Piroska és a Farkas 2 -A boszorkány átka

Őszinte érzelmek

Mephisto magához tért. A folyópartnál volt, pontosan ott ahol a boszorkánnyal találkozott.

Nem volt egyedül, Vanessza is ott volt, öregasszony képében. Mephisto megragadta a ruhájánál fogva.

-Csak nem bántanál egy védtelen öregasszonyt? -próbált Vanessza Mephisto jóindulatára hatni.

Mephisto elmondhatatlan haragot érzett iránta. A múltbéli Piroska és ő maga is sokat szenvedett az átkozott varázslata miatt.
Ekkor eszébe jutott, hogy a Vadász iránt is pontosan így érzett. Anno végezni akart a Vadásszal, Piroska azonban megakadályozta. És azóta is hálás Piroskának, hogy végül nem oltott ki egy életet.

Másrészt pedig már nem tud ártani neki és Piroskának. Csak akkor tudna, ha elfogadna tőle valamit, de ezt persze soha többé nem teszi.

Nem tudta, mitévő legyen. Nem ölheti meg, de ha futni hagyja, akkor valószínűleg talál majd másokat, akiket rászed és szenvedést okoz majd nekik.
A Vadász esetében az emberek rendelkeztek felette, de a boszorkány feletti ítéletük csak halál lenne.

Mephisto döntött. Elengedte a boszorkány.

-Amit velünk tettél, azt nem tudom és nem is akarom megbocsájtani. Viszont megkímélem az életed... -a boszorkány megkönnyebbülten elmosolyodott -De...azt sem fogom hagyni, hogy másoknak árts.

Vanessza kacagni kezdett.
-És mégis azt hogyan tudnád megakadályozni, ha nem ölsz meg?

Mephisto szúros pillantást vetett Vanesszára. Hátat fordított neki és elindult.
Vanessza utánakiabálta.

-Nem változott semmi....te mindig ugyanaz a kiközösített korcs maradsz, aki mindig is voltál! Ezt jegyezd meg!!

Mephisto megállt és hátratekintett.
-Tévedsz. Már régen megváltozott minden...és még változni is fog.

Faképnél hagyta Vanesszát. Nem fecsérelheti tovább az idejét, annyi teendője van még.

Először is meg kell találnia Piroskát. Elment a házukhoz. Kis fakunyhójuk hívogatóan állt a fák között. Mephistoban mostmár nem maradt semmi kétely, visszatért a jelenbe.
Besietett a házba, Piroska nevét kiabálva. Végigment a házban, de nem talált senkit. Ekkor a homlokára csapott. Eszébe jutott, hogy Piroska nem lehet a házban, mert elment Baltazárral a faluba. A múltban töltött idő teljesen összezavarta.

Nekiiramodott hát a falu irányába. Remélte, hogy Piroskát és Baltazárt még a faluba érkezés előtt elcsípi. Így is lett, az út háromnegyedénél meglátta őket.

A léptei zajára Piroska és Baltazár hátrafordult. Mephisto zihálva megtorpant.

-Mephisto! Valami baj van? Miért jöttél.... -nem tudta befejezni a mondatát. Mephisto odalépett hozzá és szorosan magához ölelte, mint még soha.

Piroska nem tudta, mi történt, de érezte Mephisto bánatát és szeretetét is ebben a szoros ölelésben.

Mephisto hosszas idő után végre elengedte Piroskát. Piroska látta, hogy Mephisto arca nedves.

-Mephisto...mi történt? -kérdezte aggódva.

-Piroska, elkövettem egy nagyon nagy ostobaságot. De most szerencsére újra itt vagyok, és helyre akarok hozni mindent.... -tenyerébe vette Piroska kezeit - Mindennél jobban szeretlek, és tudom, hogy jót akarsz nekem meg hogy meg akarsz védeni, de nem tűröm tovább az emberek bizalmatlanságát irántam. A Farkasok iránt. Szeretném eloszlatni ezt a bizalmatlanságot, be akarom bizonyítani az embereknek, hogy tévednek. Azt akarom, hogy elfogadjanak! Azt akarom, hogy az édesanyád is elfogadjon! Nem akarom, hogy ha a gyermekünk Farkasnak születik, akkor át kelljen élnie mindazt, amit nekem!