lehetek a hősöd | pjm

52

Jimin

Három nappal a hétvégi buli után sem voltam teljesen biztos benne, hogy nem csak álmodtam az egészet. Az, ami történt köztünk Ahrinnal, még mindig hihetetlen. Az összes csókja, apró kezeinek érintése olyan mélyen belém ivódott, hogy csupán egy pillanatnyi elmerengés alatt éreztem, hogy vérem délnek indul, így azonnal el kellett kergetnem ezeket.

Azonban vasárnap óta nem beszéltem a lánnyal. Egy szót sem. Semmit. Nem tudom ki volt az a félmeztelen, helyes gyerek az ajtójában, akivel látszólag nagyon jól ismerték egymást. Igen, zavart, mert mégis hogyan kerülhetett hozzájuk? Feltételezem, nem az anyjának a szeretője vagy valami.

Nem mertem a dologra rákérdezni se Taehyungnál, se Rosénál, mert féltem a válaszoktól, szóval az önmarcangolás és magamba fordulás maradt csupán, amivel nem igazán barátkoztam össze.

Mindemellett itt volt az a rémes, gyötrő bűntudat, amit Kai közelében éreztem. Végtére is a barátnője velem csalta meg őt... Igen, tudom, hogy Kai számtalanszor megtette már a lánnyal, de mégis csak az egyik legjobb barátom volt a fene egye meg! Akárhonnan nézzük ezt, mindig ott lyukadok ki, hogy egy köcsög vagyok, aki a barátja háta mögött elcsábította a lányt, aki a világnál is többet jelent a barátjának. Még ha ez nem is látszik mindig.

Fáradtan léptem ki az edzőterem ajtaján, vállamon a táskámmal és indultam meg a parkolóba. A május végi táncversenyünket eltolták végül júniusra, mivel akadt valami probléma a papírokkal és az engedélyekkel. Ezt Hoseok és Lisa egyáltalán nem bánták, mivel a koreográfiánk sehogy sem akart összeállni. Az, hogy új párok lettek beosztva és a kelleténél erotikusabb volt a tánc, mindenkit teljesen megzavart. Engem meg aztán főleg, mivel Ahrin nagyjából két és fél hete nem járt táncra, így én csak a magam részét tudtam próbálni. A páros részünk meg olyan semmilyen volt.

Egy pillanatra megálltam a parkolóba menet, amíg magamba döntöttem egy liternek megfelelő mennyiségű vizet, amikor a nevemet hallottam a közvetlen közelemből.

- Jimin? – inkább kérdésként csengett, mint kijelentésként, így a szemöldökömet ráncolva fordultam a hang irányába. Egy magas, fekete hajú srác igyekezett felém, akit elsőre nem ismertem fel. Kellett pár másodperc, mire tudatosult benne, hogy ő az a srác, aki vasárnap Ahrin ajtajában állt. – Jimin, igaz?

Sután bólintottam egyet és leejtettem a kezemet magam mellé. A fiú megállt velem szembe, nekem pedig fel kellett rá néznem, hiszen jóval magasabb volt nálam.

- Jungkook, ha jól emlékszem. – kutattam emlékeim között és reménykedtem benne, hogy nem sülök fel, azzal, hogy rossz nevet mondtam. Lazán biccentett felém, majd szélesen vigyorogva végig mérte az arcomat, amitől megilletődötten bámult rá.

- Meg kell hagyni valóban kurva jól, nézel ki. – jegyezte meg félre billentett fejjel, szemeit minden porcikámra rászegezve. – Nem hittem el Ahrinnak, hogy ennyire pofátlanul helyes vagy! Sajnálom, hogy a múltkor nem tudtalak jobban megnézni...

- Mi van? – nevettem el magam és zavartan a hajamba vezettem a kezemet, mert kezdett olyan érzésem lenni, mintha ki akarna velem kezdeni. – Én nem, én...

Jungkook olyan hangosan kezdett el nevetni, hogy szinte csodálkoztam, amiért nem egész Szöul visszhangzik tőle. Teljesen sokkban álltam előtte és fogalmam sem volt, hogy mi történik? Most kajak flörtölt velem vagy gyökér vagyok?

- Jézus, ha láttad volna az arcodat, akkor te is így nevetnél. – dörzsölte meg végezetül az arcát, de én továbbra sem értettem mi a fene történik jelenleg. – Bocsi, gondoltam, ha azt hiszed, meleg vagyok, akkor elfelejted hamarabb, hogy Rin faszija vagyok.

- Mi? Meleg vagy? – annyira sok információ ért engem másodpercek alatt, amit nem tudtam feldolgozni, hogy csoda, ennyit ki tudtam nyögni.

- Dehogy vagyok. – legyintett a fejét ingatva. – Viszont szerintem lenne itt egy aprócska félreértés, amiről beszélnünk kellene. Szóval? Ráérsz most? Megihatnánk valamit.

