Elena Withmore hétköznapi élete megváltozik amikor megismerkedik az édesanyja udvarlójával. A költözés napján nem számított arra, hogy az életét az új mostohatestvére, Christian Benet fogja megváltoztatni. Christian fény volt a sötétségben. A remény...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
A mai napot, egy pohár gyümölcslével kezdtem.
Miközben ittam, le se tagadhatnám azt, hogy a kezem őrületesen remegett. Próbáltam parancsolni az idegeimnek, de életem legboldogabb napja veszi ma kezdetét. A fáradságom pedig elérte a határait. Fáradt voltam lelkileg, és fizikailag is, mivel, a tegnapi éjszakát végig szeretkeztük Christian - al. Valamiért úgy éreztük, hogy mostantól ténylegesen is összetartozunk. Nem gondoltam túl az esküvőnket. Egyszerűt akartam, és valami gyönyörűt. Nem gondoltam arra, hogy egy korszak zárul le mögöttünk. De mégis úgy hiszem, hogy az esküvő után kezdődik az, amire mi egész életünkben vártunk.
- Mintha nem lennél kipihenve - fogta meg anyukám a vállamat, miközben a tükör elött ültem, a sminkes pedig a szemem alatti karikákat fedte le korrektorral.
Erőltettem magamra egy mosolyt, és a tükörbe pillantva, az ágyra néztem. Az ágy közepén egy hosszú, hófehér zsák tátongott.
- Abba van a ruhám? - kérdeztem hallkan.
Nem tudom, hogy milyen menyasszonyi ruhám lesz. Anyukám választotta, mert mindenképpen olyat akart, ami illik a helyszínhez.
A helyszínnel kapcsolatban pedig nem tudok semmit. De legbelűl érzem azt, hogy egy szép helyen lesz.
- Igen Elena! - vigyorodott el.
- És megnézhetem? - kérdeztem, mire hallkan felnevetett.
- Nem kicsim! Csak miután kész lett a sminked! - simogatta a hajamat, majd kifújta magát. - Elsem hiszem! Az én nagylányom férjhez megy! - legyezte az arcát elérzékenyűlve.
- Ez mindig ilyen! - mondta a hölgy, miközben arany színű festéket tett a szemhéjamra.
- Tudtam, hogy nehéz lesz téged elengedni Elena - suttogta, mire elmosolyodtam.
