Nem számít | VKOOK (BEFEJEZETT)

19

- Miért nem mondtad el hogy Jungkook életben van? - Ugyan érdektelenséggel próbálta leplezni kíváncsiságát, szemeivel elég erőteljesen figyelte Taehyung reakcióit.
Annyira váratlanul érte a kérdés, hogy ajkai elnyíltak, megtorpant és kétségbeesett szemekkel meredt rá.
- Honnan veszed hogy.. - Nem tudta befejezni megkezdett mondatát, mert Yoongi csóválta fejét.
- Most árultad el magad. Figyelj. Egészen eddig nem akartam a dolgaidba avatkozni. De nem egy apróság, amit mégis megpróbáltál eltitkolni előlünk. Láttalak titeket ma délelőtt. Akartam tőled valamit kérdezni de.. Feltűnt hogy nem vagy egyedül a kertben.

- Én.. Nem tudom mit mondjak. - Motyogta zavartan, fülei is égtek a szégyentől.
- Az igazat.
- De azt én sem tudom. - Szemeit az avarra szegezte. Az idősebb elé állt, vállaiba markolt és megvárta amíg íriszeik újra összekapcsolódtak.
- Barátok vagyunk. Megbízhatsz bennem, amit megosztasz velem, azt nem adom tovább senkinek. Ez a te ügyed, de úgy érzem olyan utakra tévedtél amiket nem járhatsz egyedül.

Ajkába harapva nézett íriszeibe, lélektükrei őszinteséget sugároztak, ami megzavarta a másikat.
- TaeTae?
- Sajnálom, de tényleg nem tudok semmit.. Kook se mondta el nekem.
Lemondó sóhajjal engedte el vállait és fürkészte a messzeséget hosszú másodpercekig.
- Hiszek neked. De.. Amint megtudsz valamit mond el kérlek. Aggódom érte.
Csendesen bólintott válaszul és indultak tovább. A beszélgetés megpecsételte hangulatukat, a feszültség a levegőben haladt együtt velük. A madarak türelmetlenül csicseregtek, a nap utolsó sugarai egyre halványodó fénnyel árasztották el útjukat.
- Hobival tervezünk bemenni a városba. - Talán a bűntudat mardosta amiért elrontotta a szőkeség kedvét, ő sem értette igazán, de úgy érezte meg kell szólalnia.
- Mikor? - Csillantak fel szemei érdeklődően.
- Az elkövetkezendő napokban. Lenne kedved velünk jönni? Rég jártunk a "dzsungelben". - Húzott macskakörmöket a levegőbe ujjaival.
- Jin nem jön? - Lehangoltan pillantott végállomásuk felé, ahol a távoli sziluettekből már tisztán kivehetőek voltak a többiek.
- Nem, nem engedik el. Ne is említsd neki, csak elszomorodna.
- Rendben van. Megyek veletek. Ki akarok szakadni innen ha csak egy kis időre is.
Bólintást kapott válaszul, köszöntek Hoseokéknak és körbeültek a jól ismert tönkökön. Suga Jin mellé verődött, a vidám fiú pedig a legfiatalabbat célozta meg.

- Szia. - Villantotta meg ragyogó mosolyát, állandó jókedve pedig a másikra is szinte azonnal átragadt.
- Szia.. Jó újra itt lenni. - Szusszantott és szívta magába a friss levegőt.
- Bizony. Mikor volt utoljára ilyen?
- Úgy beszélsz mintha hónapok teltek volna el.
- Mert teljesen olyan érzés. - Közelebb csúszott és szinte tátogva folytatta. - Jössz velünk ugye?
- Igen. Milyen indíttatásból mentek?
- Markot szeretném meglátogatni. Azt ígérte szerez nekem egy telefont. - Alig bírta suttogását alacsony hangerőn tartani az izgatottságtól. A faluban csak pár embernek volt ilyen készüléke, valahogyan tartani kellett a kapcsolatot a városbeli rokonokkal és ismerősökkel. Ott persze teljesen hétköznapinak számított ha valakinek volt mobilja, de a technika nem ért el mindenhova maradéktalanul.
- Komolyan?  - Meglepetten pislogott és morzsolgatta pólója alját majd vette ki táskájából vizét és kortyolt bele nagyokat.
- Teljesen komolyan. Így tudjuk majd keresni őket, és.. Hmm.. Emlékszel még Jiminre?

