lehetek a hősöd | pjm

38

Jimin

Ugyan pókerarcot vágtam, amíg néztem Hobi és Lisa koreográfiáját, magamban örömtáncot jártam. Bár sejtettem, hogy Kainak lesz hozzám egy-két szava, és féltem tőle, hogy Ahrin nem fogja, annyira könnyen beadni a derekát, ahhoz, hogy például, amíg én ülök, a széken ő elém állva úgy hajoljon, hogy én végig simíthassak a fenekén. De azért belül ujjongtam, hogy legalább tánc címszó alatt, ilyen intimközelségbe kerülhetek a lányhoz. Meg kell, mondjam, rettenetesen élveztem a kis szócsatánkat még, annak ellenére is, hogy tudom mennyire megbánthattam, amiért nem kerestem. De ezt szépen elfogja felejteni, mert visszaszerzem a bizalmát és elérem, hogy igenis rájöjjön, engem kellene szeretnie, mert én sokkal több mindent tudnék adni neki, mint Kai. Csak előbb ezeket magamban kell biztossá tenni...

- Öhm, Hoseok. – szólalt meg a koreográfia után Soojin, így a tánctanárunk érdeklődve fordult felé. – Ez egy nemzetközi, hogyan legyünk kurvák és hímringyók versenye, ahol az a feladatunk, hogy megdugjuk egymást a zsűri előtt?

- Jaj, Soojinie. – nevette el magát Hoseok. – Ne legyetek ilyen földhöz ragadtak! A verseny kiírása új felfedezésekért kiált! A felhívás, arra kér bennünket, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból! És ez a tánc úgy érzem, mindegyikőtöket ki fogja onnan léptetni, nem igaz?

Mindenki bólogatni is sugdolózni kezdett, míg én kissé félrebillentett fejjel néztem az előttem álló lányt, aki feltűnően húzogatni kezdte a felsőjének az ujját lefelé. Nem is kellett egy szót sem szólnia, ahhoz, hogy lássam rajta mennyire befeszült ettől a tánctól. Szerettem volna ugyan megnyugtatni, de a helyzet az, hogy ötletem sem volt mégis mit kellene, mondjak. Hogy nyugi? Vagy, hogy megcsináljuk? Ez mind olyan sablonosan hangzik, hogy nem akartam még csak ki sem mondani. Helyette inkább csendben maradtam és vártam Hobi utasításait, aki megkérte a lányokat, hogy forduljanak szembe a fiúkkal.

- Szia, megint. – köszöntöttem újra Ahrint, aki a szemét lesütve állt meg tökéletesen előttem. Megfogtam az állát és óvatosan megemeltem a fejét, hogy a szemembe nézze. Ettől az apró kis cselekedetemtől éreztem, ahogy megrezzen, és ezt valamiért jó jelnek könyveltem el. Ezek szerint még mindig hatással vagyok rá. – Úgy gondolom az utasítás úgy szólt, hogy a pároknak egymást kell nézniük, nem a cipőiket.

Megpöcköltem az orrát, amitől Ahrin végre elmosolyodott. Ezen, annyira meglepődtem, hogy elkerekedtek a szemeim és éreztem, ahogy a gyomrom görcsbe rándul.

- Fiúk, fogjátok meg a párotok derekát és lassan húzzátok végig a kezeteket a lányok oldalán. – érkezett Hobi újabb kérvénye. – Ma nem kezdjük el a lépéseket átvenni még. Egyelőre szeretném, ha egymásra találnátok a társatokkal. Mivel ez egy szenvedélyes tánc, ahol az érzelmeké a főszerep, mindenképpen fontos, hogy meglegyen köztetek a tökéletes összhang. Most hagyjatok fel a külső dolgokkal. Csak egymásra koncentráljatok és ne féljetek megérinteni a másikat!

- Na, de hyung... - szólalt meg Kai, de a tanárunk leintette, és újból elismételte, hogy mit csináljunk.

Ahrin jól hallhatóan nyelt egyet, amikor két kezemet vékony derekára tettem, de én sem álltam tőle messze, hogy felsóhajtsak. Végig egymás szemébe néztünk, amíg lassan elindítottam a kezeimet felfelé, tökéletesen érintve minden apró pontját a testének. Amikor a mellei környékére értem megálltam és vettem egy apró levegőt.

- Zavar, hogy rajtad vannak a kezeim? – kérdeztem tőle kicsit közelebb húzva őt magamhoz, mert úgy éreztem méretes távolság tátong közöttünk.

