|Én És A Mostohabátyám|

Ötödik

Két nappal később

Reggel hét órakor sétáltam a fürdőszobába de hírtelen kinyílt Christian szobájának az ajtaja, és egy szőke hajú lány lépett ki rajta egy szál törülközővel a testén. Az a lány volt akivel Christian felsétált az emeletre a buli végén.

A lábam a földbe gyökerezett úgy meglepődtem. Erre nem számítottam! Christian ezt bosszúból csinálta?

Elmosolyodott amikor meglátott engem. Ezek biztos, hogy nem aludtak az éjszaka.

- Szia. Bizonyára te vagy az új mostohahugi! Nagyon szép vagy!

- Köszi - motyogtam. - Te a barátnője lennél?

- Nem! - legyintett. - Soha nem kezdenék ki Christiannal. Ő nagyon nehéz eset. De nagyon jó a szexben.

- Oké! - indultam a fürdőszoba felé.

- Megtennéd, hogy előre engedsz? Sietek utána haza! - bólintott.

- Persze! - adtam neki utat mosolyogva.

- Köszi! – vigyorgott majd magára zárta a fürdőszoba ajtaját.

- Szuper...- mondtam hallkan és vissza sétáltam a szobámba. Azzal foglaltam el magam, hogy beágyaztam és résnyire kinyitottam az ablakot, hogy szellőzőn a szoba. Leültem az ágyamra, és csendben vártam.

Miután a lány elment újra szabad lett a fürdőszoba. Lenyomtam a kilincset de ismételten zárva volt.

Bepillantottam Christian szobájába ami üresen tátongott. Még a gyűrött ágyneműt sem csinálta meg.

Elhasogattam a gondolataimat majd amikor megfordultam, Christian páratlan felsőtestével találtam szembe magam. Ő nézett engem, és én néztem őt. A tekintete pedig tele volt haraggal és megvetéssel. Ezt pedig azért csinálta mert egy napja tudomást sem veszek róla. De csak így tudom távol tartani magam tőle.

- Menj már arrébb ! Szólalt meg, majd oldalra lökött és becsapta a szobája ajtaját.

Az ajtót nézve sóhajtottam fel. Enyém lett a fürdőszoba Christian pedig elment az egyetemre.

Anyukám, és Daniel pedig dolgoztak. Egyedül maradtam a kígyóval, aki a becsukott szoba ajtó mögött lazult a terráriumban.

Apukám fényképét nézegettem miközben megsimítottam az arcát.
Emlékszek, hogy késő éjszaka mindig közös filmnézésbe kezdtünk.
Finom pattogatott kukoricát csináltunk, és elfoglaltuk az egész kanapét. Estéket töltöttünk el így! Végülis nem sok ember szereti a Gyűrűk Urát. Apukám igen. Azok kevés emberek közé tartozott akik rajongással nézték végig a Hobbitott is.

Hiányzik. Pokolian hiányzik. Néha úgy gondoltam, hogy ő is itt van velem. Mintha figyelne engem. Istenem! Bárcsak itt lenne! Az utóbbi időben nagyon sok időt töltöttünk együtt. Tudtuk, hogy mi vár ránk. Akkoriban még fel sem fogtam. Akkor fogtam fel igazán amikor már túl késő volt. Ez ilyen. Az örökkévalóságig élsz együtt a hiányával és az emlékével.

Este nyolc órakor levegőzni akartam, ezért magamra vettem a kabátomat és a bakancsomat.

- Hova mész Elena? - kérdezte anyukám, miközben Daniel - el közösen sütöttek a konyhában.

- Csak ki a ház elé. Friss levegőt szívok – bólintottam és kiléptem a sötét utcára. A ház előtt megálltam és mélyen beszívtam az időjárást. Nem volt hideg. Viszont jó idő sem volt. Bárcsak Kaliforniában is esne a hó! Annyira hiányzott a havazás!

Christian felém sétát. Elfordítottam a fejem és a sötét égboltot fürkésztem. Nem számítottam arra, hogy ő is kint van. Az ég felé emeltem a tekintetem és lehunytam a szememet.