lehetek a hősöd | pjm

37

Ahrin

Nem tudom mennyire volt jó ötlet eljönnöm ma táncra. Az egész buszúton végig ezen agyaltam, hogy biztosan jól csináltam, amit csináltam. De végül, arra jutottam, hogy igenis jól teszem, ha megpróbálok visszamenni az emberek közé, ha már egyszer nincsen telefonom és elérhetetlen vagyok. Egyedül Rosé az, aki megtalálta a módját, hogy esténként felhívjon élek-e még. Mégpedig a vezetékes telefonunkon, amiről, amúgy meg is feledkeztem, és szívrohamot kaptam, amikor valamelyik este megcsörrent az üres lakásban.

Máskülönben hiányzott is a tánc, így biztos voltam benne, hogy el kell mennem. Olyankor úgyis mindig kikapcsol az agyam és csak a zenére és a mozdulataimra koncentrálok.

- Jó, hogy itt vagy. – simította meg Rosé biztatóan a kezemet, miután bekötötte a cipőjét és rám nézett. – Még, annak ellenére is, hogy ma dolgoztál...

- Igen, fáradt is vagyok kicsit. – mosolyodtam el kisimítva egy tincset az arcomból.

Be kell, valljam elég érdekes napom volt ma a munkahelyemen. Volt bent egy lány meg egy fiú, amivel nem is volt semmi baj. De az a lány, azt hiszem Yena volt a neve, egészen végig furán méregetett. Olyan volt, mintha bele látna a lelkembe, így el kell, mondjam kicsit zavarban voltam miatta. Bár gondolom nem akart semmi rosszat, mégis furán érintett. Ráadásul, amíg hátul voltam a raktárban, Yuna mondta, hogy bejött egy másik fiú, akivel elkezdtek balhézni, de mire kiértem már senki nem volt ott az ajtó melletti asztalnál, ahol korábban ültek. Érdekes, mindenesetre. Kíváncsi vagyok fogom-e még látni ezt a lányt valaha...

Nem számítottam rá, hogy Hobi egyik pillanatról a másikra azt fogja kijelenteni, hogy párcsere és új koreográfia lesz ma soron. Azt hittem az eddigi modern beütésű táncunkat fogjuk gyakorolni az Amelie zenéjére. De ezek szerint tévedtem.

Kai erősen szorította a derekamat egészen, addig, amíg Hoseok át nem állította őt Yuqihoz, az egyik kínai táncoslányhoz, aki mosolyogva fogadta a barátomat. Nem gondoltam semmi rosszra, hiszen Yuqinak volt barátja egész egyszerűen csak állandóan mosolygott és vidám volt, ami miatt bevallom kicsit irigykedtem is rá.

- Oké, végül pedig Chaeryoung gyere Soobinhoz, Jimin párja pedig így egyértelműen Ahrin lesz... - mondta ki az utolsó párokat Hobi, én meg éreztem, ahogy a levegő megakad a tüdőmben.

Hogyan? Én és Jimin? Együtt? Ez lehetetlen... Kétségbeesetten pillantottam Jiminre, aki szintén furán nézett rám. Ez nem lehet igaz! Miért pont vele kell táncolnom? Már tökre jó úton jártam, hogy kiverjem, a fejemből milyen finom puha ujjai vannak, és mennyire tökéletese illeszkedik a bőrömre az övé... Erre tényleg vele kell együtt táncolnom?

- Ahrinie... - szólított meg Hobi és ahogy a hangján hallottam, nem először tette ezt. Felé fordulva kérdőn pislogtam párat, amitől ő kedvesen elmosolyodott. – Odaállnál Jiminhez? Már csak ti nem álltatok össze...

- Ó, persze. Igen. Ne haragudj. – hajoltam meg gyorsan és odaslisszoltam gyorsan az új páromhoz és ekkor tűnt fel, hogy valóban egyedül közöttünk tátongott az a pár méter távolság, míg a többiek már mind összeálltak.

A fejemet lehajtva álltam meg Jimin mellett, mert egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy felnézzek rá. Ötletem sem volt, hogyan kellene most vele viselkednem. Két hete még szép dolgokat mondott nekem, együtt sorozatoztunk és közben végig igyekezett fizikai kontaktust kialakítani velem. Most meg így állok mellette, mint egy kuka, hiszen hetek óta nulla kommunikáció van közöttünk. Remek. Rémesen boldog vagyok, én mondom.

- Szia. – bökte meg Jimin az oldalamat, amitől kissé összerezzenve végre ránéztem. Meglepődtem, amikor széles mosolyával találtam szembe magam. Mondjuk mire is számítottam? Hogy majd lesütött szemmel esedezik a bocsénatomért? Mégis milyen világban élek én?

