Figyelmeztetés: Tartalmazhat olyan elemeket, amiket nem minden olvasó képes elviselni, így arra kérlek titeket, hogy csak az fogjon bele,aki nem becsüli túl az egyéni tűréshatárait. (Személyes véleményem szerint egyáltalán nem durva a megfogalmazás...
- J.. Hahh. Jimin? - Szólt halkan nyögve hiszen nem akart múlni a lüktetés. Igyekezett normálisan felülni a kanapén, szemeit összeszorítva küzdött a fejét hasogató fájdalom ellen, de végül hangosan koppanva végezte a hideg padló kövein. - Ne kelljen szégyellnem magam, amiért rád esett a választásom. Kelj fel. - Hangzott egy öblös hang. Talán nem is az orgánum csengett neki ismerősen, hanem a hanglejtés, ahogyan amaz beszélt hozzá. Ajkait elnyitva kapkodta a levegőt, fejét pedig a hang irányába fordította. Egy szemhéját volt csak hajlandó megemelni, hogy a fájdalom fátylán keresztül is kicsivel többet tudjon meg arról hol is van éppen és ki ez az ember. Azonban a látványtól ami elé tárult elborzadt. Jimin az idegennek háttal ült a férfi lábain, igyekezett a legkisebbre összehúzni magát, szemei szégyennel és szomorúsággal teltek, ami Taehyungban is egy ismeretlen eredetű gombócot indított formált torkában. A fekete hajú szemei gonoszan villogtak, jobbjával a fiatal fiú pólója alatt játszadozott ujjaival szórakozottan. - Némasági fogadalmat tettél Taehyung? - Vigyorgott rá. A szőkeség már egyáltalán nem tudott az őt kínzó fejfájásra koncentrálni, teljesen megfeledkezett róla. A Jiminnel kapcsolatos utolsó emlékei felsejlettek benne, így nagyra nyílt őzikeszemekkel üresen bámult maga elé. Az a kegyetlen csillogás, ami a férfi szemeiben lesben állva várta a másodpercnyi gyengeséget... Az összes pillanat, amikor Jimin taszítóan, szinte felsőbbrendűen viselkedett vele, minden egyes kis foszlány filmszalagként pergett le előtte, akár a haláltusát vívó emberek előtt rövidke életük képei. Mintha ő uralta volna a másik testét mindvégig.
A férfi, felismerve Taehyung mennyire erősen igyekszik a kirakós darabjait egymásba forrasztani, gonosz vicsort villantott, ezzel megmutatva hosszan kitüremkedő agyarait. A fiú hátát a hideg jeges karmai hasították végig, ereibe fagyott a vér. Amikor ezek a rettenetek Jimin bőrét szakították át, a reccsenés keserű hangja megtöltötte hallójáratát, ezzel a borzongás hullámait indítva el benne. Sejtjei remegtek a félelemtől, de mozdulni is képtelen volt. Szorongatta torkát a tehetetlenség, és megbénította a kétségbeesés. A kedves fiú íriszei most szenvedéssel teltek, húsos ajkait egy hangos kiáltás hagyta el, de nem küzdött sokáig. Hiába próbálta lefeszegetni magáról a másikat, ez lehetetlen volt. A legfájdalmasabb pedig az volt, hogy ezt ő is tudta. Hosszú másodpercekkel később teste ernyedten hullt előre. Hangosan puffant a kopott padlón, de a férfi többé ügyet sem vetett rá.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Kézfejével hanyagul tüntette el a kósza cseppeket párnái körül, majd egy finom kézmozdulattal intett a már álldogáló fiúnak. Arra sem emlékezett hogyan kelt fel a földről, de ez jelen helyzetben lényegtelen volt. Lábai semerre sem mozdultak, mintha az összes ereje elpárolgott volna. Hogy ő odamenjen? Soha.. Soha az életben. - Ha nem lett volna egyértelmű hívtalak. - Tekintélyparancsoló hangja kettévágta a fullasztó csöndet, de Tae nem volt hálás érte. Saját körmeit tenyerébe vájta, hogy a minimális fájdalom valamennyire magához térítse végre. - Nem fogsz nekem parancsolgatni, bárki is vagy. - Igyekezett határozott csengéssel fűszerezni mondandóját, de erősen érezhetően elbukott amikor hangja megremegve fúlott el. A vámpír íriszei kékes színbe váltva pompáztak, éles tekintetét ragadozó mosollyal fúrta kíméletlenül egyenesen a fiatalabb lelkébe. Hiába ellenkezett, küzdött és vesződött, végtagjai előre mozdultak az ellenszenves idegen felé.
Megértette mi történik éppen. Pontosan emiatt nem fogott könyörgésbe, nem látta értelmét. Szemei dühtől fénylettek csillagként a félhomályba burkolózott kietlen szobában. A férfi fölényes vigyorral kapta el karját és rántotta ölébe, pontosan úgy, ahogyan korábban még Jimin helyezkedett el. - Sokat vártam rád. Ne várd hogy ezek után türelemmel tűrjem az ostobaságaid. - Hangja gúnnyal és megvetéssel telt, mégis dallamosan ejtette a szavakat. Orra hegyét végighúzta a szőke hajú csábító nyakvonalán mire ő megremegett. Az ismeretlen levegőjét bőrére eresztve sóhajtott az isteni illat miatt. - És még valami. Jaebum vagyok, de mostantól.. Szólíts Gazdámnak Taehyung. - Fogait hirtelen mártotta a fiú nyakába, mire ő megkapaszkodott a férfi karjában ami felsőtestét ölelte körbe. Sosem érzett még ehhez hasonlót. A gyötrelem villámként cikázott át porcikáin, mindene égett és pulzált a kíntól amit érzett. Gerince ívbe feszülve várta a szabadulást önnön testéből, mélyről tört fel belőle velőtrázó kiáltása.
