|Én És A Mostohabátyám|

Tizenkilencedik

Szakadt az eső mire Kaliforniába értem. Úgy ömlött mintha dézsából öntötték volna. Emberek ezrei futottak a zuhogó eső alatt, hogy menedék alá menjenek. Volt, aki újságot vagy táskát tartott a feje fölé. A taxi leparkolt Christian lakása előtt, én pedig átadtam neki a pénzt, és kiléptem a zuhogó esőre. A ruhám és a hajam azonnal rám tapadt. A cipőmmel a tócsába lépkedtem, miközben Christian bejárati ajtajához futottam. Csak azt hallottam, hogy az eső eszeveszettül zuhogott, miközben az ablakpárkányt ütötte. Lenyomtam Christian csengőjét, és vártam, hogy kinyíljon, miközben a karomat dörzsöltem, ekkor kinyílt az ajtó és Christian állt velem szemben. Szerelmesen felnéztem rá, de váratlanul a szemembe nézve, lassan becsukta az ajtót.

- Hé! Megvagy sértődve? - kopogtam az ajtón. - Nyisd már ki! Visszajöttem hozzád! - kiabáltam remélve, hogy hallja minden mondatomat. - Jó! Akkor stoppolok és visszamegyek Malibuba hátra valami jóképű fiú felvesz engem! - fordítottam neki hátat, de a mondatom hallatán behúzott az ajtón. Jellemző...

Legkésőbb, a kanapéján ültem és forrócsokit kortyoltam, amit ő készített nekem. Christian összefont karral az ablaknál ácsorgott, és nézte a zuhogó esőt. Titokban elmosolyodtam. Christian aranyos volt, amikor duzzogott. Tudom, hogy haragszik rám. Teljes mértékben megértettem őt. - Legalább néz rám! - mondtam hallkan. Erre jobban elfordította a fejét, és hümmögött egyet. Ekkor hallkan felnevettem. – Nem lehetünk örökké haragban! - mondtam, majd felindulásból neki dobtam az egyik díszpárnát. Mérgesen felvette a padlóról, és visszahajította, de úgy, hogy kiütötte a kezemből a forrócsokit, ami a ruhámra ömlött. Könnyes szemmel néztem fel rá, majd a szája elé tette a tenyerét.

- Jaj kicsim! Bocsi! Bocsi! Szeretlek! Nagyon szeretlek! - futott hozzám, majd levette magáról a pólóját, és felitatta a ruhámról az italt. - Nagyon meleg? - nézett a szemembe.

- Te sértődékeny! - karoltam át a tarkóját, magamhoz húztam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Viszonozta, miközben a nyelvét az ajkaim közt átcsúsztatta a számba. Mosolyogva néztem a szépen kidolgozott testét, majd megsimítottam a hasát. - Hozzá tudnék ehhez szokni - suttogtam mosolyogva. Christian hallkan felnevetett.

- Adok tiszta ruhákat és megmutatom neked azt, hogy hol van a fürdőszoba - puszilta meg a homlokomat. Mielőtt beléptem volna a fürdőszobába, visszanéztem rá.

- Örülsz annak, hogy itt vagyok?

- Igen Elena. Nagyon örülök. És már nem haragszok rád - vigyorodott el. A fejemet ráztam, majd bementem a fürdőszobába, és lezuhanyoztam.

Miután lezuhanyoztam felvettem Christian egyik fehér pólóját, és egy rövidnadrágot. Legkésőbb, a kanapén feküdtünk. A lábunkat gyengéden összekulcsoltuk, miközben Christian hátulról átölelt engem. A karján levő férfias szőrt piszkáltam, miközben felnéztem rá.

- Akkor béke van? - suttogtam. Tudtam, hogy haragudott rám, mert a korházban elutasítottam az ötletét. A hajamat simogatta és bólintott.

- A forrócsoki kárpótolt - mosolygott, és nyomott egy puszit a homlokomra.

- Apukád hogy van? - simogattam a karját.

- Jobban van Ma reggel is voltam nála. Nagyon sok gyógyszert kell szednie, de jól van. Csak magányos - nézett oldalra.

- Ahogy anya is! - tettem hozzá. - Boldogok voltak együtt. De most nem azok - fújtam ki magam. Christian bólintott, és magához ölelt, miközben beszívta az illatomat.

Egésznap zuhogott az eső. Késő este, Christian franciaágyában feküdtem. A puha párnába süllyesztettem a fejem, miközben nyakig betakartam magam. Kint tombolt a vihar. De, amikor dörgött egyet, mintha egy hatalmas fényképezőgép vakuzott volna, ezért megijedtem és elkiabáltam magam. Pár másodperccel pedig bevágódott az ajtóm.