Nem számít | VKOOK (BEFEJEZETT)

15

'' Azt hiszem kedvellek. ''

Taehyung arca a paradicsom színével vetekedett, nagy szemeket meresztett az előtte állóra. Nem zavarban volt, csupán olyan mértékű düh árasztotta el, hogy azt hitte fel fog robbanni. Legszívesebben felképelte volna a fiút, akinek pofátlan vigyor ült ajkain. Esküdni mert volna rá, ha életében bármikor is erőszakhoz folyamodott volna, ő lett volna az egyetlen célpontja és addig ütötte volna amíg a másik levegőt vett. Ez nem vallott rá, sosem voltak még ilyen gondolatai.
- Én pedig azt hiszem eltöröm a karodat. - Egy harmadik személy hangja szakította meg a köztük beállt feszültséggel teli csendet.

A szőkeség gyomra bukfencezett egyet amint hallójáratába jutott kedvenc orgánuma.
- Kook.. - Suttogta, tekintete ide oda ugrált ahogy kereste szerelmét. Azt hitte megint csak képzelődött, de Jimin erőteljesen szugerált valamit válla fölött. Egy erős kar ölelte át derekát, fejét elfordítva pedig sötét szempárral találkozott. Lénye felragyogott a boldogságtól, azonnal hozzápréselte hátát és elmosolyodott.
A harmadik fél arca ezt látva haragos grimaszba torzult, szorítása erősödött a fiú karján, aki felszisszent.
Jungkook hangosan vette a levegőt és gyilkos vicsort eresztett meg a nem kívánatos személy felé, szabad keze ökölbe szorult, a kacskaringós erecskék pedig dagadtak az indulattól ami benne tombolt.

Az idegen lassan eresztette le kezét és rendezte arcvonásait. Egy pillanat erejéig úgy tűnt nagyon koncentrál, majd mikor újra őket fürkészte már sokkal nyugodtabb ábrázattal lépett távolabb.
- Kinek képzeled magad? - Jimin hangja kellemesen lágy volt, a jelentése azonban teljes ellentétben állt ezzel.
- Egy magadfajtának nem fogok bemutatkozni. - Szinte köpte a szavakat, hangosan mordult fel a mondat végén. Teljes testében megfeszült, agya egy rejtett zugában viszont felsikított a vészjelző. Nem szabadott bántania. - Takarodj a közeléből.
Taehyung meglepetten hallgatta a durva párbeszédet. Soha nem látta még párját ilyennek, egy pillanatra ketyegője is megállt a nagy munkálatban és megrezzent az ölelésben.
Jungkook láthatóan verejtékezett, kissé sápatag bőre aggodalmat keltett szerelmében, azonban Jimin mindenttudóan elmosolyodott ahogy reakcióit figyelte.
- Úgy gondolod egy ilyen korcs mellett a helye? - Vigyorgott győzedelmesen amikor a fekete hajú ijedt szemeket meresztett rá. Lenézően méregette őt, de amikor Taera siklottak kék íriszei arcvonásai megváltoztak. Éhesen nyalta végig párnáit.
- Mi nem végeztünk. - Mondta neki kacérkodva.
- Még egy szó és a nyelved is kitépem. - Húzta magához jobban a másikat aki szinte sípolva szívta magába az éltető oxigént.
Mivel Jimin nem akarta még jobban elásni magát kiszemeltjénél feladta a szócsatát. Egy utolsó jelentőségteljes pillantást lövellt a szőkeség felé, sarkon fordult és gyorsan eltűnt a hátsó kerítés felett átlendülve.

- Ez ki volt? - Tette fel a kérdést Jungkook remegve és elengedte a másikat.
- Őszintén? Fogalmam sincs.. - Rázta meg fejét és kapaszkodott a fiatalabb nyakába hogy apró csókkal üdvözölje, de ezt ő másképp gondolta. Nem engedte eltávolodni, csípőjére fogott és húzta közelebb. Ajkait elnyitotta, nyelvével bejutásért esdekelt amit hamar meg is kapott. Ízlelőszerveik érzéki táncot jártak, s szinte egyszerre sóhajtottak bele a mámorító csókba.
- Hiányoztál. - Suttogta lehunyt szemekkel a szőke hajú.
- Nem bírtam ki, hogy ne látogassak el hozzád. Így is korábban jöttem mint szabadott volna.
- Miért jöttél hamarabb? - Nem mintha annyira bánta volna..
- Kaptam egy fülest és.. Tudni akartam biztonságban vagy-e. - Ölelte gyengéden mégis birtoklóan.
- Tudok magamra vigyázni Kook.
A fekete hajú megemelt szemöldökkel kétkedő pillantást lövellt felé, Tae válaszul grimaszolt. - Te nem így látod?
- Bárhogy is gondolod, nem minden esetben tudnád magad megvédeni. És ne mászkálj egyedül az erdőben, veszélyes lehet.. Nem lehetek mindig itt.