Kezdte elveszíteni eszméletét, szíve nagyokat de lassan dobbant, jelezve életéből nem sok volt már hátra. Szédült, elhagyta őt minden ereje, szája kiszáradt, mintha hetek óta nem ivott volna egyetlen kortyot sem. Minden csepp vére fülében csengett újra, ahogyan a másik mohón itta éltető nedűjét nyakából. Utolsó gondolatai szerelme körül forogtak, közös pillanataik vetültek lelki szemei elé, amíg meg nem érezte a jellegzetes fémes ízt szájában. Ahogyan a cseppek legördültek torkán, elnyelte a sötétség. Még haloványan hallotta Jimin elhaló nyöszörgését, amint a férfihez szól, de túl késő volt.
~
A porcelánarcú fiú mozdulatlan volt. Sápatagon terült el a hatalmas ágy közepén, mellkasa sem mozdult már. Olyannyira aprónak és törékenynek tűnt, szinte elveszett a nagy párnák között. Pillái bizonytalanul rezzentek meg, majd egy hirtelen, hangos sóhajjal töltötte meg tüdejét az épület dohos levegőjével, szemhéjai kipattantak ezzel felfedve vérben úszó íriszeit. Megvonaglott az ágyon és nyakára szorította saját ujjait. Mintha a világ legveszedelmesebb láza forrt volna testében, égett összes porcikája, torka száraz volt. Úgy érezte abban a pillanatban megbolondul ahogy magához tért, de ki akart jutni onnan bármi áron. Emlékezett Jiminre, Jaebumra, minden apró kis részletre, ez pedig szabadulásra ösztönözte.
Remegve engedte magát lábára majd lépett az ajtóhoz, de az zárva volt. Mi másra számított? Mégsem hagyhatta annyiban. Nem tudta mit akar tőle a férfi, miért hozatta ide és azt sem, hogy mi a fene történik vele, de futni akart. Elmenni erről a halálszagú helyről most azonnal. Habár értelmetlennek tartotta a dolgot, nagyot rántott a kilincsen újra, mire a falap középen elrepedve hanyatlott a padlóra kifordulva keretéből. Taehyung zavartan pislogva igyekezett feldolgozni az imént történteket, de egy másodperc nyugta sem volt. Jaebum szemrehányó tekintettel jelent meg mellette abban a szent pillanatban, ő pedig ijedten ugrott odébb tőle. - Egy napja vagy csak itt és takaríthatok utánad. - Morogta karba tett kezekkel a másik, majd lépte át az ajtó egyik részét elhaladva mellette. A fiú megborzongott a közelség miatt, de tekintetével követve őt figyelte Jaebumot. - Mit tettél velem? - Kérdezte halkan. Tudta, hogy valami nagyon nincs rendben, a korábbi félelem csak egy töredékét érezte és mintha testét is kicserélték volna. Bizonytalanságot érzett, éhséget és.. Hatalmat. Borzasztó nagy hatalmat.
- Olyan lettél mint én. Vámpír.- Válaszolt hetykén a fekete hajú felé sem fordulva, Tae álla szinte a padlót súrolta.
Hogyan? Nem lehet.. Képtelenség, ez.. Ez őrület. Ő is egy lett közülük? Egy azok közül, akiket Jungkooknak minden áron el kellett pusztítania? Mogyorószín szemei könnyekkel teltek meg, a düh és a szomorúság elemi erővel söpört keresztül rajta. Képtelen volt uralkodni haragján, teste pedig automatikusan lódult az idősebb felé. Ereje teljével rontott neki, de amaz egy centimétert sem mozdult. Egyetlen ütés sem ártott neki, annak ellenére, hogy a fiú mindent beleadott. Mit sem ért ellene. - Hálásnak kellene lenned, amiért kiemeltelek a halandók szánalmas kis sorából Taehyung. Nem múlik el sok idő, azt kívánod majd bár előbb tettem volna meg. - Kuncogott és lefogva a másik karjait tűrt ki egy kósza tincset a fiú arcából. Nem akarta ezt. Bármit megadott volna azért, hogy újból csak egy gondtalan fiú lehessen párja mellett a kis faluban. Akármit.
Sziasztok! Először is köszönöm Yattina-chan - nak hogy mindig emlékeztet arra, érdemes eljönnöm ide hozzátok.
Mindig örülök a kommentjeiteknek, úgyhogy kérlek ne is tartsátok ezeket magatokban! Tudni szeretném tényleg megéri - e újra és újra visszatérnem a fejezeteimmel és boldogítani titeket ezekkel. Amennyire nektek kellemes élmény lehet egy újabb olvasnivaló, nekem legalább annyira jól esik az, ha látom hogy van értelme itt lennem és van aki értékeli amin dolgozom. <3 Köszönöm hogy itt vagytok, és dobjatok egy csillagot, ha még mindig érdekel a folytatás 🥺💜🏳️🌈🥰
