|Én És A Mostohabátyám|

Tizedik

Az év utolsó napja nem pont úgy telt ahogy én azt elképzeltem. Igazából nem is tudom, hogy mit vártam. Teljesen korrekt volt az, ami történt. Christian Danielell és pár barátukkal elmentek baseball meccset játszani. Boldoggá tett engem az, hogy Christiant egyre többet látom mosolyogni. Meg hát persze, nagyon jóképű volt a feszes sportnadrágban és a fehér sport pólójában. A kék baseball sapkája pedig szépen kiemelte a kékeszöld szemét. Gyengéd búcsút vettem tőle, és útra engedtem őt. Mellé azért megjegyeztem, hogy ha lehet egy lányt se fogjon be a játékba. Ő erre azt mondta, hogy egész nap rám fog gondolni. Persze, hogy szerettem őt. Anyukámat kerestem a házban de amikor szólított engem akkor felmentem a lépcsőn. A szobámban ült az ágyon és a festményemet tartotta a kezei közt. Hírtelen érintett ez a helyzet, ezért másodpercekig nem tudtam felfogni azt, hogy mi történik. A szám elé tettem a tenyeremet.
A pupillám kitágult a víz pedig levert. A hátamon végig futott a borzongás a szemem pedig megtel kövér könnycseppel. Anyukám rám pillantott és megrázta a fejét.

- Ez mégis mi?! - mutatta felém a Christianról készült portréképet.
Gondterhelten a hajamba túrtam és megráztam a fejemet. - Válaszolj már az isten szerelmére! - kiabálta.

- Anya, ne kiabálj! - suttogtam könnyes szemmel.

- Akkor magyarázd ezt meg! - dobta le a festményt az asztalra. - Mi ez a majdnem meztelen kép Daniel fiáról?! - kiabálta, miközben az arca vörösre változott.

- Szeretem...- fújtam ki magam könnyes szemmel. Egyszerre könnyebbültem meg a kijelentéstől, és egyszerre rettegtem is a válasz lehetősége miatt.

- Mi van?! - kapkodta a fejét.

- Mi együtt vagyunk. Ahogy ti is - suttogtam, miközben nehézkesen mondtam ki a szavakat. Anya úgy nézett rám mintha nem lennék normális. Mintha nem a lányát látná maga előtt.

- Mi a francokat műveltek?! Eltudod te azt képzelni, hogy mibe kezdtettek bele?!

- Boldog vagyok vele anya. Hosszú hónapok után újra mosolygok. Ez neked nem számít? - kérdeztem remegő hangon.

- El sem hiszed, hogy milyen helyzetbe hoztál engem. Ő az én párom fia! Konkrétan a mostohafiam! Te pedig a lányom! Nem, ezt nem engedem! Biztos, hogy nem!

- Anya...

- Örülj, hogy ennyivel megúszod. Ha erről Daniel tudomást szerez, ő biztos nem hagyja ennyiben a dolgot. Szakítani fogsz vele! Közben azon fogsz imádkozni, hogy ez a fantasztikus kis család ne hulljon teljesen szét! - dobta le magát az ágyamra és gondterhelten megdörzsölte a halántékát.

- Nem szakíthatok vele anya. Nem bírnám ki. És ő sem - suttogtam.

Anya megrázta a fejét, és a padlót nézte.

- Miután édesapád elment hosszú ideig küzdöttem a fájdalom ellen és nem nyitottam az emberek felé. Daniel volt az aki kihúzott engem az őrültek házából. Szerelmet vallott nekem. Nem egyszer, hanem többször is. Édesapád halála óta, Daniel az egyetlen férfi aki megérintette a szívemet. Újra boldog vagyok. Mosolygok minden nap. Kérlek szépen Elena, ne tedd ezt tönkre. Ne akarj engem tönkre tenni - tette össze a kezét, és patakokban folytak a könnyei. A falnak támasztottam a hátamat, és lerogytam a földre. A térdeimet felhúztam a mellkasomhoz és bólintottam.

- Adjam fel az én boldogságomat a te boldogságodért cserébe?

- Ha Daniel megtudja biztos vagyok abban, hogy haza küld minket. Ő ezt nem hagyná szó nélkül.

- Ezt nem hiszem el! - suttogtam.

- Annyira sajnálom kicsim. Tényleg. A szívem szakad meg...- rázta meg a fejét.

- Helyette szakadjon szét az én szívem. Igaz? - kérdeztem. - Christian utálni fog engem ez miatt. Egyenesen gyűlölni fog engem! - túrtam a hajamba.

