lehetek a hősöd | pjm

53

Jimin

Péntek délután kétszer olyan fáradtan léptem ki az utolsó előadásomról a folyosóra, mint általában. Nem tudom, hogy ez, amiatt volt-e mert a hetven éves professzorunk úgy döntött ma visszább veszi a hangerőt és jobban kellett figyelni, mint alapból, vagy inkább, amiatt, hogy majdnem két napja a Jungkookal való találkozáson járt az eszem. Igen, megtudtam, hogy Ahrinnak semmi köze olyan értelemben a sráchoz, mint én azt sejtettem, de ettől függetlenül beparáztam. Végtére is ez egy elég nagy titok volt, amit Ahrin rejtegetett. Létezik, hogy van másik ilyen nagy titka is, amiről nem számol be senkinek?

Nem mondom, hogy elvesztettem a bizalmamat a lányban, hiszen felteszem jó oka volt, arra, hogy miért ne mondja el nekem – meg úgy mindenkinek – hogy van egy ikre, de azért frusztrált. Ezért sem fogadtam továbbra se a hívásait és kerültem őt, mivel még nem jutottam dűlőre a dolgokkal.

- Jimin-ah! – ölelte át a vállamat lazán Kai,a mikro utolért a folyosón. Mosolyogva felnéztem rá és vártam, hogy elmondja, amit szeretne. – Sietsz valahova?

- Nem igazán. – ingattam a fejemet és lelöktem magamról a kezét, mert zavart kicsit, hogy alacsonyabb vagyok nála és emiatt a hónaljához paszírozott. – Miért?

- Tudnánk beszélni néhány dologról? Valamit el szeretnék neked mondani. – mondta szigorúan maga elé nézve és még véletlenül sem fordult felém. Ijedten ráncoltam össze a szemöldökömet és egy pillant erejére átfutott az agyamon, hogy valahonnan megtudta, hogy csókolóztam Ahirnnal... De honnan tudhatta meg? Rosétól? Igen, ő elég pletykás, de nem gondolnám, hogy a legjobb barátnőjét így kiadná...

- Persze. – vágtam rá egyből. – Leüljünk kint a suli előtt, vagy menjünk el valahová?

- Jó lesz a suli előtt is. – egyezett bele, így kimentünk az egyetem főépületéből és letelepedtünk az elülső udvar egyik szabad padjánál, ami kijelölt dohányzó helyként is funkcionált egyébként.

Mindketten elővettünk egy szál cigarettát is és miután meggyújtottuk őket, vártam, hogy Kai belekezdjen a mondókájába.

- Gondolom neked is feltűnt, hogy Ahrinnal meglehetősen eltávolodtunk az elmúlt pár hétben egymástól. – fújt ki egy adag füstöt és még mindig nem rám nézett, hanem a mögöttem levő útra, amit elleptek a hazafele igyekvő egyetemisták. Biccentettem, jelezve, hogy értem, folytassa. – Nem egy hülyeség vagy egy kisebb vitatkozás történt köztünk, hanem szerintem a legkomolyabb dolog valaha... Én – vett egy mélylevegőt. – teherbe ejtettem a családunk házvezetőjét.

A kezem megállt félúton az asztal és a szám között, ahogy újból bele akartam szippantani a cigimbe és helyette lefagyva bámultam a barátomat. Jól hallottam, amit mondott?

- Hogy mit csináltál? – ráztam meg a fejemet és nem is törődtem vele, hogy ég a cigim és leesik a hamu egyenesen a faasztallapra. – Mi?

- Mikor megtudtam, hogy a szüleim hazajönnek, az egyik éjjel otthon aludtam náluk. Szokás szerint beszóltak nekem, megjegyzéseket tettek rám én meg szomorú voltam és meglátogattam apám italosszekrényét. Talán másfél üveg whiskey vagy bourbon fogyhatott el, amikor a cselédrészlegen találtam magam. A világomról sem tudtam, annyira készen voltam. És Sohyun megtalált. Visszavitt a szobámba én meg szokásomhoz híven rámásztam. – mesélte el szinte egy szuszra a történetet, gondolom, hogy jobban bele lássak a dolgokba. Bár egyelőre leszartam, hogy hogyan dugott meg valakit, hiszen most ennél sokkal komolyabb dologról volt szó! – Sohyun ellenkezett az elején, de végül belement így, ja. Megdugtam. Utána visszamentem a saját lakásomba és addig, amíg a szüleim haza nem jöttek egy pár héttel később vissza se néztem. Nem is sejtettem, hogy Sohyun terhes, nem utalt rá, ugyanolyan volt, mint mindig. Aztán...