Piroska és a Farkas 2 -A boszorkány átka

Sikeres mentés

Mephisto ,Piroskával a karjaiban, és Mia őrült sebességgel rohantak le a hegyoldalról. Piroska eközben erősen kapaszkodott Mephisto nyakába.

Piroska utolsó emléke az volt, ahogyan a házuk előtt állt. Az ezt követő eseményekre egyáltalán nem emlékezett. Eszméletét visszanyerve egy számára ismeretlen helyen, ismeretlen személyekkel találta magát. A kés és a vér látványa pedig beindította nála a vészjelzőt. Ki akart jutni ebből a helyzetből, a házból.

Mephisto pedig kijutatta. Ő volt az egyetlen ismerős pont, ezért Piroska hagyta, hogy magávalvigye. De mostanra már megkérdőjelezte, hogy jó döntést hozott-e. Abban a pillanatban, ahogy feleszmélt, valószínűleg a félelem és a zavartság miatt, nem vette észre Mephisto füleit. Most viszont már tiszta képet kapott Mephistoról. Farkasszerű fülek, lompos farok és hosszú, hegyes körmök.

Piroskában kavarogtak a gondolatok. Habár szinte biztos volt benne, ő az a Mephisto, akit még emberként ismert meg, mégis ott motoszkált benne a gondolat, hogy lehet nem csak külsőre változott meg Mephisto. Hiszen Farkas. Lehet, hogy ragadozóként viselkedik. Hogy nem megmentette éppen Piroskát, hanem elrabolta és fel akarja falni.

A hegy lábához leérve a csapat még megtett pár száz métert, majd végül megálltak.

-Itt talán jó lesz -mondta Mephisto, közben körbekémlelt, megbizonyosodva arról, hogy a boszorkány nem követte őket.

-Igen, egy kicsit álljunk meg...-lihegte Mia, majd kifáradva dőlt hátra, elterülve a füvön.

Mephisto is hasonlóképpen tett. Piroskát még mindig tartva ledobta magát egy fa mellett.

Szaporán vette a levegőt. Közben Piroskára villantott egy fáradt, de boldog mosolyt.

-Végre megvagy -Piroska tekintete Mephisto megvillanó metszőfogaira tévedt. Nagyot nyelt.

Mephisto hamar észrevette Piroskán, hogy zavart és hogy fél. Az ajkába harapott. Hogyan magyarázza meg a történteket? Hogyan tudná megnyugtatni Piroskát?

Mephisto hirtelen magához ölelte az ölében ülő lányt. Szorosan magáhozszorította.

Egy darabig szótlanul voltak így. Piroska nem mert ellenkezni. Egy idő után azonban nem is akart. Valahogy nyugtatóan hatott rá Mephisto ölelése.

-Annyira örülök, hogy nem esett bajod. Féltem, hogy lehet...hogy elkések. Nem is tudod, mennyire hiányoztál és hogy mennyire aggódtam érted -mondta Mephisto halkan Piroska fülébe, majd lassan elengedte és a szemébe nézett.

Piroska elpirult. Ebben a pillanatban azt a férfit látta maga előtt, akibe beleszeretett. Nem pedig a veszélyes, vérszomjas Farkast. Nem félt.

-Mephisto...mi történt veled? -kérdete meg Piroska végül.

-Tudom, furcsa ilyennek látni...De én igazából Farkas vagyok.

Mephisto egy kis szünetet tartott. Nem akarta Piroskát túlterhelni. Időt akart neki hagyni, és hagyni akarta, hogy Piroska kérdezzen. Újra el kell nyernie valahogy a bizalmát, ami ezek után nem lesz könnyű.

-De akkor....miért voltál emberi alakban? -érkezett a következő kérdés.

-Nos...Farkasként nem egyszerű az élet. Emlékszel, amikor a Farkasokról meséltem neked? Mi nem vagyunk igazából rosszak....Csak meg akartam próbálni emberként élni, hogy az emberek elfogadjanak.

Piroska figyelmesen hallgatta Mephistot. Most már értette, anno miért beszélt ennyire szenvedélyesen a Farkasokról. Mert ő is egy volt közülük. És ezért érdekelte Mephistot, hogy ő mit gondol a Farkasokról és hogy mit tenne, ha találkozna eggyel.

-Aztán pedig... -folytatta Mephisto -beléd szerettem.

Mélyen Piroska szemébe nézett. Piroska nem sokáig bírt szemkontaktust tartani.
Szíve nagyot dobbant.

-Bocsánat, ezt nem kellett volna...Nem most kellett volna ezt felhoznom...Inkább elkéne mondanom neked a helyzetet.

Mephisto ezután elmondta, hogy az előbb hol voltak és hogy a nő a házban egy boszorkány, aki Mephistot emberré vátoztatta, Piroskát pedig elrabolta és egy bűbáj segítségével irányította.

Mephisto azt nem mesélte el, hogy Piroska többször is rátámadt Vanessza irányítása alatt. Azt sem mondta el, hogy a jövőből jött és hogy milyen kapcsolatban áll Piroskával.

Nem akarta megijeszteni ezekkel. Meg amúgy is hihetelen a történet így is, ezzel csak bonyolítana a dolgokon.

Ezután pedig természetesen bemutatta neki Miát barátjaként és elmondta, mennyit segített neki.

-Hát...röviden ennyi lenne.

-Az a boszorkány...ezek szerint engem akar? Mit akar tőlem? -kérdezte idegesen Piroska.

-Nem tudom... Szerintem jobb nem is tudni -közelebb hajolt Piroskához -Nem kell félned semmitől. Nem hagyom, hogy megint elvegyen tőlem. Az életem árán is megvédelek -Piroska arca felé akart nyúlni, de aztán véres kezét látva letett róla.

Piroska is megpillantotta Mephisto kezét.

-Ez nagyon csúnya seb. El kell látnunk, nehogy elfertőződjök.

Elsétáltak a folyópartig. Mephisto kiáztatta a sebből a koszt, Piroska pedig ezután a ruhája egy darabjával bekötözte Mephisto tenyerét.

-Köszönöm -mondta Mephisto, közben megeresztve egy mosolyt Piroska felé.

Felállt és indult volna vissza, ám ekkor valami visszatartotta. Piroska hátulról átölelte Mephistot. Mephisto erre nem számított.

-Piroska...

Mephisto kibontakozott Piroska öleléséből és a lány felé fordult. Végigsimított Piroska arcán.

-Nem félsz tőlem?

Piroska megrázta a fejét.

-Nem.

Mephisto halványan elmosolyodott.

-Akkor jó.

Egymás mellett haladva visszaindultak Miához. A veszély még nem ért véget. Most fel kell készülniük a továbbiakra, legyen az akármilyen megpróbáltató vagy erőtpróbáló.