Elena Withmore hétköznapi élete megváltozik amikor megismerkedik az édesanyja udvarlójával. A költözés napján nem számított arra, hogy az életét az új mostohatestvére, Christian Benet fogja megváltoztatni. Christian fény volt a sötétségben. A remény...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
San Francisco, egy kisebb város Kaliforniában. Ide költöztem én. Az egyetlen olyan hely, ahol megtaláltam a nyugalmat. De, ennek már három éve. Az eltelt három évet, nagyon rosszul viseltem el. De változtam.
San Francisco egyik építkezési válalatánál dolgozok, mint főnökhelyettes. Szeretem a posztomat, mert szabad kezet kapok, a céggel kapcsolatos teendők felett. Szabadidőmben, futni járok, hogy kiszellőztesem a fejemet. De inkább, a múltat szeretném elfelejteni, ami mindennap a felszínre tör, és nem enged nyugodni. Megszoktam már ezt az érzést.
Az nap, amikor végleg elköltöztem Kaliforniából, két dolgot vittem magammal. A ruhákkal teli bőröndömet, és a pici lányom egyik ruháját. Mert ennyi maradt nekem. Lehetek egy utolsó gyáva alak, mert lemondtam arról az emberről, akit én szeretek. De nem maradhattam. Mert nem élhetten a fojtogató büntudattal, miszerint megcsaltam a lányom édesanyját. Ennek, szintén három éve. De változtam. Nem csak kívűlről, de belülről is.
A harmadik emeleten található irodámban últem, a hátamat a gurulósszékem, puha háttámlájába süllyesztettem, és a heti teendőim listáját néztem. Megbeszélések, meetingek, a céggel kapcsolatos teendőkről. Oldalra pillantottam, és lazítottam a világoskék ingemen, miközben elmosolyodtam.
- Neked van ehez kedved? - tettem fel a kérdést, és egyenesen a fekete - fehér foltos kutyámra pillantottam, aki szoborként ült a székem melett, én a nagy gomb szemeivel engem nézett. Az egyik füle fekete, a másik fehér foltban jelent meg, miközben a fülét hegyezte felém. Tina, egy fél éves, roppant inteligens, Border Collie, ami annyit foglal magába, hogy játékos, fürge, ravasz pásztorkutya. Persze, régen annak tartották őket. De most a legjobb barátom. - Ide - pacskoltam meg a combomat, majd Tina a farkát csóválta, és a fejét rátette a combomra. Nagyon szeret úszni, és a futásnál is boldogan velem tart. Előfordúlt az, hogy egy nyílvános tóbol, kihozott egy kacsát, hogy megmutassa nekem. Akkor furcsán szoktak nézni rám az emberek, úgyhogy mindig vissza szoktam dobnk a kacsát a tóba. Hátra újra éled.
Amikor kopogtak az ajtómon, felsóhajtottam, és kihúztam magam. - Gyere! - vettem a kezembe a tollamat, és Carmen, a személyi aszisztensem nyitott be az ajtón. A szőke haját, szorosan felfogta. A sminkje ezúttal is makulátlan volt.
- Elnézést, hogy zavarom, Mr. Benet! - mondta elpirúlva. Valami okból kifolyólag, ha ránézek egy nőre, az mindig elpirúl.
- Mondjad csak - támaszkodtam rá az asztalomra.
- Érkezet az ön nevére egy levél! - lépett az asztalom elé, és letette a fehér borítékot az asztalra. A kezembe vettem, és bólintottam. Ekkor fél szemmel láttam, hogy Carmen a job kezemet nézte, amit a bal kezemmel eltakartam. A job kézfejemen megszámlálhatatlanúl sok heg tátongott. A múlt sebei, és sérelmei megmaradtak rajtam.
- Szeretnél még valamit? - néztem fel rá.
- Minden rendben van önnel Mr. Benet? - kérdezte hallkan. Bólintottam.
