|Én És A Mostohabátyám|

Negyedik

Reggel ráérősen folyattam magamra a zuhanyt miközben próbáltam kitörölni a tegnap este emlékeit. De olyan nehéz! Nem hiszem el, hogy egy apró érintés ilyen hatással legyen rám.

Elzártam a zuhanyt kicsavartam a hajamból a vizet, és szorosan magamra tekertem a törülközőmet. Megálltam a tükör előtt a párát letöröltem a felületéről, majd szaggatottan felsóhajtottam.

Christian más. Különleges fiú. Nehéz nem beleszeretni. Ami persze nekem tilos. Nem is ez a célom. De amit tegnap este majdnem csinált az megkérdőjelezte a mostohatestvér kapcsolatunkat.

Elkerekedett szemekkel fordítottam el a fejemet amikor váratlanul nyílt az ajtó, és Christian sétált be rajta akinek a tekintete megállapodott a meztelen combomnál. Váratlanul torpant meg és túlságosan igézően nézte combomat. Ijedtemben hozzádobtam egy tusfürdőt amivel az arcát találtam el. Az arcára tette a kezét nyöszörgött egyet és a szemembe nézett.

Fáradt volt. Mert másnapos volt. Tegnap este sokat ivott.

- Mégis mi a bajod? Ez fájt!

- Ha nem vennéd volna észre a fürdőszoba foglalt! Menj ki! - Szorítottam magamhoz a törülközőmet, hogy a testemet eltakarjam.

Biztos voltam abban, hogy az arcom pipacs színűre pirult ezt pedig Christian is észrevette.

- Ne aggódj! Semmire nem vagyok kíváncsi! - nézett végig rajtam.

Hát az nem úgy tűnik! Nagyon zavarban volt. Ahogy én is. Talán emlékszik valamire a tegnap estéből? Vajon tudja, hogy mit csinált? Vagy semmire nem emlékszik? A szemöldökömet ráncoltam.

- Neked nem az egyetemen kéne lenned? - ráztam meg a fejemet.

- Másnaposan senki nem megy be. Kibaszottul hasogat a fejem - sétált a vécéhez és hátra pillantott rám. - Kimennél?

- Mi?! Én voltam itt előbb!

- Nekem mindegy! - kötötte ki a nadrágja madzagját de én a kezembe vettem a ruháimat és kifutottam a fürdőszobából. Christian pedig nevetve rám csapta az ajtót.

Miután felöltöztem lementem a konyhába, és sóhajtva nyugtáztam azt, hogy anyukám, és Daniel dolgoznak. Akkor ez azt jelenti, hogy csak ketten vagyunk itthon.

Szendvicset készítettem magamnak miközben Christian egy kis idő után lejött a konyhába. Megtámaszkodott a konyhapult mellett és engem nézett.

- Mi az? - tettem le a kést.
A derekát a pultnak döntötte és összefonta maga előtt a karját, majd az alsó ajkába harapott. Az ujjaival a hajába túrt, a fejét pedig oldalra biccentette.

- Milyen volt a tegnap este a buli? Jól érezted magad? - húzta össze a szemét.

Jesszus! Erre most mit mondjak? Rátettem a vajasdobozra a tetejét, és megráztam a fejem.

- Klassz volt. Elment.

Gyanakvóan összehúzta a szemét. Mintha keresett volna valamit. Mintha keresett volna egy emléket.

- Aha! - nézett oldalra. - De mit csináltál fent az emeleten? Azzal a pasival? - tette fel a kérdést.

- Egy kevésbé zajos helyet kerestem.

- Egy bulin? Csendes helyet?

- Igen.

- Te tényleg nem voltál még buliban igaz?

- Nem. És többször nem is megyek - sóhajtottam és összetettem a sonkás, sajtos szendvicsemet, és beleharaptam. - De te jól elvoltál.

- Ja! Csókolóztam egy lánnyal. - nézett a szemembe én pedig elkezdtem köhögni. - A bulin - fejezte be majd megkönnyebbülten ültem le a székre.

