|Én És A Mostohabátyám|

Kilencedik

Amikor beléptem a fürdőszobába, hogy fogat mossak hírtelen meglepődtem amikor Christian velem szemben kilépett a zuhanyzóból csurom vizesen, és tetőtől talpig meztelen. A szememet akaratlanul is levittem a személyesebb testrészéhez, majd zavartan letakartam a szemem.

- Bocsi! - motyogtam vörös arccal.

- Azt mondjuk meg köszönném ha becsuknád az ajtót. Ha te láttad a farkamat, azzal semmi bajom. De ha az anyád is megpillant, az már egy kicsit ciki lenne! - mondta, én pedig szigorúan az arcát nézve becsuktam az ajtót. Próbáltam kizárni a fejemből azt, hogy meztelen áll előttem.
Olyan tökéletes teste van. - De azért kapsz levegőt, igaz?

- Igen! - motyogtam.

- Én nem vagyok szégyellős - rázta meg a fejét, majd elém lépett és lassan megcsókolt.

- Nem is lenne mire - suttogtam a vizes tarkóját simogatva, majd végig néztem rajta. - Nagyon szép tested van Christian - a zavartságom azonnal eltűnt.

- Sok évnyi sportolás eredménye. Közelebbről is megnézheted - húzott magához a lapockámnál fogva. Olyan közel voltam hozzá, hogy éreztem a tökéletes férfiasságának a kellemes érintését. A tenyeremet rátettem a vizes mellére, és lassan végig szántottam a kemény felületet az ujjaimmal. Az ujjam végig ment a mellbimbóján, majd lassan le a hasa irányába. Az ujjaim végig vándoroltak az első kockáin is. De a v alakú lapos hasfala után már nem mertem tovább menni. Ekkor oda pillantottam. Annyira tökéletes volt. Selymes, és ápolt. Egyetlen egy szörpihét sem pillantottam meg rajta. Normál méretű volt, de talán egy kicsit nagyobb. Nem láttam még ilyet élőben, de nagyon vonzó volt. Legszívesebben... na mindegy... Páratlan teste volt Christiannak. És vajon mit tud az ágyban?! Hűha! - Látom valami nagyon elnyerte a tetszésedet - fürkészte az arcomat.
Ekkor zavartan eltoltam magamtól és a fejemet ráztam.

- Bizonyára sok lány látott már így téged - suttogtam. Egy kicsit szomorú is lettem. Rengeteg lány érinthette meg ezt a spotos alkatú férfi testet. Ekkor a vállát rántotta, és a derekára tekert egy törülközőt.

- Az már a múlt. De ha érdekel akkor elmondom, hogy nekem semmit nem jelentettek.

- És én?

- Te? - pillantott le rám. - Téged nagyon szeretlek. És nagyon imádlak.

- Nem félsz? - kérdeztem elpirulva.

- A sportorvostól? Tudom, hogy mi lesz a válasz. Ez van. Na puszi. Délután találkozunk - intett, és kisietett a fürdőszobából, én pedig nevetve elpirultam. Christian valamelyik haverjához ment, azt hiszem, hogy pót karácsonyt tartani.
Anya pedig elvitte Danielt valamilyen közös programra. Azt hiszem, hogy a bevásárló központban van valamilyen krém márka bemutatása.

Nyolc óra után üres lett a ház. Csak én voltam és Csuszi, aki egy plüss kígyóval romantikázott a kanapé tetején. Jó barátok lettek. Vettem a bátorságot, hogy a mutatóujjammat, végig vezessem az érdes fején.

- Romantikus? - kérdeztem, miközben felém villantotta a villás nyelvét. – Akkor már megyek is! Készítettem magamnak reggelit ami egy szendvicsből állt. Volt benne vaj, felvágott, egy vékony saláta, tojás és uborka. Leültem a kanapéra, és a tévét nézve megettem azt. Nagyon finom volt. Utána pedig ittam narancslevet. A napom többi részét azzal töltöttem, hogy befejeztem Christianról készült festményt. Egyszerűen gyönyörű lett. Olyan harmóniával rendelkezett a kép, ami arról árulkodott, hogy tényleg szeretem őt. Miután megszáradt a festmény, visszatettem a nagy fóliába, és becsúsztattam az ágyam alá. Ott biztonságban lesz. Délután elmentünk a sportorvoshoz akiről Daniel mesélt. Egy harmincas éveiben járó jóképű orvos volt. Beléptünk a világos orvosi szobába, Christiannak pedig felkelett ülnie a vizsgálóasztalra. Az orvos leült vele szembe és bólintott.

- Na halljuk. Mi történt pontosan? - kérdezte, Christian pedig felsóhajtott.

- A napokban történt. Focimeccs volt. Az ellenfél csapatkapitánya az utolsó pár percben szándékosan felrúgott. Nem is volt vele bajom, mert sokat estem már foci közben de ez most nagyon durva volt.

- Milyen erőből ment beléd? - kérdezte az orvos.

- Sprintelt. Oldalról belém szállt én pedig átfordultam a testem körűl. Úgy értem földet, hogy a térdemre estem ami a súlyom alatt, reccsent. Pont a kibaszott térdkalácsomra estem. Azóta nem igazán akar működni.

- Aha...- mondta az orvos. - Ezt most leveszem - hajolt le a térdmerevítőért amit kicsatolt és levett Christian térdéről. Oldalt megfogta a térdétami lila volt. Christian morgott. - Ez fájt?

- Ha azt mondanám, hogy nem akkor hazudnék.

- Nem szabadna így kinéznie. Felvan dagadva. Bevan gyulladva. Nem kezeled?

- A korházban azt mondták, hogy nem tört el.

Ekkor az orvos felállt és visszaült a székre.

- Nem jól mondták - rázta meg a fejét, Christian pedig hanyatt vágta magát a vizsgálóasztalon. – Nem tört el. De abban biztos vagyok, hogy repedt a porc. Sőt! - emelte fel Christian lábát aki a szemére tette a kezét. - Igen. A porc levált és repedt a csontod. A sérült levált porcdarab mozgásközben károsíthatja az épeket. Ezért fáj neked a mozgás.

- És ilyenkor mit kell csinálni? - kérdezte az apja feszülten.

- Ha a duzzanat nem tűnik el, akkor mindenképpen a sérült porc részletet elkell távolítani - fejezte be, én pedig a mellkasomra tettem a kezem.

- Tehát mindenképpen műtét lenne a vége? - kérdezte az apja sóhajtva

- Szerintem az a legjobb ötlet. A műtét után a térdet több ideig kell pihentetni, de akadálymentesen gyógyul. Ez kis műtét lenne. De az én tapasztalataim szerint azt javaslom, hogy mindenképpen élnék a műtét lehetőségével! - mondta, az apja pedig felsóhajtott.

- Rendben. Köszönjük - suttogta. Christian visszakapta a térdmerevítőjét amit felvett.

- Mennyivel tartozom? - vette elő Christian a tárcáját.

- Majd én fiam. Ezt engedd meg nekem!

Amikor hazaértünk Christian becsapta maga után a szobája ajtaját.

- Sajnálom - simogatta anya a vállát és megpuszilták egymás száját.

- Tudtam, hogy így fogja kezelni. Jólvan. De akkor is elkell vállalni a műtétet. Fiam! Pakolj össze! Megyünk a korházba! - kiabálta az apja.

- Kapd be!