semmi sem történt köztük, titkon pedig most azt remélte, hogy ez a holnapi nappal meg fog változni.

Mindketten izgatottan feküdtek le és várták a holnapot.