|Én És A Mostohabátyám|

Nyári különkiadás II.

Nyári különkiadás II.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Számtalan dolog miatt szeretem Christian. Christian egy magabiztos, okos és inteligens férfi. A szívem mélyén tudtam azt, hogy mindent képes megoldani. Tudtuk, hogy nem telhet el a nyár utolsó hete nyaralás nélkül. Ezért Christian előre gondolkozott. Meglepődtem amikor talált az interneten egy utolsó hotelt, és még külön szauna része is van. Azonnal lefoglalta, és azonnal kaptunk visszajelzést is.

- Hihi! El sem hiszem! Nyaralni megyünk - Lia mosolyogva szorongatta a Flamingós úszógumiját, és húzta a lábára a papucsát. - Már nagyon várom apa! - Christian felé nyújtózkodott, aki büszkén leguggolt elé.

- Mondtam, hogy elintézem. Apa mindent képes megcsinálni - nyomott egy puszit Lia homlokára.

- Csak ne bízd el magad! Ebből a nyaralásból még bármi kisülhet - agyminisztráltam és alaposan megnéztem azt, hogy mindent elpakoltunk e. - Nagyon sok táska van itt, Christian!

- A gyerekeknek sok játék kellett! Lia még a homokozó készletét sem akarja itthon hagyni - tárta szét a kezét pontban indulás elött, a bejárati ajtóban ácsorogva. - Esetleg a mami rendezze át a táskákat, Lia? - a napszemüvegét a hajára tolta, és mosolyogva engedte ki a kocsihoz Liát, aki előre futott.

- Nem! Nem! Nem! - nevette el magát hangosan.

Egyedül kinyitotta a kocsi ajtaját, és már egyedül képes volt arra, hogy bekösse magát a gyerekülésbe. Még mindig elvarázsolt az, hogy milyen gyönyörű és okos kislányt nevelünk.

- Gyere hercegem - együtt fogtuk meg Cameron kezét, aki egy játékautót szorongatva sétált köztünk. - Ügyesen - egy kicsit megemeltük amikor biztonságosan átlépte a küszöböt.

Miután Cameront bekötöttük az ülésbe, Christian felnyitotta a csomagtartót és bepakoltuk a bőröndöket. Tudtuk, hogy a régi kocsi kicsi lett volna, ezért Christian autót váltott. Próbáltam őt rávenni arra, hogy ne vegyen túl drága autót, hiszen feleslegesnek tartottam.

- Azt hiszem, hogy indúlhatunk - ült be a kormány mögé.

A fehér inget kigombolva hordta a mellkasánál, és a könyökéig feltűrte. A napszemüveget ismételten a szemére nyomta, a csuklóját pedig egy bőr karkötő díszítette. Olyan jóképű volt, mint régen. Christian egy évet sem öregedett.

- A GPS szerint két óra az út, de autópályán megyünk, ezért levehetünk belőle pár percet - hajolt hozzám, és hosszasan megcsókolt.

- Fúj! Anya és apa csókolóznak - takarta el Lia a szemét.

- Hm... hihi, mi az a csók? - motyogta Cameron. Cameron olyan mint én. Rám hasonlít jobban. A csillogó zöld szemét és a szája formáját tőlem örökölte. Cameron még szőke, ha jól tudom, akkor Christian is szőke volt ovis korában.

- A csók egy intim dolog. Azok csinálják akik szeretik egymást - fordúlt hátra Christian.

- Akkor ha felnőtt leszek, énis fogok csókolózni a csajommal - ügyetlenül és hadonászva mondta ki a szavakat. A szája fénylett a nyáltól, a gyönyörű arcára enyhe rózsaszín pír keletkezett.

- Gyönyörű, igaz? - fogtam meg Christian kezét. - Ovis korodban te is szőke voltál? - jutott az eszembe.

- Azt hiszem, hogy igen. De... - indította el a kocsit. - Ezt talán az apám jobban tudná - amint elindúltunk, a GPS robotszerű hangja is megszólalt.

" Háromszáz méter után, fordúljon balra. "

- Igenis hölgyem - fogta meg a kezemet. - Nem lesz baj, hogy a nyaralás belefog lógni a Szeptemberbe? - húztam el a számat.