Figyelmeztetés: Tartalmazhat olyan elemeket, amiket nem minden olvasó képes elviselni, így arra kérlek titeket, hogy csak az fogjon bele,aki nem becsüli túl az egyéni tűréshatárait. (Személyes véleményem szerint egyáltalán nem durva a megfogalmazás...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szédelgett, homályos látással küszködött, és hiába pislogott sűrűn, az íriszeit fedő hófehér lepel csak nem akart elillanni onnan, hanem tovább kínozta, megkeserítette perceit; ha ez nem lett volna elég szúró, lüktető fájdalmat érzett nyakában, vállaiban, és belső combjában is; már nem is kellett tükörbe néznie ahhoz, hogy tudja, mi okozta ezt a gyötrő érzést - az idősebb újból megharapta. Mintha csak ő adott volna megnyugvást a másiknak, szinte minden nap a vérét vette, ami miatt eleinte szégyenkezett, de mostanra már képtelen volt ezzel kapcsolatban bármit is érezni; sokkal keservesebb volt a tudat, hogy ottléte óta Jaebum először vett el mást is, mint az ereiben áramló bíbor folyadékot: a testét becstelenítette meg, durván, erőszakosan, ő pedig nem állt ellen neki. A másik hatalma miatt képtelen lett volna rá, mert akárhányszor üvölteni akart, dacolni vele, teljesen más szavak hagyták el ajkait: "Erősebben, Gazdám. Gyorsabban."
Visszagondolt a kínzó éjszakára, mely börtönbe zárta lelkét, és fojtogatta őt megállás nélkül; hiába nem tehetett semmit sem, a múltat nem változtathatta meg, a bűntudat, hogy másnak adta magát, s nem szerelmének, mardosta, cincálta belülről vég nélkül, sós cseppeket gördítve le földöntúli szépségű arcán. - Sajnálom.. - Suttogta összetört szívvel, keserves, néma zokogásba kezdve, összébb húzva aprócska testét a baldachinos, skarlátvörös fátyollal fedett ágyon, de nem sokáig élvezhette a magány nyújtotta háborítatlanságot, a gyászt.
- Öltözz fel. - A hang felé kapta a fejét, rémülten, mert nem hallotta a lépteket, amik az érkezőhöz tartoztak volna, sőt, az orrfacsaró bűz sem csapta meg erősen szaglószervét, így nem tudott felkészülni a váratlanná sikeredett találkozásra. Reflexszerűen húzta magára jobban az őt addig fedő vékonyka, élénkpiros paplant, ami csak még csábítóbbá tette tökéletes formájú testét, rásimulva domborulataira; a lenge anyag finoman siklott végig halovány izmain, ahogyan moccant - minden porcikája kifogástalan volt. - Nem mondom még egyszer. - Vicsorgott a szőke hajú fiúra, miközben mellkasát dörzsölte megállás nélkül, pontosan ott, ahol az idős vámpír keresztül ütötte csontjait, húsát; a seb iszonyatosan viszketett a gyors gyógyulás miatt, mintha belülről kínozta volna ez az érzet.
Óvatosan bólintott, nem törődve a lenéző, megvető hangnemmel, és a hozzá tartozó undorodó tekintettel, majd pillantását a ruháira vezette, amik cafatokban hevertek a földön szanaszéjjel. Még csak arra sem vette a másik a fáradtságot, hogy a romokat eltakarítsa maga után, vagy legalábbis ne alázza meg ily módon mások előtt: feltétlenül Jacksont kellett küldenie egy ilyen üzenettel a sok szolga közül, biztosan számított is arra, hogy őt meztelenül találja majd, ezzel kellemetlen helyzetbe hozva, szándékosan. Amint a csukódó ajtó élesen csikorduló hangja kettészelte a tágas szobát, kimászott az ágyból, és hiába fájlalta tagjait, új, hordható ruhák után nézett a régi, talán még a kőkorból ottragadt szekrényben, ami a kora ellenére még mindig igencsak kellemes, otthonosabb hatást kölcsönzött a helyiségnek.
