lehetek a hősöd | pjm

47

Jimin

- Miért kell ennyi lufi? – ráncoltam a szemöldökömet értetlenül átlépve egy nagyobb halom felfújható izén, amikor a kezemben egy adag piával beértem a nappaliba a garázsból. Taehyung egy pumpával a kezében, szájában egy lila lufival bámult rám bambán, amitől akaratlanul kezdtem el hangosan nevetni. Kikapta a szájából az összenyálazott darabot, hogy mégse azzal kelljen válaszolnia a kérdésemre.

- Mert ez egy szülinapi buli! – tárta szét a karját és, afféle „duh" arckifejezést vágott, mintha teljesen egyértelmű lenne a dolog.

- Tényleg? Biztos vagy benne, hogy nem egy szülinapi zsúr a kis Baekienek, aki ma tölti a hetet? – gúnyoldótam összecsücsörítve az ajkaimat, majd a hatás kedvéért felmutattam az egyik vodkás üveget. – Ebben pedig természetesen csak tiszta, szűrt víz van, hogy a kis csontjai egészségesen fejlődjenek!

- Bunkó vagy, Jimin! – öltötte ki rám barátom a nyelvét én meg ekkor már valóban hangos röhögésben törtem ki. – Miért nem tudsz értük lelkesedni? Tök jópofa az egész!

- Mondjuk, amilyen lökött az a gyökér, Byun gyerek még értékelni is fogja a lufikat. – ingattam meg a fejemet és magára hagytam lufifújó barátocskámat, hogy a konyhai hűtőbe tegyem a piákat.

Baekhyun huszadik szülinapi buliját lassan egy hónapja szerveztük Kaijal és Taehyunggal titokban, hogy a kerek számon egy meglepetés bulival köszönthessük fel. Legnagyobb szerencsékre, drága barátunk semmit nem sejtett a dologból, mivel éppen elvette az eszét újdonsült barátnője, akinek köszönhetően még azt se érzékelte volna, ha megkérdezzük, melyik napon legyen a bulija. Ez egyébként kapóra is jött nekünk, mivel így Yunat megtudtuk, győzni, hogy egésznapra foglalja le az ünnepeltet, amibe rögvest bele is egyezett. Örültem a kapcsolatuknak és, annak is, hogy Yuna látszólag legalább, annyira volt odáig a fiúért, mint a másik érte és így sikeresen túl jutott a mi kis afférunkon. Ugyan nem mondom, hogy, hű de szuperül kijövünk egymással és nagyon jókat beszélgetünk, de nem érzem, hogy fújna rám, ami haladás.

- Kai nem hívott? – érkezett be a konyhába utánam Taehyung, miután felteszem felfújta az utolsó lufit is. Megráztam a fejemet, majd becsukva a hűtóajtót felé fordultam.

- Tegnap este azt mondta, hogy legkésőbb ötre itt van. – vontam meg a vállam. – Még csak háromnegyed van, szóval van ideje.

- Ahrin szerinted vele jön? – túrt kelletlenül Tae a hajába, mire okvetlenül eltöprengtem.

Őszintén nem tudtam, hogy mit kellene válaszolnom a kérdésre. Nagyjából úgy két hete Kai és Ahrin szinte egyáltalán nemhogy egymással, de még csak egymásról sem beszélnek. Nem tudni, hogy szakítottak-e, szünetelnek, vagy csak szimplán összevesztek, de egyszerűen rémes volt a viszony köztük. Próbáltam mindkettőjüknél puhatolózni az üggyel kapcsolatban, de az összes esetben falnak ütköztem. Kai össze-visszahabogott távolságról és veszekedésről, de semmi ténylegeset nem mondott és igyekezett a lehető legfeltűnőbben kerülni a válaszadást. Ahrin pedig...

Ahrin két hete, mintha pálforduláson esett volna át. Sokkal kiegyensúlyozottabb, vidámabb és meglehetősen szószátyárabb lett, amit nem tudtam se én, se a körülötte levők hova tenni. Egyedül Rosé és Lisa tudták az igazságot, valamint egyszer láttam, amikor Taehyung is szorosan magához ölelte és valami nagy boldogságról hadovált neki. Úgy éreztem kimaradok Ahrin öröméből, de hiába érdeklődtem, semmit nem mondott magáról vagy Kairól. Nem akartam önző lenni, örülni akartam vele együtt, de kicsit lehet könnyebb lett volna együtt éreznem, ha tudom is mitől ilyen. Mindenesetre semmi nem változott köztünk, sőt! Többször éreztem, hogy közeledik felém, érint meg, anélkül, hogy kérném vagy én kezdeményeznék és ettől rendesen megzavarodtam. Létezik, hogy valóban szétmentek Kaijal?

