Figyelmeztetés: Tartalmazhat olyan elemeket, amiket nem minden olvasó képes elviselni, így arra kérlek titeket, hogy csak az fogjon bele,aki nem becsüli túl az egyéni tűréshatárait. (Személyes véleményem szerint egyáltalán nem durva a megfogalmazás...
- Nem számít?! - Horkant fel a fiatalabb és hitetlenkedve szabadította ki arcát a szőkeség puha kezei közül. - Hogy mondhatsz ilyet? Igenis számít.. Nem olyan egyszerű a helyzet mint amilyennek hiszed Tae.. - Szemei szomorúan csillogtak, gyorsan pattant fel a földről. - Kook.. - Suttogta a másik. Fogalma sem volt mi ütött párjába. Ki ne örülne annak ha ilyet mondanak neki: "Amíg engem szeretsz.. nem számít ki vagy valójában."?!
- Mutatok neked valamit. - Ajkai szűk vonallá préselődtek. A ruha aljára fogva húzta le magáról pólóját, felfedve kidolgozott felsőtestét. A látvány miatt szerelme pironkodva kapta el tekintetét, de egyből meghallotta a parancsoló hangot. - Nézz rám.
Az idősebb engedve a csábításnak mérte fel Jungkookot, eddig nem látott tetoválást fedezett fel karján, aminek a jelentéséről fogalma sem lehetett, mégis irtó szexinek találta rajta. - M-mit szeretnél, mit nézzek? - Vezette íriszeit arcára és még vörösebben vezette el róla szemeit amikor tekintetük találkozott. - Ez most.. Lehet mindent megváltoztat. - Zipzározta ki nadrágját és vetette le magáról azt a ruhadarabot is. Innentől nem volt visszaút, ezt ő is pontosan tudta. Ha már ismeri az igazság egy részét, legyen teljes a kép. Előbb vagy utóbb ez megtörtént volna.. - Valóban, ha az erdőben akarsz megerőszakolni, az mindent megváltoztat. - Csúszott hátrálva tőle az avarban. Cinikus hanglejtése és pánikoló arckifejezése miatt a fiatalabb kénytelen volt felnevetni, bár a benne uralkodó káosz és az ereiben áramló adrenalin miatt reszketett. Félt mi is lesz ezután. Gyűlöli majd? Rettegni fog? - Erre nem kerül sor. Két okból sem. Először is: Az nem lenne erőszak. - Vigyorgott. - Másodszor: Nem ezért vetkőzök. Különben.. Láttál már így. Ne legyél zavarban, ez nekem sem könnyű! - Esett kétségbe és túrt sötét tincsei közé pirosló orcákkal.
Párja gyönyörűnek találta. Habár nem értette a szituációt, sem a rögtönzött sztiptízt, a fiatalabb bőre alól kipattanni készülő izmok látványára a nyála is elcsöppent és azonnal elfelejtette miről is beszéltek másodpercekkel korábban. Jungkook összekaparta magát és lassan kifújta levegőjét. Most vagy soha. - Arra kérlek.. Ne fuss el..Rendben? - Kérdezte bizonytalanul, mire a szőke hajú aprót bólintott. Végre ő is magához tért az ámulatból, minden idegszálával az előtte álló alakjába kapaszkodott, és várta mi is fog következni. A fiatalabb hátrált egy pár métert és koncentrálva hunyta le szemeit. Mintha a természet is érezte volna a változást, feltámadt a szél, mohón kapott fekete hajzuhatagába.
Arcát a fájdalom festette borúsra, lélegzetvétele felgyorsult, teste megremegett. Nyüszítés szelte ketté a várakozó csöndet, ő maga féltérdre zuhant és a földet kaparta körmeivel. Ujjai lassan megnyúltak, karmokká fejlődtek. Mellkasa egy levegővételnél tovább duzzadt és nőtt, bordái reccsenve adták meg magukat, erei és az inak is bőrének pattantak. Háta ívbe hajlott amíg izmai átalakultak, mozdulatai nem evilági hatást keltettek. Olyan volt akár egy lidérces álom.