Ajakbiggyesztve pislogott rá.
- Szerinted gyenge vagyok? Nem ér felvágni azzal hogy te mekkorára nőttél és milyen eszméletlen izmokkal rendelkezel...- Motyogta és lehajtott fejjel simított végig a most ruhával fedett mellkason.
- Tudod hogy nem így értettem. Tetőtől talpig gyönyörű vagy. - Fogta kezei közé szerelme arcát és mosolyogva puszilta meg orrát. A másik ettől kissé megnyugodott, különben sem vette nagyon a szívére.
- Köszönöm..
- Figyelj.. Szerintem jobb lenne ha nem itt ácsorognánk, a végén még észrevesz valaki és magyarázkodhatunk.
A szőkeség körbekémlelt és igazat adva neki fogta meg párja kezét, hogy egy jól ismert úton haladjanak előre. Nagy kerülővel természetesen, nehogy összefussanak valakivel.

Mindketten tudták hova mehettek, ahol senki sem fogja keresni őket, ez pedig Jungkook régi házacskája volt. Azóta senki sem járt arra, gyászolták őt, de nem közelítették meg a helyet. Úgy hitték ha egy halott ember otthonába lépnek az balszerencsét hoz rájuk.
Éppen ezért ez volt szinte az egyetlen hely ahova aggodalom nélkül tehették be lábukat együtt.

- Semmi sem változott. - Húzta végig ujjait az ónix hajú az egyik porosodó bútor falapján. - De minden koszosabb mint volt. - Kuncogott és körbelépdelt a szobában.
- Ha szeretnéd rendbe tehetjük. Ugyan nem kell egy árva léleknek sem tudnia arról ha újra itt élsz, lehet ez egy menedék.
- Jobb ötletem van. - Huppant le régi ágyára ami súlya alatt hallan felsikított. - Mi lenne ha te költöznél ide?
Taehyung követte őt, miután napokig nem látta szinte kényszert érzett arra, hogy szorosan mellette legyen és tapogassa amikor csak alkalma nyílik rá. Nem teketóriázott, szemből ölébe ült, Jungkook ezen jót derült magában, de élvezve a helyzetet körbefonta derekát karjaival.
- Én egyedül? Nem hiszem hogy anyáéknak tetszene ez az ötlet..
- Beszéld meg velük. Hiszen.. Már felnőtt vagy. - Emelgette meg szemöldökét. Érezni lehetett az elhangzott mondat nem csak erre utalt, a szőke hajú egy pillanatra megfeszült. Íriszeik összekapcsolódtak és hirtelen csend telepedett az apró helyiségre.
A fiatalabb zavartan köszörülte meg torkát és kapta el tekintetét Taehyung pirosodó orcáiról és kíváncsian csillogó íriszeiről.
- Khm.. Emlékszel arra, amikor utoljára itt aludtál velem?
- Hogy felejthetném el? - Vigyorgott rá a másik, hamar felengedett az előző kínos helyzet után. - Akkor is azért tehettem, mert beteg voltál. Elég sokat gyengélkedtél. Furcsa, mennyire sokszor volt magas lázad.

Feltűnésmentesen hagyta figyelmen kívül a megállapított tényt és ügyesen terelte a témát, ismerve már szerelme gyengepontját.
- De mindig meggyógyítottál. Sokat segített, hogy érezhettem a csábító illatod. - Fúrta orrát Taehyung nyakába aki meleg lehelletét érezve megborzongott és erősebben kapaszkodott Jungkook vállaiba. Képtelen volt válaszolni, megbabonázta a közelsége, alhasa a helyzet miatt ismerősen rebbent meg.

Akarta őt mindennél jobban.

Sziasztok Drágaságok!
Kíváncsi vagyok, ki kivel szimpatizál inkább a történetben?
Van kedvencetek?
Mire számítotok az elkövetkezendő részekben? 🥰🥰

Remélem ez a rész is elnyerte a tetszéseteket! 💞💜
Ha igen nyomjatok rá a cuki csillagra 🤔😝