|Én És A Mostohabátyám|

Nyári különkiadás I.

Nyári különkiadás I.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Egy nyaralásnak indult, de a végén mégis úgy éreztük, hogy ideje lenne végre  szabadságra menni.

Christian egy befolyásos emberré vállt, sokan ismerik és szeretik. A tehetségének köszönhetően sokan megbecsülik és jó társasági embernek tartják. Viszont aki Christian Benetet ismeri, az tudja róla azt, hogy határozott, de mégis szeret hülyéskedni.

Együtt vártuk a nyaralást, a terveink szerint Floridába, a Miami tengerpartra utazunk el egy hét. kikapcsolódásra.

De a sors keze úgy döntött, hogy közbe avatkozik.

- Mégis, hogy érti azt, hogy nincsen szabad szoba? - Christian lazított a nyakkendőjén, a kezét indulatosan csípőre helyezte. - Egy héttel ezelött hívtam fel a szállodát. Világosan elmondták azt, hogy van még két szabad szoba - pillantott felém.

Christian sokat változott. Kész férfi lett belőle. Durvább borosta, erőteljesebb izomzat, a haját pedig mindig ugyan úgy hordja. Imádja a drága karórákat és a limitált kiadású parfümöket. Tökéletes apa és szerető férj. Ugyan tavaly eltemette magát Lia szemében, amikor Mikulásnak adta ki magát, de Lia könnyen elfelejtette Christiannak ezt a bakit. Christian kicsit nehezen viselte azt, hogy Cameron óvodás lett. Emlékszek, hogy mindennap azért izgult, hogy vajon Cameron jól van e. De ahogy mindig, mi kézben tartjuk az irányítást.

De úgy érzem, hogy ez a nyár más lesz mint a többi.

- Van valami baj? - Cameron haját simogattam aki az ölemben ült, és ügyesen firkált egy fehér lapra. Christian feltette a kezét, jelezve azt, hogy várjak egy kicsit.

- Akkor több pénzt adok! A feleségemmel nagyon régóta terveztük ezt a nyaralást! Nem hiszem el, hogy nincsen már szabad szoba! Üzletember vagyok, nekem nem volt időm foglalni! - morfondírozott hangosan.

- Ajaj! Itt bajt szimatolok! - sétált felém Lia a ragyogó vigyorral az arcán. A hosszú barna haját befonva hordta, amit hátúl egy piros masni díszített. Mickey egeres pólója és farmer szoknyája igazi kislányos kisugárzást ajándékozott neki.

- Christian, inkább keresünk más hotelt, ne félj! - amint kimondtam, Christian bontotta a vonalat, a telefonját pedig az asztalra helyezte. - Gyere szerelmem! - Christian leguggolt és felemelte Liát, aki átkarolta az apukája nyakát.

- Akkor most nem megyünk nyaralni? - húzta el a száját szomorúan.

- Már hogyne mennénk angyalom! Apa mindent elintéz - puszit nyomott a homlokára, és megsimogatta a haját. - Legalább hajat már tudok fonni - mosolygott rám aranyosan.

Este kilenc órakkor, miután Liáék elaludtak, Christian fáradtan sétált be a szobába, és feküdt az ágyra.

- Elbasztam a nyaralást - morogta a párnába. - Elbasztam a nyarat!

- Ez nem igaz - az oldalamra fordúltam, és a lapockáját simogattam. - Az én hibám is. Nem foglaltam le időben a szobákat! - horgasztottam le a fejem szomorúan.

- Hm, tudod, hogy most mi vidítana fel? - fordúlt felém.

- Egy zuhany?

- Honnan tudtad, bébi? - hajolt hozzám és lassú csókot nyomott az ajkamra. A kezemet a tarkójára helyeztem, és viszonoztam azt. Minden ugyan olyan vele. A szex, a szerelem, az illata, és az érintése sem változott.

- A nyaralás miatt pedig ne félj! Majd lesz valami!

- Augusztus közepe van! Elena, már nincsenek szabad szobák! - rázta meg a fejét szomorúan.

- Akkor mehetnénk anyáékhoz a tengerparti házba! Hátra mégis megengedik.

- Beszéltem az apámmal! Már megbeszélték anyáddal, hogy kettesben szeretnének ott lenni.

- Igen, nekem is mondta anya. Nem értettem vele egyet. Hiányzik a hugom - helyeztem a szívemre a kezem.

- Biztos vagyok abban, hogy hívni fognak minket - gombolta ki a pólómat. - Egy közös zuhany? - hajolt hozzám.

Miután anyukám megszült, úgy gondolták, hogy szeretnének több időt együtt és Emilyvel tölteni. Egyrészt megértettem. Egy baba nagy felelőséggel jár, Emily csak pár hónapos. Megértettem azt, hogy anyukámék nyugodt körülmények közt szeretnének beletanulni a babázásba. Szokniuk kell a felelőségérzetet. A szívem mélyén egy kicsit mégis rosszúl esett az, hogy anya elzárkózott Daniellel. Külön családként élünk, de a kapcsolat még megvan köztünk.

- Látom azt, hogy nyugtalan vagy - karolt át hatúlról. A vállára hajtottam a fejem és lehunytam a szemem. A meleg víz végig folyt a testemen, miközben Christian a combomat simogatta.

- Nekem csak hiányzik anya és Emily - nyeltem egyet.

- Emlékezz vissza Elena az időre amikor Cameronnal voltál terhes. Még normális nászútunk sem volt mert féltettük a babát. Anyukád is pont ilyen. Szeretne mindent jól csinálni.

- A nászúton mégis sokat szexeltünk - fordúltam vele szembe, és átkaroltam a nyakát. - El sem hiszem azt, hogy ilyen gyorsan repül az idő - sütöttem le a szemem. - Mindenre tisztán emlékszek. Mintha csak tegnap lett volna az esküvő! Rengeteg dolgon keresztül mentünk! Mégis itt vagyunk!

- Azt hiszem, hogy nekem kell köszönetet mondanom azért mert ilyen gyönyörű gyerekekkel ajándékoztál meg engem - a kezét a lábam közé vezette, a csípőjét közelebb tolta hozzám. - De most benned akarok lenni Elena - amint kimondta, hangokat hallottunk. Christian maga mögé húzott, megfogta a függönyt és egy kicsit elhúzta. - Lia? - pillantott a vécé felé.

- Szia apuci! - ásította Lia hangosan.

- Angyalom, hát miért nem alszol? - kukucskált ki a függöny mögül.

- Pisilni jöttem apa - tárta szét a karját álmosan. - De már megyek is! Azért te is menj aludni! Puszilom anyucit! - aranyosan megmosta a kezét, és kifutott a fürdőszobából.

- Ajh... olyan édes lányunk van! - bújtam Christianhoz aki szorosan magához ölelt engem.

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Aztaa! Ezer éve nem foglalkoztam ezzel a könyvel, egy kicsit laposnak éreztem ezt a részt, de igérem, hogy belerázódok. Nem tervezek sok részt írni a nyári különkiadáshoz, de Instagrammon  jelezni fogom azt is, hogy mikor hozom a folytatást!💟