lehetek a hősöd | pjm

31

Ahrin úgy pattant fel az ölemből, mintha az előbbi percekben nem ült volna ott. Szaporán pislogva én is úgy helyezkedtem a kanapén, hogy a legkevésbé se legyen félreérthető a pozícióm, hiába nem volt ötletem, hogy ki jöhetett be a lakásba.

- Hoztam neked olyan mentolos orrsprayt, mert mondtad, hogy el fog fogyni. Meg hoztam barack levet, mert Lisa a lelkemre kötötte, hogy, a nélkül be se tegyem ide a lábamat! – hallottam meg Rosé hangját az előszobából, mire Ahrinon láttam, hogy elfutja a megkönnyebbülés. Két kezével kifésülte arcából a haját és a száját kínosan elhúzva várta a nagy szembesítést legjobb barátnőjével. Mosolyogva néztem a lányra, aki feltűnően kerülte velem a szemkontaktsut egészen, addig, amíg Rosé meg nem jelent a nappaliban és el nem tátotta a száját. – Jimin! – mondta a nevemet meglepetten, én pedig felkönyököltem a kanapétámlájára és lazán intettem egyet a lánynak.

- Szia, Rosé! – köszöntem neki fel sem véve, hogy mennyire furcsa is a kialakult helyzet. – Jól sikerült a randid tegnap Chanyeolie hyunggal?

Erre a szőke lány arca teljesen pírba borult, ahogyan azt vártam tőle. Ahrin ciccegni kezdett mögöttem, amitől még szélesebbre szaladt a mosolyom.

- Nem tudtam, hogy ma átjössz. – jegyezte meg Ahrin, miközben Rosé beljebb jött és lepakolta a kisasztalra a kis vászontáskát, amiben az apróságokat hozta Ahrinak.

- Én meg, hogy vendéged van. – pislogott még mindig a nyakigláb csaj, majd a fejét rázva kapkodni kezdte köztünk a tekintetét. – Amúgy, ja. Jól sikerült a randi, köszi, hogy kérded. De ti nem úgy volt, hogy rosszban vagytok?

- Meggyőzően tudok bocsánatot kérni! – vontam meg a vállamat és láttam a szemem sarkából, ahogy Ahrin szemei a kétszeresére tágulnak. Nem mondott semmit, amin meglepődtem, hiszen, amikor kettesben vagyunk, általában visszavág valamivel. De ezek szerint Rosé előtt ezt titkolja, a fene se tudja, hogy miért. Érdekes.

- Akkor talán ideje lenne egy bizonyos Shin Yuna nevű lánytól is bocsánatot kérned! – fonta össze maga előtt a karját Rosé, és ezzel le is olvasztotta a mosolyt az arcomról, de olyannyira, hogy szó szerint elkomorodtam.

- Rosé... - suttogta Ahrin mellettem lehajtott fejjel.

- Most miért nem? – tárta szét a karját, a szőkeség, majd hirtelen a fejéhez kapva újból megszólalt. – Ja, igaz, te nem találkoztál Yunával a buli óta! Csak én hallgattam, ahogy tegnap napközben végig, arról beszélt, hogy Jimin a csókuk óta egy szót sem váltott vele...

Erősen lehunytam a szemeimet, és kezdtem kínosan érezni magam a kialakult szituációban. Nem mertem Ahrinra nézni, mert féltem a reakciójától. Basszus, hogy tudtam ezt így elbaszni?

- Igaz ez, Jimin? – szólított meg lágy hangon Ahrin, én meg továbbra is magam elé nézve bólintottam egyet és nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy most már nem becézett le, ahogy pár perccel ezelőtt tette. – Péntek óta egyáltalán nem beszéltél Yunával?

- Nem. – nyögtem ki nagy nehezen. – Nem tudom, mit mondhatnék neki, szóval inkább...

- Tudatlanságban hagytad. Csodás. – csapta össze a kezét Rosé gúnyosan, miközben én azon agyaltam, hogy mivel érdemeltem ki, hogy a majdnem csókomból egy csodás lánnyal, konkrétan vallatás lett?

Leporoltam a térdemet, mintha koszos lenne, majd egy sóhajtás közepette felálltam és Ahrinra néztem, aki kérdőn csillogó szemekkel nézett fel rám.

- Jobb, ha most megyek. – köszörültem meg a torkom. – Majd beszélünk, oké?

- Biztos mész? – rágcsálta csalódottan az alsó ajkát, amitől legszívesebben azt mondtam volna, hogy nem, maradok, de ez most nem volt opció.