Nem számít | VKOOK (BEFEJEZETT)

11

Sziasztok!
Jelentkezem a következő résszel.
Lassan de alakulnak az események, ha van sejtésetek arról mi folyik itt, ki kicsoda és kinek milyen szerepet szánok osszátok meg velem kommentben ;)
Illetve szeretném megköszönni az 500+ megtekintést és a csillagokat. És hogy számíthatok rátok. 💜💜💜

A hosszú érzelemdús perceket egymást ölelve töltötték. Jungkook könnyei is eleredtek ahogy az idősebbet tartotta karjai között, borzalmas érzés volt összetörten látni őt.
Szívdobbanásaik beszéltek helyettük, az idő nem számított. Végre itt voltak egymásnak, Taehyung eddig repedezett lelke is összeállni látszott, ahogy szerelme arcát simogatta, mellkasát cirógatta. Ujjai bizseregtek, hihetetlen érzés volt számára ennyire közel érezni magához a másikat. Ez lehetett a legfelszabadultabb pillanat közös életükben. Az addigi zavarnak és pironkodásnak jele sem volt.

Napok óta mindketten először tapasztalhatták meg újra milyen is a fellegek között járni, amikor egy forró, szenvedélyes csókban forrtak össze. Édes érzés volt, apró sóval megfűszerezve, hiszen könnyáztatta arccal bújtak össze.
A levegőt kapkodva elváltak, elvesztek egymás íriszeiben. A fiatalabb lassan ült le a fűbe és húzta magával Taehyungot, aki még mindig hitetlenkedve, elnyílt ajkakkal fürkészte őt. Megmosolyogta a fiú aranyos arckifejezését és letörölte az utolsónak kisurranó sós cseppet az érzékeny bőrről.

- Én .. - Kezdett bele óvatosan. Rengeteg mesélnivalója lett volna, de fogalma sem volt hogyan kezdhetne bele. Egyáltalán hinne-e neki a másik...
- Kook.. - Halkan szólalt meg, látta rajta mennyire kínlódik a szavakkal, hát megelőzte egyetlen kérdéssel. - Mi történt? - Ahogy kimondta, úgy érezte annyira semmis az egész, mégis mindent magába foglal. Miért tűnt el? Merre járt? Szereti-e még? Evett-e rendesen az elmúlt pár napban? Honnan szerezte a kisebb sérüléseit, amik nem kerülték el figyelmét?
Reménykedett benne hogy az összes kérdésre választ kap, de Jungkook szomorú íriszeit látván elbizonytalanodott.

- Nagyon sok minden.. Nem tudom hol kezdjem. De azt hiszem van olyan, amit csak később mondhatok el.
Megértően bólintott, kissé habozva talán, hiszen nagyon kíváncsi volt és persze valamennyire dühös is amiért egyetlen szó nélkül felszívódott.
- Amit lehet ossz meg velem.
- Így lesz. - Ölébe húzta a másikat és vállára hajtotta a fejét. Tincseivel játszadozott amíg az eseménydús napjait pörgette magában újra és újra. Taehyung türelmesen várt, a fiú bőre alól kipattanni készülő izmait simogatta.

- Tudod, hogy szüleim sosem voltak. - Egy apró bólintás volt a reakció. - Nem hibáztatok emiatt senkit, és ennek ellenére úgy érzem, megvolt mindenem. Ott vannak Hobiék, a falusiaknak mindig volt hozzám egy két biztató és kedves szava. Na és itt vagy nekem te is. - Lágyult el hangja, de folytatta. - Nem fogom teljesen eldobni az eddigi életem, de.. Úgy hiszem megtaláltam a családomat, a helyemet a világban.
- Akkor.. Nem voltál egyedül? Nem esett bajod?
- Nyugalom Szívem. - Cirógatta meg hátát, a becenévre Taehyung fülig vörösödött. - Az ünneplésünk előtti napokban borzalmas rosszullét kerülgetett. Nem mutattam mert nem akartam, hogy aggódjatok miattam. Viszont Ők rámtaláltak aznap éjjel. Megnyugtattak és rengeteg dolgot elmagyaráztak amit tudnom kell magamról, így velük tartottam.

A másik fejében elég sok sötét folt lengedezett még a hallott történettel kapcsolatban. Kik voltak 'ők'? Mi miatt szenvedett így szerelme?

- Gondolom.. Velük szeretnél maradni. - Sápadt el Tae, a gondolatra hogy újra elveszíti őt elöntötte a rettegés, ez pedig remegésre késztette testét.
- Ott leszek ahol ők is. Ez nem jelenti azt, hogy nem találkozhatok veled mostantól minden nap. - Mosolyodott el és ölelését szorosabbra vette, ahogy megneszelte az idősebb félelmét. - Vagyis.. Majdnem minden nap. - Komolyodott el ahogy az időnként jelentkező fájdalmakra gondolt amiről még előző nap regéltek neki.
- Mi lesz a többiekkel? Mit mondjak? Yoongiék is szomorúak amiért csak így eltűntél. Valaki már.. Valaki már azt hiszi halott vagy... - Nehezére esett kimondani, egy nagyobb gombóc formálódott torkában.

- Higgyék is azt. Így lesz a legjobb.

A szőke hajú hitetlenkedő tekintettel meredt a gondterhes íriszekbe.
- Nem gondoltál arra mekkora fájdalmat okozol ezzel nekik? .. És nekem? - Az elképzelés, miszerint látni fogja barátai gyászát és úgy kell segítenie őket, hogy ő mindvégig tudja a féligazságot, felért egy hatalmas kínzással.
- Tisztában vagyok ezzel. Rengeteget ötleteltem... De már az is nagy szó, hogy ennyit elmondhatok. - Hosszabbat szusszantott, homlokát szerelmének döntötte, aki egy pillanatra lehunyta szemeit.
- Akkor.. Legyen így. Remélem hamarosan jóval többet is elárulsz majd.. Mindenről. Egyelőre annak is örülök hogy végre itt vagy velem.
- Egyszer annak is eljön az ideje, ahhoz beszélnem kell valakivel.. Ellenkezni fog, lehet tombolni is, bár az nem vall rá. De a legjószívűbb ember akit ismerek.. Idővel... Bemutatlak majd titeket egymásnak.

Taehyung úgy kapaszkodott Jungkookba mintha soha többet nem akarná elengedni.
Úgy érezte, az életük egy hatalmas káoszbuborékká módosult a korábbi meghitt és nyugodt évek után. És ez bármelyik pillanatban robbanhatott, szétzilálva ezzel mindent amit felépítettek.

Ha tetszett hullajts egy csillagot 💜💞🌟