Piroska és a Farkas 2 -A boszorkány átka

Segítő kéz

-Nem arról volt szó, hogy nem segítesz? -Mephisto kérdőn nézett a mellette haladó Miára.

-Ezt sohasem mondtam -Mia lassú tempóban haladt Mephisto mellett.

-De azt igen, hogy ez kész öngyilkosság...

-Igen, az, ha egyedül mész. Ezért megyek veled.

Mephisto Mia felé eresztett egy félmosolyt.

-Ez valóban rád vall.

-Nem is ismersz. Én sem ismerlek téged -tiltakozott Mia.

-De ismerlek. Te nem emlékezhetsz rá, de mi ismerjük egymást.

-Bizonyítsd be -mondta kihívóan Mia.

-Hogyan?

-Nem tudom. Mondj valami olyat, amit nem tudhat más, csak aki ismer engem.

-Okés, akkor....nagyon segítőkész vagy, ugyanakkor hihetelen makacs. Gyakran bosszantó, máskor viszont megértő is tudsz lenni..

-Ezt bárki le tudta volna szűrni, aki egy kicsit hosszabb ideig van velem. Mint most te.

-Jól van, akkor mondok mást...Álmodban beszélsz.

-Mégis honnan kéne tudnom, hogy mit csinálok alvás közben?

-Ez igaz...akkor egy másik dolog, hogy minden nyárköszöntő fesztiválon résztveszel.

-Mint sokan mások...

Mephisto most döbnent rá, hogy nem is ismeri annyira Miát, mint azt hitte. A személyiségét, stílusát és gondolkodásmódját viszonylag jól ismerte, de például a múltjáról nem tudott semmit. Nem került sohasem szóba, Mephistonak sem jutott eszébe erről kérdezősködni.
Most viszont kapóra jött volna néhány efféle információ.

-Ennyi? -kérdezte Mia.

-Azt hiszem nem tudom ezt bebizonyítani neked, valóban... -adta fel végül Mephisto.

Egy kis ideig csendben ballagtak egymás mellett, majd Mia megtörte a csendet:

-Akit meg akarsz menteni... -kezdte Mia -Ő kicsoda neked? És miért ilyen fontos?

Mephisto örült a kérdésnek.

-Piroskának hívják. Ő...a világot jelenti nekem. Piroska az a nő, akit szeretek.

Mia észrevette, ahogy Mephisto arcvonásai megváltoztak, miközben Piroskáról beszélt. Vonásai finomabbak lettek, boldogságot sugárzott.

-Látszik rajtad, hogy nagyon szereted őt -jegyezte meg végül Mia -És....van ötleted, miért vihette el magával a boszorkány? -tért rá a kegyetlen valóságra.

Mephisto arca újra elkomorult.

-Hát mert ő ember...Mondjuk azt nem tudom, miért pont őt, de..

Nem tudta befejezni a mondatát, mert Mia felkiáltott:

-EMBER??

Mephisto látta a döbbenetet Mia arcán. Nem értette.

-Igen...és? Ez normális, nem igaz? Hiszen én is ember vagyok...

Mia most úgy nézett rá, mint egy őrültre.

-Te....ember? A fejed súlyosan megsérülhetett, ha azt hiszed, hogy ember vagy!

-Miről beszélt?? Nem láttál még soha életedben embert? Én ember vagyo... -Mephisto ideges kézmozdulatokat tett, és eközben megpillantotta körmeit. Hosszúak és élesek voltak. Ijedten a fejéhez kapott. Két nagy puha, szőrös fülre lelt a feje tetején. Hátrafordította a fejét, amennyire csak tudta, és így megpillantotta farkát.

"Visszaváltoztam Farkassá" -ez a felismerés teljesen ledöbbentette.

Mia furcsállódva követte Mephisto érdekes rituáléját, majd megszólalt:

-Ömm....minden oké? -kérdezte finoman.

-I...Igen -vágta rá Mephisto -Vagyis nem...

Leült a földre. Mia legugolt hozzá és kíváncsian figyelte Mephistot. Mephisto úgy érezte, el kell mondania Miának az igazat. Egyszerűen nem tudja tovább magában tartani.

-Biztosan nem fogsz hinni nekem....De én a jövőből jöttem. A jövőben egyébként mi barátok vagyunk, Piroska pedig a feleségem.
Na szóval ott találkoztam a boszorkánnyal és ő felajánlotta, hogy emberré változtat, de ugyanakkor visszaküld a múltba. Belementem ebbe....mégpedig azért, mert sok probléma van amiatt, hogy én Farkas vagyok. Csak azt akartam, hogy Piroska környezete is elfogadjon....

Mia látszólag még emésztgette a sok új információt.

-Hát.... -szólalt meg végül -Hiszek neked. A boszorkányok tényleg képesek lehetnek az idővel babrálni. Téged valóban csúnyán rászedett....de egy dolgot nem értek...

Mephisto figyelmesen fülelt.

-Azt mondod, hogy a szerelmed, Piroska a jövőben a feleséged lett. Akkor valószínűleg őt nem zavarja, hogy te Farkas vagy... -Mia kereste a szavakat -Csak arra akarok kilyukadni, hogy biztosan ő boldog volt veled és nem kívánta volna, hogy ember legyél. Ha feleségül ment hozzád, akkor úgy szeret, ahogy vagy...

-Igen...ez így van. Ő úgy szeret, ahogy vagyok. Én viszont nem tudtam elfogadni önmagam...A másik dolog pedig, hogy Piroska várandós volt. És attól féltem, hogy a gyerekünk Farkasnak születik...és át kell élnie ugyanazt a megvetést és elutasítást, mint amit nekem kellett.

-Hát ha Farkasnak születik, akkor neked apaként kell megtanítanod neki, hogyan váljon jó személlyé és hogy elfogadja önmagát olyannak, amilyen. Mindig lesz egy olyan személy az életetekben, aki teljes szívből szeret titeket: ez pedig a te feleséged. Ha ő képes volt rá, mások is képesek lehetnek rá!

Mia bátorítóan Mephisto ép vállára tette a kezét.

-Csak a jó szándék vezérelt, ezt értem...De az tény, hogy hibáztál. Ezt pedig most helyre kell hoznunk!

-Nekünk? -csodálkozott el Mephisto.

-Miért lepődsz meg ezen ennyire? Nem azt mondtad, hogy barátok vagyunk? A barátok dolga pedig az, hogy segítsenek a nehéz időkben.

Mia felállt. Mephisto felé nyújtotta a kezét, hogy felsegítse:

-Gyere! Menjünk és mentsük meg Piroskát!

Mephisto meghatódva elfogadta a felé nyújtott kezet.

-Igen...menjünk.