|Én És A Mostohabátyám|

Harmadik

Tizenkilenc éves vagyok de mai napig félek a pókoktól, és a kígyóktól. Határozott, és komoly személyiségű vagyok. Amit én elhatározok azt véghez is szoktam vinni. De amikor a szobámból kilépve, a folyosó végén megpillantottam
Csuszit aki nagy szemekkel méregetett engem, a víz levert, a borzongás végig futott a gerincemen, és Christian szobájába futottam, aki a szoba közepén egy fehér pólóban, és egy fekete alsónadrágban ácsorgott.

Felém fordult és megrázta a fejét. Mielőtt bocsánatot kértem volna, feltette a kezét, hogy övé legyen az első szó.

- Kopogni luxus?

Tényleg minden erőmmel azon voltam, hogy ne nézzek le, de olyan tökéletes teste volt. Legalábbis minden lány vonzónak találná Christian Benetett.

Megköszörültem a torkomat és az üres terrárium felé pillantottam.

- Az ijesztő kígyód a lépcső előtt őrködik. Tudom, hogy kell neki a mozgás, de én félek egy kígyótól ami szabadon kúszik a házban!

- Én mondtam, hogy este kiszokott kúszni. Nagyon ravasz egy állat. Tényleg ennyire félsz tőle? - fordított nekem hátat, és magára húzott egy szűrke farmernadrágot, így megvillantotta, a tökéletes izmos fenekét. Begombolta a farmert, és meghúzta az övet. A csuklójára tette a karóráját, a tükör elé állt, és fújt a hajára hajlakkot amit az ujjaival igazított hátra. A nyakára fújt az édes illatú parfümjéből, majd a vállára dobta a fekete táskáját.

- Visszateszed a terráriumba? - sóhajtottam felnézve rá.

Istenem milyen jóképű volt! Azok a nagy gyönyörű szemek! Azok a hosszú sötét szempillák! Azt hiszem, hogy kezdek túlzásba esni!

- Itt van egy kis gond - pillantott ki az ajtón, majd visszanézett rám. - Ha kimászott, akkor azért mászott ki mert ő azt úgy akarta. Ha megfogom, akkor mérges lesz, rácsavarodik a csuklómra, és megszorítja a kezemet. Azt pedig nem szeretem.

- És most miért suttogsz?

- Mert figyel minket. Néha nagyon alattomos tud lenni. Előfordult olyan is, hogy elvittem az egyetemre. Akkor általában a professzor haza szokott küldeni.

- Oké! És most mi legyen? - kérdeztem miközben a kígyó a lépcső előtt szobrozott. Mintha lesben állt volna. Mintha minket figyelt volna.

- Várunk. Vagy kimászunk az ablakon. Ma este buliba kell mennem.

- Én pedig maradjak itthon? Milyen fajta kígyó egyébként?

- Király Piton. De az a fajta ami nem nő nagyra - suttogta.

- Menj már! Fogd meg őt! - löktem a vállánál előre de hírtelen a kígyó elkezdett felénk kúszni. - Úristen! Nekem végem! - bújtam Christian háta mögé.

- Nyugi! Csak engem félt! - guggolt le Christian. Ekkor etette a tenyerét a padlóra a kígyó pedig lassan felkúszott a karján. Velem szembe fordult, és a szemembe nézett. - Érintsd meg a fejét! - mondta. A kígyó barna fejét néztem, és hátra léptem egy lépést.

- Kizárt!

- Érzi, hogy nem szereted őt. Mérges lesz! - harapott az alsó ajkába.

Ekkor gyengéden megfogta a kezemet, és lassan a kígyó feje fölé vezette, majd a belső tenyerem, óvatosan súrolta a kígyó bőrét akinek a feje hátratántorodott. – Most már ismer téged.

- Szia Csuszi!

Ekkor a kígyó megfordult, vissza kúszott Christian nyaka felé, majd le a hátán, és a keskeny derekát átkarolva nézett vissza rám. - Mintha szeretne téged.