Ajkai közül permentként szökött ki a hideg folyadék egyenesen barátjára, akire hatalmas szemeket meresztett.
- Fujj.. - Törölte meg amaz arcát és seperte le a kósza vízcseppeket ruhájáról. - Mi ütött beléd? Nem mondtam semmi meglepőt..
- Milyen Jimin? - Ügyet sem vetett a történtekre. Nem volt faragatlan, de képtelen volt megnyugodni, amíg nem tudta a választ.
- Ezek szerint nem emlékszel.. Nem is igazán beszéltetek mikor utoljára ott jártunk. - Pillant Jinék felé és apró mosollyal folytatja. - Yoongs.. Teljesen odáig volt érte. Mark társaságában volt amikor a várost jártuk.
Próbált visszaemlékezni, kutatott elméjében egy cseppnyi információ után. Csak egy emlékfoszlányra lett volna szüksége hogy megtudja ugyanarra az emberre gondolnak-e, de nem talált semmi használhatót.
Nem tudta elhinni hogy barátjuk egy ilyen emberbe szeretett bele. Lehetnek ugyan véletlenek, arra is gondolt talán csak egybeesés és másik Jiminről van szó.

Egy pillanatra megállt minden mozdulatban és lassított felvételben fordult újra Hobihoz.
- Várj.. Yoongi.. Meleg? - Tátogott akár egy hal.
- Inkább biszexuális. - Dőlt hátra és támaszkodott meg a fa csonkjának szélén. - Te eddig nem tudtad?
- Meg sem fordult a fejemben. Vagyis.. Nem ezen gondolkoztam szabad perceimben. - Motyogta kissé sértődötten, amiért csak most jutott el hozzá a tény.
- Furcsa is lenne..
- Hogy akar vele bármit is ha ennyire messze van tőlünk?
- Fogalmam sincs hogyan képzelte el a helyzetet, de biztosan megoldja valahogy.
- Hé! Kezdjünk bele abba is amiért jöttünk, különben sosem leszünk kész. - Szólt Yoongi hangosan és feltápászkodott helyéről.

Hamar eltelt az a pár óra amit sütögetéssel töltöttek. Minden lehetőséget megragadtak hogy megtömhessék bendőjüket, ez is egy ilyen alkalom volt. Jóízűen beszélgettek mindenféléről, csipegettek és nevetgéltek gondtalanul.

~

- Jungkook! - Hallatszott a sötétségbe burkolózott sátrak között. Az ónix hajú kíváncsian pillantott ki saját kis fészkéből, majd mikor meglátta a hang forrását megindult.
- Baj van?
- Csak akkor hívhatlak ha gondban vagyunk? - Dús ajkai kedves mosolyra húzódtak.
- Nem, de mindig a legrosszabbra számítok. - Vetődött le az egyik rönkre, társa pedig követte példáját.
- Beszélni szeretnék veled. - Jelentőségteljes szünetet tartott és a távolba meredt egy rövid ideig. - Egy csapat vagyunk, ezzel tisztában vagy. Tudom jól, hogy minden nagyon új neked, a szabályok, a szokások.. De egy valamit tudnod kell. Ha nem mondasz el valamit, olyan mintha elárulnál minket. - Jungkook figyelmesen hallgatta a falka alfáját, a félelem pedig tisztán ült ki arcára. Nem állt még készen arra hogy párjáról beszéljen, de belekényszerült a helyzetbe. Azt pedig nem hagyhatta, hogy újdonsült családja is magára hagyja végül. Mély levegőt vett és belekezdett mondandójába.
- Van egy.. Párom.
- Sejtettem. A minap kivirulva tértél vissza. - Mosolygott mindenttudóan, a másik arca pedig sötétvörös árnyalatot vett fel. - Viszont nem kockáztathatod a létezésünket egy futó kapcsolat miatt. - Komolyodott el és szigorúan pásztázta Jungkook alakját.
- Ő.. Nem egy kaland Nam. Bevésődtem. - A meglepetéstől majdnem előrebukott az alfa és nagyranyílt szemekkel bámult rá.
- Komolyan mondod?
- Igen.. Mióta elindult ez az egész... Ha vele vagyok szinte hallom a gondolatait és.. Minden rezdülését érzem a szívemben.
Namjoon agytekervényei erősen dolgoztak. Erre biztosan nem számított, magát okolta amiért nem vette észre a jeleket a fiatalabbon, azonban nem gondolhatott erre. Megoldást kellett találnia gyorsan. Lemondóan sóhajtott, előre dőlve ültében fonta össze ujjait.
- Nincs mit tenni. Ez esetben.. Hozd el őt a táborba. Tudnia kell mindenről.

Sziasztok!
Nagyobb kihagyás után hoztam a következő részt. Nem vagyok vele megelégedve, viszont nem akartam már tovább húzni a feltöltését.
Írói válság és miegymás..

Így utólag is köszönöm azoknak akik biztatnak és lelkesítenek, illetve leírják a véleményüket a fejezeteknél. Nagyon sokat jelent és talán emiatt vagyok képes folytatni az írást.
Hálás vagyok azoknak akik itt vannak velem💜💜💜