Nem számít | VKOOK (BEFEJEZETT)

24

Elképesztő tempóban szelték az erdőt, a fák apró villanásként jelentek meg látóterében. Szíve hevesen verdesett bordái ketrecében, az adrenalin jóindulatú méregként terjedt szét testében. Bizarr módon félt hogy nekimennek valaminek, nem tudta a fiatalabb farkas mivolta révén jóval kifinomultabb érzékekkel rendelkezett. Ujjai erősen markolták a puha fekete szőrszálakat, arcát a lény bundájába rejtette, mert a sebességtől és a rázkódástól a gyomra kissé rosszalkodott már. Érezte a belőle áradó meleget és megmagyarázhatatlan nyugalom lett rajta úrrá. Hiába volt olyan aromája mint egy kutyának, ez valamelyest keveredett párja megrészegítően férfias illatával. Ez a fiúnak gyilkos egyveleg volt.

- Hova megyünk? - Kérdezte halkan szemeit szorosan összezárva. Tudta jól, ebben a formában Jungkook nem tud válaszolni neki, mégis valamilyen szinten reménykedett benne hogy kap egy kis segítséget merre tartanak. Apró morgás volt csupán a válasz amibe teste is beleremegett. Megemelte fejét és igyekezett messzire ellátni, de a sebesség miatt a szél igencsak bántotta íriszeit.
A sok megválaszolatlan kérdés ott lebegett felette, s szinte megbolondította őt. Párja ebben a formában azonban mindent sokkal erősebben érzett. A szívverésétől kezdve a lélegzetvételein és a gondolatain át egyenesen a lelke mélyére látott. Persze így sem tudott mindenről amiről lehet kellett volna.

Fújtatva remegett meg és próbálta kiűzni fejéből szerelme hangos gondolatait amik sokszor hangosabbak voltak mint sajátjai.
- Kicsit.. Halkabban.. - Hallotta fejében a szőkeség, mire ajkai meglepetten nyíltak el egymástól.
- K-Kook.. Ezt hogy csinálod? - Nem képzelte, ahhoz túlságosan valódinak hatott orgánuma. Mintha belőle szólt volna.
- Hmm? Hallasz engem? - Két ugrás között oldalra fordította fejét ezzel összekapcsolta íriszeiket.
- Igen. - Rebegte Taehyung. Szemei ködösek voltak, látta maga előtt Jungkookot ahogyan meghökkenve pislog rá majd elmosolyodik.
- Érdekes. - Pásztázta újra az előttük elterülő vadont. Nem igazán volt szüksége arra hogy az utat figyelje, kívülről ismerte már centiről centire. Sokszor tette már meg a távolságot, majdnem minden alkalommal azért, hogy párját tudta nélkül szemmel tarthassa és vigyázzon rá. Kapott elég fejmosást emiatt az alfától.

A tábor távol volt mindentől, hogy az emberek sehogyan se találjanak rájuk. A fák rejtekében bújtak meg a tágas sátrakra emlékeztető építmények, s melyeknek körvonalai legelőször rajzolódtak ki Taehyung szemei előtt. Csak ezután pillantotta meg a férfiakat, nőket és karjaikon gyermekeiket. Várakozón és láthatóan feszült figyelemmel követték szemmel az érkezőket. Jungkook lassított, szemei vörösen villantak meg figyelmeztetve ezzel társait, azonban ez vajmi kevés volt. Az őrszemek készenlétbe álltak, s mire a szőkeség kettőt pislogott megtermett farkasok állták el útjukat. A hirtelen akadály miatt párjának élesen kellett bevennie a kanyart, így Taehyung szinte lobogott bundájába kapaszkodva mielőtt megpördülve landolt hangosan nyekkenve a földön. Míg szerelme saját társaival acsarkodott egy alak tornyosult fölé, ujjai közt éles pengét tartva szorította azt egyenesen a torkához, bár erre nem volt szükség, az előbbi esésből is nehezen tért még magához.

- Mond, ki vagy? - Kérdezte a férfi egyik szemöldökét felvonva, a reszkető fiú pedig halovány hangon rebegte a választ.
- É-én.. Jungk.. Vagyis.. Taehyung.. Kook.. Barátja. - Maga sem tudta hogyan kellene véghezvinnie a bemutatkozást emberi módon, ha egy férfi látszólag közömbös arckifejezéssel éppen kést szorít a torkához.
- Igazán? - Vicsorgott rá a számára idegen majd teli torokból üvöltött felette. - Jungkook!! Most álljatok le! Magyarázd meg nekem mi folyik itt!

A megszólított vörös szemeit ráemelte és mintha pár pillanatig mérlegelt volna. Tőlük pár méterre változott vissza rángatózva és nyüszítve emberi alakjába, hogy aztán anyaszült meztelenül lépdeljen tovább feléjük.
- Nem mintha bármilyen magyarázattal tartoznék neked Jackson. Az egyetlen akivel beszélek erről az Namjoon lesz. Dühösen figyelte az ónix hajút fiatal farkast, kezei ökölbe szorultak.