Taehyung talán sokkot kapott, tehetetlenül figyelte szerelme szenvedését. Tágra nyílt szemekkel meredt rá sápatagon, ajkai néma sikolyra nyíltak. Nem értette mi történik. A csontok fülsértő roppanása és a kínnal teli vonyítások visszhangot vertek fejében, nem tudott szabadulni tőlük. Párja felismerhetetlenségig torzult és vonaglott a sáros földön. Váratlanul erős, éjsötét szálak jelentek meg teste minden pontján, fogai helyére agyarak nőttek, mélyről feltörekvő morgása a fiú csontjáig hatolt. Szép vágású szemeitől fekete erek futottak a szélrózsa minden irányába, majd ezeket is elfedte a magának egyre nagyobb teret követelő bunda. Orra különös grimaszba rándult, állatias vonásokat kapott, s addig nyúlt amíg már nem hasonlított önmagára. Lábai helyére vaskos izomkötegekkel borított masszív végtagok kerültek. Úgy tűnt mérete minden pillanattal tovább gyarapszik, soha véget nem érve. Másodpercek teltek el csupán, szerelme helyén egy termetes fenevad zihált vérben forgó szemekkel, s egyenesen Taehyungra meredt, aki mozdulni sem bírt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Várta azt a megváltó pillanatot, amikor az ember az ágyon megpattanva ébred hirtelen álmából. De ez nem jött el. Szíve olyan erővel dobbant, félő volt az ő porcikái is szilánkosra törnek. Ujjai görcsösen kapaszkodtak az alatta elterülő elszáradt levelekbe, holott azok vajmi kevesek lettek volna a robosztus ordas ellen. - Erről.. Erről nem volt szó! - Kiabálta Taehyung zavartan, Jungkook mostani alakja felé mutogatva. Olyannyira erősen gondolkozott, feje is belesajdult és lüktetett. A korábbi emlékképek filmként vetültek szemei elé, gyorsan pörögtek a filmszalagok fejében. A kirakós darabjai a helyükre kerültek, azonban a valóság túl ijesztő és egyértelmű volt. Az a bizonyos korábbi találkozás... Amikor az erdőben bolyongott, egy ragadozó rátámadt, de egy fekete bundájú megvédte őt.. Igen.. Mégsem álmodott. - Tudtam.. - Suttogta halkan. - Tudtam hogy nem vagyok bolond. - Folytatta és feltápászkodott a földről, lelkéről leszakadtak az addigi bizonytalanság láncai. Azonban ahogy közelebb lépett megtorpant. Az előtte szuszogó farkas szemei vörösen égtek, vonásai is egészen másképp hatottak mint azé, amelyik megmentette, annak fekete íriszei örökre agytekervényeibe égtek. Ugyan szőrük színe megegyezett, de csupán ennyiben hasonlítottak. Jungkook talán termetesebb is volt mint a másik..
- H-hogy... Mi történik itt?! - Kérdezte kétségbeesetten és saját szőke fürtjeit tépázta meg. Hiába érezte úgy mindenre felkészült, a mai nap már bőven túlment nála minden határon. Pedig még a felét se látta.. Az állat oldalra billentette nagy fejét és ártatlan íriszekkel méregette. Már amennyire ártatlan lehet egy vérvörösen égő szempár.. - Jó.. Tudom.. Nem tudsz beszélni.. Ha mégis, inkább tartsd meg magadnak, mert így - mutatott farkas-testére. - elég bizarr lenne. Huhh.. Várj.. Csak.. Had dolgozzam fel. - Emelte fel kezét, mintha csitítani akarná az egyébként is csendben figyelő Jungkookot. Kellemetlenül érezte magát, olyan volt, mintha magában beszélne. Üvölteni akart és kirohanni a világból, de legalább arra tisztán emlékezett, párja megkérte hogy ne szaladjon el.
- Szóval.. Te. Jeon Jeong Guk.. A párom.. Egy vérfarkas vagy. Olyan mint a legendáinkban. És néhanapján.. Ha kedved szottyan így nézel ki. - Pillantott az őt bámuló szemekbe. - És.. Valószínű van még belőletek.. Jungkook nagyot bólintott és elhasalt az avarban. Taehyung elhűlve figyelte méreteit majd szinte öntudatlanul mellé lépdelt, kezét felé nyújtotta. - Szabad? - Apró morgást kapott válaszul, ami bármit is jelentett, ő beletúrt az ónix bundába. Ujjai bizseregtek, meglepően puha és selymes volt a durvának tetsző kültakaró. Ujjbegyeit végigfuttatta a hosszú szálak között majd megállapodott füle tövénél amit reflexszerűen vakargatott meg. Elégedett morranást és szusszanást kapott válaszul amin muszáj volt elmosolyodnia. Akármennyire is hatott bizarrnak a szituáció, úgy érezte nincs félnivalója, hiszen szerelme volt mellette. Egészen addig így gondolta, amíg az ordas fogai közé nem kapta felsőjét és saját hátára nem dobta őt. A szőkeség felsikoltott és mint legelső állati fuvarjánál most is kapaszkodott.
- Ez a mániátok?! - Kiabálta Taehyung, majd újabb sikoly hagyta el ajkait amikor elindultak. Immáron a falka tábora felé.
Sziasztok! Újabb részt hoztam ezen a pénteki napon! Remélem sokan tartotok velem a következő részeknél is! Kellemes hétvégét mindenkinek 💜🏳️🌈💜 Ha tetszett ne felejts el csillagot dobni ;) 🌟