Ekkor a padlóra nézett utána pedig rám. - Na ne már! – A kígyó lassan kúszott fel a lábán, a derekán, a karján, majd a nyakába, és ott szobrozott. Ekkor beállt a néma csend. Ő nézett engem és én néztem őt.

- Ilyenkor mit csinál?

- Nem tudom - rázta meg a fejét.

- Akkor én bemegyek a szobába.

- Oké! Én addig itt maradok és állok...- mondta majd a plafon felé pillantott.

Megindultam a lépcső felé. Miért érzem úgy, hogy feszült köztünk a levegő? Talán emlékszik valamire? Egyszerűen nem tudtam sokáig a szobámban maradni. Ezért felmentem a padlásra a könyvekhez. Magamhoz vettem egy könyvet, leültem a kanapéra, magam alá húztam a lábamat, és elkezdtem olvasni az első oldalt.

Teljesen belemerültem. Nagyon tetszett ez a romantikus könyv. Van egy rendőr, akinek az ismerősei közül tetszik egy fiatal hölgy akinek jó eséllyel megölték a férjét.

Amikor zajt hallottam oldalra pillantottam, és Christian nézett vissza rám aki a lépcsőnek támaszkodott. Leült a hátát pedig a könyvekhez támasztotta.
Egy darabig csendben ült majd rám nézett.

- Négy lánnyal csókolóztam. Hárommal a bulin. Ki volt a negyedik? - nézett mélyen a szemembe. Biztos voltam abban, hogy tudja a választ. De tőlem akarta hallani. Felsóhajtottam és letettem a könyvet.

- Csak majdnem negyedik - rántottam meg a vállamat. Hiába volt romantikus a lámpafényében játszódó majdnem csók jelenetünk. Nem jelenthetett semmit.

- Te voltál igaz?

- Figyelj, részeg voltál! Mindegy!

- A szüleink pedig együtt vannak!

- Nem történt semmi! Nyugodj már le! - mondtam mérgesen.

Ekkor a szemembe nézett.

- Te nem érzed?

- Mit?

Ekkor felállt a padlóról megfogta a karomat, és magával szembe fordított. Hevesen dobogó szívvel a szemébe néztem majd libabőrrel érzékeltem azt, hogy gyengéden a kézfejével megcirógatja a karomat. Lassan egyre feljebb haladt majd a hajamat lassan félresöpörte, a kézfeje pedig a nyakam érzékeny felületén táncolt. Az érzés miatt lehunytam a szememet, majd hallkan felsóhajtottam.

Ekkor a fülemhez hajolt.

- Szerintem egy percre sem hitted el, hogy köztünk működni fog ez a mostohatesós dolog - suttogta. - Jól mondom?

- Az mindegy. Ami tény az tény.

- És mi a tény? Az, hogy idegenek vagyunk egymásnak? - sóhajtotta.

- Nem szabad!

- Hiszen nem csináltunk semmit sem! - rázta meg a fejét.

- Idióta! - ráztam meg a fejem majd lesétáltam a lépcsőn.

- Várj már! Elena! Én nem szórakozok - sietett utánam.

A fejemet fogva megálltam a konyhában, és felsóhajtottam. Ezt nem fogom bírni. Nap mint nap vele egy tető alatt. Hiszen még az illatának is nehezen lehet ellenállni. Még a puha lábfeje is vonzó volt. Ez a srác nem ismer zoknit? Nem fogom tudni magam távol tartani tőle. Egyre nehezebb lesz a helyzet.

- Csak maradj távol tőlem! Az lesz a legjobb!

- Nem tehetem! - rázta meg a fejét majd megállt előttem. - Nem tehetek meg egy olyan dolgot amit nem akarok!

- Hallod magad miközben beszélsz? A szüleink szeretik egymást! Együtt vannak!

- Az meglehet - simította meg lassan az egyik hajszállamat. - De engem az nem érdekel.

Imádtam a szavait. Mégsem követhetek el semmiféle hibát. Muszáj volt eltaszítanom őt magamtól. Nem akartam, de muszáj volt.