|Én És A Mostohabátyám|

Epilógus

Epilógus

EGY ÉVVEL KÉSŐBB AZ ESKÜVŐ UTÁN
___________________

- Ss! - suttogtam, miközben Christian kezét fogtam, aki némán megrázta a fejét.

- Elena, zuhanyozni kéne mennem, mert reggel dolgozok - mutatott magára, miközben egy szál törülközőben ácsorgott melettem.

- Tudom, de ezt látnod kell - mondtam, majd hallkan, benyitottam a hálószobánkba, és mosolyogva megálltunk az ágy elött. Christian átkarolt hátulról, és mosolyogva néztük, ahogy Lia, és Cameron szuszognak az ágyon fekve. Lia négy éves, míg Cameron egy hónapos. Életünk legszebb napja volt az, amikor életünk során másodszorra lettünk szülők. Cameron ici pici teste, Lia melett feküdt, akinek a hullámos barna haja elterűlt a párnán. Gyönyörűek voltak.

- Durva - mondta Christian.

- Ugye milyen gyönyörűek? - simogattam, a derekamra kulcsolt karját.

- Úgy értem, hogy ott fekszenek ahol mi szexelni szoktunk - suttogta, mire hallkan felnevettem. Christian nem változott. Az eltelt egy év semmi változást nem mutatott az arcán.

- A gyerekeink - suttogtam. - Imádom őket - ráztam meg a fejemet, miközben Tina besétált a szobába, és lefeküdt a lábunk mellé.

- Emlékszek amikor Cameron megszületett. Alig tudtam elhinni azt, hogy fiam született....- mosolygott. - Ha most látna engem az egyetemes énem, akkor nem akarná elhinni azt, hogy mi lett belőlem.

- Családapa lettél. Ennél nagyobb büszkeség nincsen - mosolyogtam, majd megköszörűltem a torkomat. - Szerinted sokáig alszanak még?- Cirógattam meg a lapos hasát, majd az ajkába harapott.

- Szerintem igen...- fogta meg a kezemet, és megpörgetett a tengelyem körűl. - Gyere velem bébi - vettük a zuhanyzó felé az irányt, de ekkor hírtelen Cameron elkezdett sírni. - Vagy nem...- Sóhajtotta Christian, majd elengedte a kezemet. - Menjetek cicizni - sóhajtotta.

- Bocsi...- Ráztam meg a fejemet. - Este hét óra van. A fiad éhes - gomboltam ki az ingemet, amit Christian nagyot nyelve nézett végig. Megtámasztotta magát a fal melett, és mosolyogva feltette a mutatóujját.

- Tudod, amíg nem volt baba, addig azok a cicik az enyémek voltak. Kiközösítve érzem magam - húzta meg a derekán a törűlközőt. Hallkan felnevettem, és átléptem a küszöböt.

- Megetetem, utána bemegyek hozzád.

- Már alig várom...- csukta be maga után az ajtót, én pedig leültem az ágy szélére, és óvatosan a kisfiam teste alá nyúltam, a fejét pedig biztonságosan tartottam.

- Gyönyörűszép hercegem...- simítottam végig az arcocskáját, mire abbahagyta a sírást, helyette pedig könnyes szemmel az arcomat nézte. - Cicizni szeretnél? - Pillantottam az órára, majd levettem az ingemet, szabaddá tettem a mellemet, és Cameron fejecskéjét tartva hagytam, hogy ügyesen szopizzon. A mellemre tette az apró kezét, és könnyes szemmel néztem az újszülött fiamat, aki engem nézve szopizott. - Gyönyörű vagy - mosolyogtam. - Egyetlen hercegem....- sütöttem le a szememet, miközben köhögött egyett. - Na, na. Kuc. Kuc. - tettem őt a vállamhoz, miközben magamhoz vettem a rongyiját, és megtöröltem a picike száját. - Apád mindig kihúzza magát a munka alól mi? - adtam neki egy cumit, amit lehunyt szemmel elkezdett cumizni. A kék cumi aranyosan mozgott a szájában, miközben betettem őt a kiságyába. - Nos. Jól laktunk. Álmosak vagyunk. Mostmár aludj hercegem...- cirógattam meg a hasát, miközben a takarója szélét markolászta a kezecskéjével. - Gyönyörű baba vagy - suttogtam, és megvártam azt, hogy elaludjon.

Miután elaludt, levettem a ruháimat, és besétáltam a fürdőszobába, ahol Christian zuhanyzott. Félrehúztam a függönyt, átkaroltam a meztelen vizes hasát, és az illatát szimatolva vittem le a kezemet a köldökéhez, és még azon is túlra, de hírtelen megfogta a kezemet, és velem szembe fordúlt.

- Ha én nem kaphatok cicit, akkor te sem kaphatsz...- mutatott le, majd a vízsugár alá húzott, és az ujját végig vitte a nyakamon. - Alszik a bajnokom? Minden rendben van vele? - fürkészte az arcomat.

- Igen. Alszik a kisfiad - haraptam a szám szélébe, miközben közelebb húzott az ágyékához.

- Szeretlek Elena - simította hátra a hajamat, miközben a zuhany falnak nyomott.

- Szeretlek Christian! - karoltam át a tarkóját, miközben a testünk összefort.

Daniel - hez, és anyához mentünk látogatóba, miközben végig vittem a kezemet a falakon, és a képeket. Rám tört a honvágy, és sok emlék zúdult a nyakamba. Megfogtam a lépcső szélét, miközben felmásztam a könyvespolchoz. Végigsimítottam a könyveket, és a kezem megállapodott a Csipkerózsikán, amit mosolyogva vettem ki a többi közűl. Leültem a kanapéra, és kinyitottam az első oldalt. Ez volt a legelső könyv, amit a kezembe vettem akkor, amikor anyával ideköltöztünk.
A szemem megtelt könnyel, miközben átgondoltam az eltelt év történéseit.

Amikor hangokat hallotam oldalról, akkor oldara pillantottam, és megláttam Christian - t aki a lépcső tetején ácsorogva engem nézett.

- Csipkerózsika? - mutatott a könyvre. - Érdekes. Mintha mi itt találkoztunk volna...- mosolyodott el.

- Amikor mostohatestvérek lettünk...azon a napon - suttogtam, majd bólintott.

- Ezt már nem tudjuk lemosni magunkról - rázta meg a fejét.

- Az biztos - tártam ki a karomat, majd leült mellém, és az ölelésembe bújt. - Tehát Csipkerózsika...- simította meg az ölemben található könyvet.

- Elveszed tőlem? - nevettem fel.

- Naná! - kapta ki a kezemből, majd elvigyorodott. - Mostoha tesók örökre!

- És egy kis extra - karoltam át a nyakát, és megpusziltam az arcát.