Nem számít | VKOOK (BEFEJEZETT)

18

Sziasztok!
A korábbi nagyobb kihagyás miatt hamarabb hoztam a következő részt! 🏳️‍🌈
Csillagot és kommentet ne sajnáljatok☺️💜💜💜

- Gazdám? - Kérdezte remegő hangon, szemei félelemmel telve csillantak meg, libabőrös lett az idősebb érintésétől.

- Mond csak, miért kísérted a sorsodat? Ellenszegülsz nekem, és nem gondolsz a következményekre. - Mosolya fenyegetően hatott, egész alakját körbelengte a sötét aura amit a másik már megszokhatott volna tőle, mégis minden alkalommal a hideg futkosott a hátán.
Hüvelykujjával megcirógatta a másik arcát, rókavigyora felfedte hófehér fogait. Ínye visszahúzódott szemfogairól amik szép lassan ereszkedtek alá.
- N-nem csináltam semmit.. Esküszöm. - Rebegte sápadtan és lépett egyet hátra, mégsem szabadult tőle. Tudta mi következik, szíve hevesen verdesett bordái ketrecében, öntudatlanul kapaszkodott az előtte álló ingébe.

- Imádom hogy ennyire naiv vagy. - Nyalt végig fogsorán, eddigi nyugodt tekintete elsötétült, szemei vörösen csillantak meg. - Kedveled őt? - Billentette oldalra fejét, így figyelte a reszkető fiút.
- Még csak nem is gondoltam ilyenre, én.. Hyung.. Higgy nekem. - Suttogta, kétségbeesetten tépte meg az ujjai közé kerülő anyagot, mégis próbálta távolabb tolni a férfit.
- Ssss.... - Csitította, elege volt a felesleges magyarázkodásból, karjai közé vonta őt és nyugtatólag simított hajába. Teljesen más hatást váltott ki ezzel, az előtte álló fejét lehajtotta, könnyei eleredtek és csendes sírásba kezdett. - Nem haragszom.. Egy kissé talán csalódott vagyok. - Kuncogott, hangja fenyegető élt hordozott magában.
- Kérlek.. - Egércincogásként hatott erőtlen könyörgése. Nem ért semmit ellene, hiszen hajthatatlan, és ha valamit a fejébe vesz az úgy is lesz. Gyenge volt mindehhez.

- Tudod.. Amikor zaklatott vagyok nagyon rossz ember lesz belőlem. - Lehelte könnyedén és a sötét tincsekkel játszadozott. - De te változtathatsz ezen. - Húzta végig mutatóujját gerince vonalán. A fiatalabb a lenge anyagon keresztül tisztán érzékelte mennyire hűvös az érintés, kifejezetten rosszul esett izzadt bőrének. Olyan érzés volt mintha ő maga lázas lenne és egy életlen kést húztak volna végig bőrén. Puha ajkakat érzett meg nyaka vonalán siklani, szemei kipattantak a félelemtől.
- Neh..- Nyögte és felzokogott. Csattanás visszhangzott a teremben, égető érzéstől lüktetett orcája, feje oldalra fordult, villámgyorsan hallgatásba burkolózott. Nem kapott akkorát mint szokott, de tisztában volt azzal, az elkövetkezendő percek majd újra darabokra szaggatják ártatlan lelkét. Engedelmesen engedte ki legfelső gombjait, csendesen gördültek le gyémántcseppjei, hogy aztán némán terüljenek el a padlón.
A másik elégedett ajakgörbülettel fogott munkálkodó kézfejeire és lágyan simította meg azokat.
- Gyere velem. Nyugodtan szeretném elfogyasztani a vacsorámat.

A fekete hajú úgy vonult utána, mintha a saját kivégzésére menetelt volna. Bár sosem tudhatta mikor jön el az utolsó napja, az a pillanat amikor már használhatatlanná válik. Mindig csak aprókat araszolt a szakadék széle felé, vakon haladt tehetetlenül végzete kegyetlen karmai közé.

A magasabb ráérősen lépdelt, halkan dudorászott közben, a hatalmas folyosón emellett ijesztően nagy csend honolt. Csak a sejtelmes dallam hullámzott a térben, a fiatalabb gyomra bukfencezett idegességében. Tenyerei izzadtak, szép lassan hagyta el minden csepp életereje, csüggedt íriszeit a monoton mintájú csempékre szegezte. Majdnem széles hátának ütközött amikor a férfi megállt.
- Megfelel neked ez a helyiség? - Mosolygott sejtelmesen és intett az egyik zárt ajtó felé. Szótlanul bólintott és lépett be gazdája mellett a tágas szobába. Sötét árnyalatok kebelezték be a bútorokat és a falakat is, akárcsak a lény lelkét. Amaz elfoglalta helyét kedvenc fotelében és legyintett a halálra várt fiúnak miszerint üljön az ölébe.