- Úgy tudom, hogy Roséval és Chanyeolal érkezik. – mondtam végül visszaemlékezve unokatestvéremmel folytatott reggeli telefonhívásomra, amikor is megemlítette, hogy felszedi a nője barátnőjét és így hármasban jönnek. Úgy volt, hogy Lisa is csatlakozik hozzájuk, de végül bent kellett maradnia a tánciskolában valami papírmunka miatt a közelgő versennyel kapcsolatban. – Szerinted most mi van?

- Hogy érted? – ráncolta össze a szemöldökét Taehyung értetlenül.

- Kaijal és Ahrinnal. – fontam össze két karomat magam előtt és a csípőmmel hanyagul neki támaszkodtam a pultnak, hogy kényelmesebb pozícióban beszélhessek.

- Ja. – préselte össze a száját Tae, amitől úgy nézett ki, mint egy gömbhal. – Fogalmam sincs.

- Hogyan? – lepődtem meg és még a szemeim is kikerekedtek ettől. – Azt hittem te tudod. Úgy ölelgetted múltkor Ahrint valami boldog dolog miatt.

- Ó, az nem, a miatt volt. – sütötte le a szemét kínosan. – Én csak örültem, annak, aminek ő, mert... - itt megállt a beszédben és elkapta a fejét. Látszólag valami olyasmit mondhatott, amit nem kellett volna, mivel elvörösödött az arca és nehézkesen kezdte szedni a levegőt.

- Taehyung... - próbáltam megszólítani, de ő csak beletúrt világos barna hajába és nagyon erősen próbált nem rám nézni. – Taehyung mi a fasz van? Valamit el kell titkolnod?

- Nem, dehogy! – tette fel a kezét védekezően. – Csak nem akarom, hogy tőlem tudd meg a dolgot. Majd, Ahrin elmondja, ha készen áll rá...

- Miért? Tán lezbikus vagy mi? Titokban összejött Soojinnal? – tártam szét hitetlenül a karomat.

- Mi van velem? – érkezett meg az emlegetett lány, mintha csak végszóra. Szívroham közeli állapotban kaptuk felé a fejünket, szinte szinkronban. Soojin megvillantotta a mosolyát és egy laza mozdulattal az egyik bárszékre pakolta a papírzacskókat, amikben plusz dolgokat hozott a bulira.

- Mondtam ezerszer neked, hogy használd a csengőt és ne a hülye pótkulcsot, amit a lábtörlő alatt tartunk! – forgattam a szememet, amíg a lány kényelembe helyezte magát egy másik bárszéken és könyökével feltámaszkodott a pultra, majd tenyerébe ejtve az állát leutánozta szemeim forgását.

- Én meg ezerszer mondtam, hogyha nem akarjátok, hogy ki-be járkáljak itt, akkor ne ott tartsátok a kulcsot. – vont vállat lazán. – Szóval, mi van velem?

- Semmi. – legyintettem lazán. – Csak Tae és Ahrin titkolna valamit és azt hittem titokban összejöttetek.

- Nem hiszem, hogy Shuhua örülne neki, ha más csajokkal jönnék össze a háta mögött. – kacagott fel lágyan legjobb barátnőm, majd ő is kérdőn fordult Tae felé. – De azért mondd meg Ahrinnak, hogyha nem jön össze ez a távkapcsolatosdi, akkor nyugodtan hívjon fel!

- Jézusom! – nyögött fel hangosan Taehyung. – Ahrin nem meleg! Semmi ilyesmi nincsen! Csupán egyelőre még nem akar valamiről beszélni, világos! – megrázta a fejét, megtámaszkodott egy másodpercre a pultszélén, de egyből el is lökte magát. – Elszívok egy cigit. Én ezt idegekkel nem bírom...

Azzal már ki is viharzott a helyiségből. Soojinnal nevetve bámultunk utána, de én azért mégsem voltam olyan önfeledt. Vajon mi lehet az a nagy titok, amit Ahrin nem akar nekem elmondani, de a többi barátja tudhatja?