Elena Withmore hétköznapi élete megváltozik amikor megismerkedik az édesanyja udvarlójával. A költözés napján nem számított arra, hogy az életét az új mostohatestvére, Christian Benet fogja megváltoztatni. Christian fény volt a sötétségben. A remény...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy nagyon hosszú értekezleten voltam túl. Az irodámban ültem, miközben kinéztem az ablakon. A délutáni nap már lemenőben volt. A kék színű égboltot, átvette a narancssárga szín, miközben a felhők egymás után sorakoztak. A nap lassan, de eltünt a horizonton, miközben végig néztem a naplementét. Elmosolyodtam, miközben a kislányom fényképét nézegettem a telefonomon. Olyan ártatlan. Olyan törékeny, pici szíve van. Szeretetre, és odafigyelésre van szüksége, és ő a világ legboldogabb kislánya. Benne van, Elena szépsége, és az én természetem. Sokszor megfordúlt a fejemben, hogy Lia lett a szerelmünk gyümölcse. Ő az élő példa arra, hogy két ember milyen csodákra is képes. A kislányom Elenára, és rám hasonlít. Ez a legnagyobb kincs, amit kaphattam az élettől. Két embert szeretek a legjobban. Elenát, és Liát. Családapa vagyok. Az én feladatom az, hogy példát mutassak, hogy kitartsak, és vigyázzak arra a két nőre akit a világon a legjobban szeretek. Ez a két nő az én családom.
A tarkómat maszíroztam, miközben Elena nevére rányomtam, és a fülemhez emeltem a telefonomat. Az ablakon át néztem a panorámát, de Elena nem vette fel a telefont. Kinyomtam a hivást, és a szememet dörzsöltem a csuklómmal, Elena pedig azonnal visszahívott.
- Kicsim! - szóltam bele.
- Christian! - mondta hangosan.
- Elena!? - kelltem fel a székemből.
- Christian! - sírt Elena. - Lia leesett a lépcsőről - mondta, én pedig szorosan lehunytam a szememet, hogy a sokk miatt összetudjam szedni magam.
Megtámaszkodtam az asztalon, és a szívemre tettem a kezemet.
- Tessék?! - ráztam meg a fejemet, miközben magamhoz vettem az öltönyömet.
- Nem vészes! Csak beütötte a fejét. Megcsúszott, miközben a parkba mentünk volna! - sírt tovább.
- Ez épp elég nagy baj! - tettem le a telefonomat, majd kifutottam az irodámból, lefutottam a lépcsőn, és kimentem a cég elé. Beszálltam az autóba, és a könnyeimet törölgettem, miközben hazafelé siettem.
Fél óra alatt értem haza, ami azt jelentette, hogy feltéptem a lakásom ajtaját, és a szememmel Liát kerestem, aki a kanapén ült, és sirt.
- Életem! - térdeltem le elé, miközben a kezembe vettem az arcocskáját. - Mutasd magad szerelmem - vettem el a halántékáról a rongyot, ami enyhén véres volt a halántékán tátongó heg miatt.
- Bibis vagyok apuci! - sírt, miközben hozzám bújt.
- Szerelmem! - vettem magamhoz, majd Elenára néztem, és megpusziltam a fejét. - A korházba kell mennünk. - suttogtam, Lia pedig elkezdtett kapálozni.
- Én nem megyek korházba apa! - nézett a szemembe.
- Muszáj angyalkám - mondta Elena, miközben magához vette a táskáját.