Vonakodva ugyan de megtette amire utasította, a ragadozó tekintetű combjai mellé térdelt és eresztette le magát azokra. Vállaiba kapaszkodott, esetlenül kerülte a szemkontaktust, szívből gyűlölte amikor így viselkedett vele, valahol mégis izgatónak találta a szituációt. Gyűlölte magát érte.
Gyertyafény pislákolt ezzel idilli hangulatot teremtve, ami tökéletes ellentétben állt a kialakult helyzettel.
- Vetkőzz le. - Mélyült el hangja, a másik párnái elnyíltak a belőle sugárzó dominanciától. Habozás nélkül gombolkozott ki teljesen, az anyag halk suhogással csusszant a férfi lábai elé. Ujjbegyek zongoráztak végig izmos hasfalán, szemhéjait összeszorította és benntartotta levegőjét. - Te vagy a kedvenc játékszerem. Akár egy remekmű. - Sóhajtotta és állánál fogva vonta őt közelebb. Ízlelőszervével nedves csíkot hagyott a cserepes ajkakon és haladt lejjebb állvonalán, mígnem elérte amit akart.

Szemei vörösen izzottak, éhesen tapasztotta tekintetét a hevesen pulzáló erecskére. Magához édesgette, ínye fájdalmasan lüktetett a vágytól, szája széle megrándult az eddig elfojtott ösztöntől. Izmai megkeményedtek, sokkal jobban kívánta a másik vérét amikor szexuálisan ingerelte előtte, édesebb volt és mámorítóbb. A fekete hajú reszketeg sóhajt hallatott és bátorkodott íriszeit a másikéba fúrni, amaz egy csábító mosolyra húzta harapnivaló ajkait. Vágni lehetett volna a feszültséget kettejük között, pattogtak a szikrák.
A szörnyeteg kivárta a legmegfelelőbb pillanatot, a fiú idegein táncolt ráérős mozdulataival, pengeéles tekintete egy másodpercre sem szakadt el tőle. Amikor alhasa érezhetően megrebbent a kényeztető érintések alatt nyakára hajolt, hogy megízlelhesse a kívánatos felületet. Hamar előbukkantak hófehér szemfogai, ezeknek hegyével ingerelte tovább. Lehellete perzselte a másikat, az elméjét borító köd egyre sűrűbb volt, józan eszével meg sem próbált küzdeni ellene. Ha bármikor megtette volna, lehet már nem is élne.

Reccsenő hanggal tépte fel a bársonyos bőrt, és ahogyan a negédes cseppek elérték nyelvét mélyről jövő morgás tört fel belőle.
Éles sikítás vibrált a levegőben, a fiú görcsösen markolt a támlába és igyekezett nem elájulni a kíntól. Lehetett volna kellemesebb érzés is ha a másik úgy akarja, használatta volna elmetrükkjét újra, hogy élvezhetőbbé varázsolja az alkalmat, de esze ágában sem volt, imádta ha szenvedett és vergődött kezei között. Most se hazudtolta meg önmagát, fájdalmasan nyögve próbált szabadulni, de az őt emberfeletti erővel tartó karok miatt ez sosem sikerült.

Mohón nyelte az éltető nedűt, ahogyan teltek a másodpercek egyre falánkabbá vált, mélyebbre vájta magát húsában, egyre szabálytalanabbul táplálkozott belőle. Az élénkpiros cseppek rendetlenül csepegtek le állán egyenesen a kívánatos mellkasra.
A fiatalabb azt remélte abban a pillanatban elnyeli a föld, amikor a gyötrelem kéjes villámokat vezetett végig gerincén.

Elszakadt tőle, szemei bordó színben tündököltek, megbabonázva figyelte ahogyan egy csepp elkószált kulcscsontjáig ezzel elbűvölő csíkot hagyva maga után.
- Ha te ennyire ínycsiklandó vagy.. Milyen lesz majd Taehyung? - Nevetett fel és harapott újra áldozata nyakára, újabb sebeket gyártva ezzel.

~

- Furcsán sántítasz Tae. - Jegyezte meg  Yoongi, kezeit zsebredugta, így kémlelt körbe a lassan sötétedő erdőben. A találkozóhelyükre tartottak barátjával, ahol Hobi és meglepő módon Jin is várt rájuk. Végre elengedték szülei, kezdett lecsengeni a történtek kellemetlen utóhatása.
A szőkeség elpirult az emlékek hatására. Ugyan első alkalom volt, sokkal fájdalmasabb élményre számított, de még így is nehezére esett, hogy ne fintorogjon minden lépésnél. Elhanyagolta többi teendőjét csakhogy a fiatalabbal lehessen, bár ez nem tartott sokáig, ugyanis mennie kellett. Nem haragudott rá emiatt, biztos volt benne, fontos annyira neki, hogy hamarosan válaszokat kapjon.

- Igen.. Nos amikor a csirkéket etettem elestem. - Vakarta meg zavartan tarkóját és átugrott egy kisebb pocsolyát, de azonnal felszisszent a hirtelen mozdulattól.
- Rádugrott az egyik szárnyas fenevad? - Vonta fel szemöldökét az idősebb. A képre ami gondolatai közé szökött felnevett.
- Nem is egy. - Tudta le ennyivel, a másik apró mosollyal fogadta ezt, de hamar elkomolyodott.
- Azt hiszem kérdeznem kellene tőled valamit, amíg oda nem érünk.
Elképzelni sem tudta mit szeretne tőle, nagy szemekkel pillantott rá.
- És mi lenne az? - Odébbterelt lábfejével egy nagyobb ágat, hogy esélye se legyen orra bukni benne.

- Miért nem mondtad el hogy Jungkook életben van?

Köszönöm ha elolvastad ^^💜