- Nem. – rázta meg Ahrin röviden a fejét, és apró piros foltok jelentek meg az arca két oldalán. Muszáj volt mosolyognom ezen, hiszen végre azt éreztem megtört a jég és végre nem haragszik rám, annyira, Igen, én ezt tényleg elhittem. – Két hete sem volt ellene kifogásom. Te döntöttél úgy önként, hogy leveszed rólam a kezed...

Már éppen szólásra nyitottam volna a számat, amikor Hobi újabb utasítást adott ki. Nekem Ahrin csípőjére kellett fognom, míg neki az volt a feladata, hogy a csuklómtól simítson végig a karomon, egészen a vállamig. Türelmetlenül vártam, hogy Ahrin végre hozzám érjen, hiszen korábban ritkán volt rá példa, hogy ő ért volna hozzám. Mindig én cirógattam, én öleltem meg. Ő, sosem mert kezdeményezni, csupán engedte, hogy én tegyem, amit jónak látok. A határokon belül, természetesen.

A lány édesen a szemembe nézett, ahogy megismételte az általam már látott mozdulatsort a karomon. Éreztem, ahogy az egész testem libabőrös lesz, és szinte könyörögtem volna neki, hogy csinálja még, de már meg is érkezett a vállamhoz és véget ért a gyönyörűnek tűnő pillanat. Ahogy belenéztem a szemébe, muszáj volt benedvesítenem kiszáradt ajkaimat, és őszintén nehezemre esett, hogy ne hajoljak azonnal a szájára és csókoljam őt kifulladásig. Az sem érdekelt volna, hogy mindenki – köztük a barátja, aki történetesen az én legjobb barátom is – végig nézi a jelenetet. Csak őt akartam, a szerelmét és, azt, hogy ugyanezt érezze irántam.

- Oké, fiúk fordítsátok meg a lányokat, hogy háttal legyenek nektek és húzzátok őket szorosan a mellkasotokra. – köhintve csináltam, amit Hobi kért tőlünk. Hallottam, ahogy Ahrin velem egyidőben sóhajt fel, amint testünk szorosan összepréselődött. Isten látja lelkem, nem akartam rosszra gondolni, de, ahogy feneke az ágyékomnak nyomódott a vérem elég rendesen megindult derék irányba. – Bal kezetekkel öleljétek át a lány derekát és fogjátok meg a társatok jobb kezét. A ti jobb kezetekkel pedig lágyan simítsatok végig a lány karjain olyan lassan, amilyen lassan csak tudtok. Engedjétek el magatokat, nem kell vigyázban állnotok...

Átvezettem Ahrin hasa előtt a karomat és összekulcsoltam az ujjainkat, amitől ismét kedvem lett volna hangosan nyögni egyet, de csak egy elnyomott sóhajt engedtem meg magamnak. Olyan finoman húztam végig az ujjaimat először a jobb vállán, hogy Ahrin feje hátra bicsaklott a vállamnak.

- Jimin...- sóhajtotta a nevemet, én meg félni kezdtem, hogyha ezt így folytatjuk, elég kemény merevedéssel fogom ma elhagyni ezt a tánctermet. – Miért hagytál el? – pislantott fel rám, amitől megállt a kezem a simogatásban.

- Nem hagytalak el, Ahrin. – hajoltam hozzá közelebb, hogy csak ő hallhassa, amit mondok neki. – De nem csak te vagy összezavarodva...

- Jimin – mondta újra a nevemet és neki döntötte a fejét a mellkasomnak. – Már nem akarsz engem, igaz?

Folytattam a lány cirógatását és gyorsan körbefordítottam a fejemet a teremben, hogy biztosra menjek, nem néz minket senki. Kai éppen a saját társán hajtotta végig a feladatot és kivételesen örültem neki, hogy ennyire elkötelezett a tánccal kapcsolatban és nem figyel olyankor semmi másra. Miután meggyőződtem rajta, hogy senki nem figyel minket, újból lejjebb hajtottam a fejemet és lágy csókot leheltem Ahrin hajába, amitől a lágy halkan felkuncogott.

- Még mindig akarlak. – susogtam a fülébe. – Ha végeztünk beszéljünk, oké?

Nem válaszolt semmit, csak aprót bólintott. Szinte éreztem és hallottam, ahogy egy mázsás súlyú szikla leesik a szívemről. Megkönnyebbültem, amiért Ahrin még hajlandó velem beszélni egyáltalán. És borzasztóan hálás voltam Hoseoknak, amiért ilyen feladatokat adott nekünk, ahol legálisan érhetek a lányhoz, akibe most már bizton kijelenthetem: őrülten szerelmes vagyok.