- Elena! Ennek véget kell vetned!

Oldalra pillantottam és alig láttam a könnyeimtől. Amikor apukám elment, anyukám vészjóslóan lefogyott. A szomszédok azt hitték, hogy valami betegségben szenved. Pedig csak annyira megrázták őt a történtek, hogy nem evett. Apukám halála óta anya egyáltalán nem mosolygott, és nem kommunikált az emberekkel. Boltba nem ment el, helyette a kedves szomszédunk vásárolt be nekünk. A pokol bugyrait éltük át apa hiánya miatt. De amióta anya megismerte Danielt, mintha kicserélték volna. A bőrének és az ajkának újra lett színe. A haja megint fénylik és felszedett pár kilót. Minden nap nevet és minden nap mosolyog. Visszatért a régi énje. Ezt nem vehetem el tőle. Nem élheti megint át a poklot. Nem eshet vissza oda, ahonnan alig tudott kimászni. Helyette szenvedek inkább én. Anya talán ennyiben hagyja a dolgot. De Daniel más fajta ember.
Nagyon sokan ismerik őt és a fiát. Nem hagyná, hogy a családja valami rossz pletyka áldozata legyen. Elküldene minket. Ezzel együtt pedig visszamennénk a saját otthonunkba. Letöröltem a szemem sarkát, és felsóhajtottam.

- Elteszem a képet, hogy senki ne lássa meg - csúsztattam vissza a zacskóba.

- Erről nem szólok Danielnek - bólintott. - De neked muszáj... - mondta de én indulatosan közbe vágtam.

- Muszáj szakítanom Christiannal. Tudom! Megértettem! - sétáltam ki a szobámból és beléptem Christian szobájába. Egy darabig az ajtónak támaszkodva memorizáltam a szobáját majd az ágyához sétáltam, és kivettem a párnája alól az alvós pólóját. Az arcomhoz nyomtam a pólót pedig eláztatták a könnycseppjeim. Erős illata volt. Enyhe parfüm illata volt ami keveredett a szobájának az illatával. Kinyitottam a szekrényét és betettem helyette egy ugyanolyan pólót a párnája alá. Az alvós pólót pedig magamhoz vettem és a saját párnám alá tettem el. Ezt anyukám végig is nézte.

- Annyira sajnálom.

- A lényeg, hogy te boldog legyél anya. Mindegy, hogy mekkora áldozattal jár igaz? - kérdeztem összetörve, majd visszafordultam hozzá. - Csak tudod érdekes, mert én is elfogadtam Danielt. De te nem tudtad elfogadni Christiant. Ezt soha nem fogom neked megbocsájtani - szögeztem le kimerülten és becsaptam magam után a szobám ajtaját.

Mert Christianék este jöttek haza. Miután meghallottam az ajtó csukódást és a nevetést, a szívem összeszorult. Megkell hoznom életem talán legnehezebb döntését. Lesétáltam a nappapliba és ittam narancslevet.

- Esküszöm fiam, hogy újra elkell kezdeni sportolni. Le aláztál mint a szart! - nevetett Daniel, anya pedig megköszörülte a torkát.

- Milyen volt?

- Szuper volt. Imádtuk. Az idő is klassz volt! - válaszolta Christian, miközben fél szemmel rám pillantott én pedig a poharat összeszorítva a tenyeremben elkaptam róla a tekintetem. Le volt izzadva. Nagyon szexi volt! Néha utálom, hogy ilyen jóképű. Enyhén koszos volt a térde és a fehér pólója. Látta rajtam, hogy valami nincsen rendben. - Én akkor elmegyek lezuhanyozni. Ja és fater! Ma este tűzijáték! Tedd ki a telepeket a garázs elé! - vigyorgott és felrohant a lépcsőn.

- Christian imádja a tűzijátékot. Kaliforniában minden évben miénk a leglátványosabb - mosolygott Daniel.

Anya bólintott a fejével én pedig a padlót néztem. - Valami baj van?

- Én csak fáradt vagyok. Éjfél előtt felkelek - intettem és felsiettem az emeletre.

Hevesen dobogó szívvel megálltam Christian szobája előtt de hírtelen megfogta a kezemet és behúzott a szobába.

- Nagyon hiányoztál - mondta hallkan és a homlokát az én homlokomnak döntötte. Óvatosan eltoltam magam tőle és összefontam magam előtt a karomat. - Mi a baj? - ráncolta a szemöldökét.

Felemeltem a fejem és egyenesen a szemébe néztem.

- Szakítok veled – mondtam ki hallkan.