- Szia. – bólintottam, de utána rögvest az alsó ajkamba haraptam, mert nem bírtam állni a kialakult szemezést. Mi van velem...

- Megkérdezném, hogy hogy vagy, de igazából rád van írva, hogy rosszul vagy. – billentette oldalra a fejét és erősen végig mért engem, de nem feltűnően, csak, annyira, hogy én észrevegyem.

- Én? – pislogtam szaporán és még az egyik ujjammal a mellkasomra is mutattam. Jimin bólintott. – Ne viccelj! Tök jól vagyok. Főleg mióta nem beszélünk, mert így kisétáltál az életemből. Végre nem vagyok összezavarodva. Köszönöm.

Nem is ismertem magamra. Honnan jönnek ezek a szavak? Ki vagyok én, és hogy mondhatok ilyeneket? Látszólag Jimin is meglepődött rajta, hogy ennyire felvágódott a nyelvem és, ahelyett, hogy a szememet a földre szegezve sajnáltam volna magam, ilyen dolgokat vágtam hozzá. Hát tényleg kezdenek nálam elmenni otthonról, mit ne mondjak...

- Oké. Tegyük fel, hogy hiszek neked. – biccentett a fiú lazán. – De csakhogy tudd nálad rosszabb hazuggal nem találkoztam még!

- Persze, hogy nem. Mivel mestere vagy a szakmának. – húztam gúnyos mosolyra a számat, eközben éreztem, ahogy a fülemben ezerrel dobol a vér. A pulzusom valahol a plafon körül volt, a tenyereim izzadtak és féltem, ha tovább folytatjuk ezt a kis szócsatát, elájulok.

- Neked sosem hazudtam. – hajolt hirtelen közelebb hozzám Jimin, így szavai konkrétan a fülem közelébe érkeztek. Lehelete csiklandozta csupasz bőrömet, amitől kirázott a hideg és észre sem vettem, hogy egy halk sóhaj kiszaladt a számon a közelségétől.

Az ajkamba harapva fojtottam magamba a mondanivalómat és elkapva a fiúról a tekintetemet, hirtelen szembe találkoztam a terem másik végében álló Kai tekintetével, amitől megremegett mindenem. A fiú szeme szikrákat szórt, és ha abban a pillanatban ölni lehetett volna szemmel, Jiminnel már holtan terültünk volna szét a padlón. Basszuskulacs... balhé lesz.

- Oké, szóval az új koncepciónk. – tapsolt kettőt újból Hobi, hogy ismét magára vonja a figyelmünket. Örültem, hogy folytatódik az óra, mert kezdett felidegesíteni a kis szócsatám Jiminnel. De közben a szívem is hevesebben dobogott, mert egyszerűen ilyen hatással volt rám Park Jimin. És ezt tagadhattam volna, de sajnos nem ment... - Lisa kérlek, idehoznád a széket.

Lisa biccentett egyet a fejével, majd a terem elejében sorakozó székekhez sietett és az egyiket odahúzta a tükör elé. Hobi mosolyogva megköszönte és megkérte barátnőmet, hogy üljön a székre, hogy bemutathassák a koreográfiát.

- Szóval a mostani koncepció, egy kicsit szexisebb, latinosabb lesz. Bebarangoljuk a tangó világát. – magyarázott lelkesen Hobi én meg éreztem, ahogy kifut a vér az arcomból. Ó, a csudába. Még nem is kellett látnom a koreot, ahhoz, hogy tudjam, mire számítsak. Erősen lehunytam a szememet és kétszer is megráztam a fejemet. Mikor újból felnyitottam pilláimat, féltem Kai felé fordulni, mert tudtam, hogy valószínűleg megint csúnyán néz felénk. – Engedjétek meg, hogy bemutassam, mire is gondoltunk.

Hoseok a hangberendezéshez lépett, amin elindult Camila Cabello és Shawn Mendes közös száma, a Senorita. Hobi gyorsan visszasietett Lisa mögé, aki már a kezdő pózban ült, fél lábát feljebb húzva a másiknál, hátát kissé hátra ejtve.

És ezután következett a koreográfia, aminél forróbb táncot régen láttam már... 

Sziasztok!

A rész elején említésbe került egy bizonyos Yena nevű lány, aki SeoBona karaktere a The Neighbour című könyvében! (Aki esetleg nem olvassa, az menj oda is, mert egy csoda az a történet!!) Az ő történetében is felbukkant Ahrin- természetesen - ahogyan itt is említésre került Yena. Később még számíthattok ilyesmire, amikor a két szereplőnk találkozik... :) 

Ui: köszönöm a 4k megtekintést! 💜💜💜