Elena Withmore hétköznapi élete megváltozik amikor megismerkedik az édesanyja udvarlójával. A költözés napján nem számított arra, hogy az életét az új mostohatestvére, Christian Benet fogja megváltoztatni. Christian fény volt a sötétségben. A remény...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy olyan gyönyörű látványra kelltem, amire már rég nem. Lia, köztünk aludt, miközben Christian átölelte őt. A férfi, akit szeretek, békésen szuszogott, miközben az arcát memorizáltam. Szeretem. Rengeteg mindenen keresztűl mentünk. Az élet olyan dolgokra tanított meg minket, ami tényleg nem volt egyszerű.
Én üldöztem el Christian - t. Igaza volt. Mindent megtett azért, hogy visszanyerje a szívemet. De én kegyetlenűl igazságtalan voltam vele.
Amikor Daniel a kezembe adta a levelet, amit Christian írt, minden szavát, és mondatát végig sirtam. Akkor tudtam, hogy ha most elengedem ezt a férfit, akkor már nincs többé olyan, hogy mi. Ezért elmondta Daniel, hogy hol lakik. Liával pedig az nap oda mentünk.
Így történt az, hogy ennyi idő után megbocsájtottam annak az embernek, akit a világon a legjobban szeretek. Na meg persze, olyan sok szörnyűséget mondtam neki! De ő elviselte őket. Mert nem tehetett mást. Az élet megtanított minket szeretni. Megtanultuk. Megkaptuk a leckét.
Elmosolyodtam, amikor Christian kinyitotta a szemét, és az első dolog amit megpillantott, a plüssnyuszit ölelő kislánya volt, akit egy karral átkarolt.
- Életem....- simogatta a haját, majd rám nézett, és bizonytalanúl megfogta a kezemet. - Jóreggelt - suttogta.
- Jóreggelt! - mondtam, majd a konyha felé mutattam. - Iszunk kávét?
- Persze! - dörzsölte meg a szemét, majd utánam kisétált a konyhába. Rólam pedig, akkor jött le minden stressz. Minden szó és mondat amiket egymáshoz vágtunk. Elsirtam magam, majd engedtem, hogy szorosan átöleljen miközben az illatát szippantottam be. - Három éve vártam erre Elena - nézett rám. - De végre megtört a jég! - mondta könnyes szemmel.
- Szörnyű ember vagyok Christian! - karoltam át a derekát. - Ha ezerszer kérnék bocsánatot még azzal sem kárpótollak.
- Akkor igérjük meg azt, hogy együtt maradunk. Ehez mit szólsz? - söpörte hátra a hajamat. - Mostohatestvérek vagy egy szerelmes pár. Teljesen mindegy. Jó? - emelte meg az államat.
- Jó! - simogattam a borostáját. - Olyan jóképű vagy! Olyan erős és magas. Olyan...- pityeregtem.
- Baba pofim van? - támaszkodott neki a konyhaasztalnak.
- Ig... igen! - suttogtam.
- Te is gyönyörűszép vagy szerelmem.
- Halkabban mert nem tudok aludni! - kiabálta ki Lia a szobából.
- Elnézést angyalom! - kiabáltuk vissza egyszerre.
- Hm...olyan puha ez az ágyikó! - mondta, mire egymásra néztünk és Christian ismételten a mellkasához húzott. A szíve dobogását hallgattam, miközben felnéztem rá.
- Ami...a hajón történt...- suttogtam elpirulva.
- Annak nem úgy kelett volna történnie - nézett a szemembe. - De ha megtörtént, akkor megtörtént.
