|Én És A Mostohabátyám|

Nyolcadik

Karácsony másnapján Daniel elvitte anyukámat bemutatni a szüleinek. Azt akarták, hogy mi is velük menjünk, de Christian térdfájdalomra panaszkodott, én pedig egy hosszú órás festésre készültem azokkal az ecsetekkel amit tegnap, karácsonyra kaptam anyukámtól és Danieltől. Nem festettem azóta amióta apa elment. Amikor eldöntöttem azt, hogy mit akarok lefesteni, az sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, mert a személy akit leakartam festeni egyszerűen nem bírt magával.

A kanapén ültem és a kanapéval szemben található világító karácsonyfa alá pillantottam.

- Azt mondtam, hogy ne mozogj - pillantottam Christianra aki a karácsonyfa előtt hasalt. Nagyon jóképű volt. Egyszer minden lány megérdemel egy ilyen látványt. Az állát a kezén támasztotta meg, így megvillantotta az izmos, széles vállát. A karácsonyfa szépen megvilágította a szép, borosta fedte arcát. A friss barna haja pár tincse a szemébe hullott. Póló nélkül volt, ezért vágyakozva néztem végig a széles hátát és az izmos fenekét amit egy fehér boxer takart el. Ekkor felkuncogtam. A fején volt egy piros mikulás sapka. A sapkának a fehér pamacs része a vállát súrolta. - Tudod, hogy most, kire hasonlítasz? - tettem le a ceruzámat amivel meghúztam Christian testének a vonalait.

- Nem. És nem is akarom tudni

- Karácsonykor sok anyuka szokott küldeni a lányának félmeztelen télapókról képeket. Anyukámtól én is minden évben szoktam olyan képet kapni. Tehát rólad jutott eszembe a szexi télapós képek egyike! – amint befejeztem Christian a tenyerébe temette az arcát.

- Biztos nagyon izgalmas kép volt, Elena! Hány órája hasalok itt? – bökte meg az ujjával az egyik díszgömböt.

- Christian?

- Igen?

- Húsz perce vagyunk itt! - vettem a kezembe a ceruzámat és elkezdtem kidolgozni az arca, és a válla vonalait.

- Akkoris. Nekem ez így nem jó. Fáj a térdem!

- Azóta fáj? - húztam el a szám szomorúan.

- Mi az, hogy? - rázta meg a fejét. - Nem fog már meggyógyulni. Ezt már elfogadtam.

- Időt kell adni a gyógyulásnak Christian! - mondtam hallkan miközben koncentráltam a ceruza által készített vonalaimra. Tényleg sok időbe telt mire elkezdtem festeni az arcát. A szememmel végig fürkésztem a festményt, és minden egyes szegletét szépen kidolgoztam. Nagyon rég festettem már de ez a félig elkészült festmény nagyon élethűvé sikerült.

- Nem gondoltam, hogy ilyen szépen tudsz festeni - pillantott rám Christian.

- Már nagyon rég nem festettem - mosolyogtam. - De a derekadnál még be kell fejeznem.

- Elképesztő lány vagy! - puszilt bele a halántékomba. - De szerintem jobb lesz ha ezt a képet eldugjuk valahova - fogta meg a kezemet és felvezetett engem a könyvespolcához.

- Mármint a festményt? - adtam át neki.

- Igen - tette be egy zacskóba és feltette a könyvespolc tetejére. - Apám ide ritkán jön fel. Itt biztonságban van rólam a majdnem meztelen képed - karolta át a derekamat.

- Én azt sem bántam volna ha meztelen állsz nekem modellt - simítottam végig a vállát miközben még mindig egy szál alsónadrágban állt előttem.

Ekkor a szemembe nézett és egy erős mozdulattal felemelt, letett a kanapéra, és végig fektetett rajta. Lehajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt.
A nyelvét átcsúsztatta az ajkaim közt és az államat megemelte, miközben viszonoztam azt. A lábam közé mászott, és lehajolt hozzám, hogy minél közelebb legyen hozzám. Amikor a merev férfiassága hozzám ért azon a ponton, ahol lennie kell: vágyakozva a szemébe néztem.