- Én...

- Nyugi, hetero vagyok, nem próbálkozok be nálad. – lökte meg a vállamat a kezével, ezzel kicsit olyan érzéseket keltve bennem, mintha cimbik lennénk.

Végül a konditerem közelében ültünk be egy turmixozóba. Meg kell hagyni, így második találkozásra Jungkook még, annak ellenére is szimptaikusabb volt, hogy kamuból rám nyomult. Végtelenül hasonlított Ahrinra személyiségileg, és, ahogy jobban megnéztem őt, külsőleg sem különböztek. Létezhet, hogy valamilyen rokonság van köztük?

- Engedd meg, hogy rendesen is bemutatkozzak neked, mert eddig még nem volt rá alkalmam. – tette le maga elé a banánturmixát, amit néhány perce hoztak ki neki, nekem pedig egy mangós verziót. – Jeon Jungkook vagyok, és semmilyen romantikus vagy szexuális kapcsolat nem fűz engem Rinhez.

- Ezt jó tudni. – köhintettem közben ujjaimmal piszkálva a szívószálamat. Jungkook unottan felhorkantott, mire egyből rákaptam a tekintetemet. – Akkor szabad megtudnom, hogy hogyan kerültél oda félmeztelenül a lakásába?

- Hát, tudod, mivel ott lakom, ezért előfordul, hogy „odakerülök". – rajzolt ujjaival idézőjeleket.

- Mi? – kerekedtek ki a szemeim a döbbenettől. – Hogy érted, hogy ott laksz? Illetve, bocsi, hogy...

- Rin a húgom. – mondta ki egyszerűen ezzel megállítva bennem az ütőt. – Illetve ikrek vagyunk, de ez most mellékes.

Pislogás nélkül bámultam magam elé és egyszerűen nem értettem mi van. Ahrin sosem említette, hogy egyáltalán lenne neki testvére. Azt meg végképp nem, hogy egy ikerbátyja van neki...

- De, hogyan? Mármint? – túrtam két kézzel a hajamba.

- Haver, most azt akarod, hogy magyarázzam el, hogyan születnek a gyerekek? – tette fel Jungkook mindkét tenyerét, amitől megforgattam a szememet.

- Ahrin sose beszélt rólad. Mit nem beszélt! Azt sem tudtam, hogy van neki testvére. – a hablatyolásomra Jungkook az ajkaiba harapott és elkapta rólam a tekintetét. – Ne haragudj, nem akartalak megbántani vagy valami, csak...

- Nézd, tudom, hogy Rin sosem beszélt rólam. Pontosabban most már tudom. – masszírozta meg ujjaival a halántékát. – Erre meg is volt az oka, amit utólag megértek. Ha nem haragszol nem megyek bele a részletekbe, mert nem tudom, hogy ő mennyi mindent akar neked elmondani. Ezt majd ti egymást közt eldöntitek. Én csak tisztázni akartam ezt a félreértést kettőnk közt.

- Miért?

- Hogyan? – pislantott meglepetten.

- Miért akartad tisztázni? Én nem vagyok Ahrin pasija vagy valami. Miért nem Kaijal beszélsz és neki mutatkozol be, mint a barátnője bátyja? – fontam össze magam előtt a karomat és érdeklődve vártam a válaszát. Jungkook bólintott egyet, felkönyökölt az asztalra és miután beleivott a turmixába válaszolt is.

- Ezek szerint te még nem tudsz róla. – inkább hangos gondolkodás volt, amit mondott, mint a válaszát. – De sebaj, megértem, hogy Rin-ah miért nem beszélt erről sem. Felteszem, idővel elmondja, viszont most nem ez a lényeg. – megállt egy pillanatra és széles mosolyra húzta az arcát. – Az elmúlt hetekben, a húgom szájából szinte csak a te nevedet hallottam, amivel engem is meglepett, hiszen azt is elárulta, hogy jár valakivel. Aki nem te vagy. Nem tudom mi ez az egész köztetek, nem is az én dolgom. Azt viszont nem akarom, hogy egy hülye félreértés miatt eltávolodjatok egymástól, érted?

Nem bírtam elrejteni a mosolyomat Jungkook monológja után? Ahrin többet beszél rólam, mint Kairól? És vajon mennyi titka lehet még előttem, amit nem mondott el nekem?

- Az hiszem. – biccentettem, majd egy sóhajjal kinyúltam a turmixomért. – Esetleg fogsz beszélni Kaijal is?

Jungkook megvonta a vállát, de nem mondott semmit, csak beleivott a turmixába. Az agyamat ellepte az egy óra alatt szerzett infomációk tömkelege. Nem tudtam, hogy hirtelen mit kellene csinálnom, de már tudtam, hogy le kell, üljek beszélni Ahrinnal. Ami köztünk kialakulóban volt, az nem épülhet hazugságokra és huszonéves férfi méretű titkokra.