lehetek a hősöd | pjm

32

Jimin

- De cuki, sose láttalak még így izgulni! – jegyezte meg az anyósülésen ücsörgő Soojin viccesen megböködve a vállamat, mire én egyből elhessegettem onnan a kezét, amivel kiváltottam a hátsó kettőből is egy adag nevetést.

- Nem izgulok! – ellenkeztem azonnal, de ettől csak még hangosabb lett a nevetés, mire megforgattam a szememet. – Menjünk inkább! – húztam ki a kulcsot az indítóból és meg sem várva a többiek reakcióját már nyitottam is a kocsit, hogy mihamarabb elinduljak a cukrászdába.

Igazából a barátaim egyből tudták, hogy mi az igazi indokom, amiért a belvárosi cukrászdába akarok jönni. Főleg mivel Taehyung gyakran lóg itt, mert ha Ahrin bent van, tudnak beszélgetni, anélkül, hogy Kai felkaphatná rajta a vizet. Így Taehyung volt az egyetlen rajtam és Soojinon kívül, aki tudta, hogy Yuna is itt dolgozik. Baekhyun pedig csak simán szeretett volna enni egy nagy adag fagyit, szóval ő azt mondta, hogy neki mindegy miért jövünk, amíg édesség kerülhet a szájába.

Beléptünk az automataajtón, ami után meghagytam a többieknek, hogy üljenek le az asztalokhoz, majd megyek. Sejtettem, hogy Yuna bent van, mert emlékeztem rá, hogy pénteken mondta, hogy egész héten itt lesz, mert a sulijában szünet van, szóval nem féltem, attól, hogy elkerüljük egymást.

- Sok sikert! – böködött meg Soojin újba, mire bevágtam egy grimaszt, amit a lány vihogva fogadott. Meglökte a másik két srác vállát, hogy menjenek dolgukra, akik már javában azon agyaltak, hogy mit is kellene pontosan enniük.

Ötletem sem volt, hogy mit fogok mondani Yunának. Szó szerint úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz. Hirtelen döntés volt, hogy idejöttem, és bár lett volna időm kiagyalni valamit, amíg elmentem Baekhyunékhez és felvettem őket. De érdekes módon végig csak az járt a fejemben, hogy vajon Rosé valóban haragszik-e rám, és hogy ugye nem fogja mérgében elmondani Ahrinnak, hogy igazából Kai dugta meg Jisong tanárnőt, mert igazán nem akartam, hogy a lánynak most bármi baja legyen, mivel látszólag jól volt.

Az eladótér felé vettem az irányt, és nem is telt sok időbe, mire megláttam Yunát. Hét óra is elmúlt már, közeledett a zárás, de ő még mindig mosolygott a fiúkra, akiket igyekezett a lehető leghamarabb kiszolgálni, hogy lekopjanak róla. Türelmesen megvártam, amíg a két tizennégyéves forma szemüveges fiú ezerszer megköszöni a lánynak a sütiket, és végre elmennek. Lassan odasétáltam a pulthoz, mert időközben Yuna elfordult a kávégép felé, hogy az egyik alkalmazott lánynak mondjon valamit, és pechemre pont, akkor fordult vissza, amikor megálltam közvetlenül a pult előtt.

- Szia. – köszöntem lágy mosolyt erőltetve az arcomra. Yuna rezzenéstelenül pislogott rám párat, majd kiengedve egy adag sóhajt a száján megrázta a fejét.

- Ahrin betegszabadságon van, rosszkor jöttél. – mondta érzelemmentesen hangon, összefonva maga előtt a karját. – Ha akarsz tőle valamit, hívd fel!

- Hozzád jöttem, Yuna-ya. – forgattam meg a szememet és igazán nem tudtam eldönteni, hogy gúnyolódik-e vagy komolyan beszél. Yuna egy pillanatra gúnyosan felkacagott, és ismét megingatta a fejét.

- Vicces vagy, Jimin. – jegyezte meg. – Miért jöttél volna hozzám?

- Mert beszélni szeretnék veled a pénteken történtekről. – dőltem neki fél vállammal a mellettem elterülő magasabb pultnak. Yuna felvont szemöldökkel bámult rám, és látszott rajta, hogy erősen gondolkodik rajta higgyen-e nekem.

- Jó. – mondta némi töprengés után. – Mit akarsz mondani?

- Sajnálom, hogy olyan görény módon viselkedtem veled. – túrtam bele zavartan a hajamba, hogy leplezzem mennyire nem az erősségem a bocsánatkérés. Általában nem kell ilyet csinálnom, sőt nagyon különleges alkalomnak kell lennie, hogy én erre vetemedjek. – Nem kellett volna, megcsókoljalak és reményt vagy mit adjak neked, hogy több is lehet köztünk...

- Igazad van, nem kellett volna. – vakarta meg Yuna a kézfejét elkapva rólam a fejét. – Még valami?

- Yuna te egy csinos, okos és vicces lány vagy. – próbáltam bókolni, ami részben igaz is volt, csak egyszerűen én nem így tekintettem rá. – Én meg köcsög voltam és részegen hagytam, hogy elfajuljanak a dolgok, amiket józanon nem tettem volna meg veled.

- Szóval, akkor egyáltalán nem tetszem neked, igaz? – kérdezett rá Yuna.

- Nem. – válaszoltam egyenesen. – Sajnálom.

Yuna lehajtotta a fejét, én meg hirtelen megijedtem tőle, hogy sír. Nem szándékoztam őt megbántani. Szerettem volna őszintén elmondani neki, hogy mi a helyzet, hogy tisztán lásson.

- Köszönöm, hogy elmondtad. – nézett fel rám végül újból, nekem meg egy két tonnás kő esett le a mellkasomról, amikor megláttam, hogy nem sír. – Lehet hozzád egy fura kérdésem?

- Persze.

- Te neked tetszik Ahrinie unnie? – billentette félre a fejét kérdőn.

Nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak neki, amikor megéreztem két kezet a vállamon. Összerezzenve fordultam a bal oldalamra, ahol megjelent a kéz tulajdonosai.

- Aha, szóval te vagy az a bizonyos Yuna. – biccentette Baekhyun erősen végig mérve a lányt, aki meglepetten elnevette magát. – Örvendek a szerencsének. Byun Baekhyun. – mutatkozott be kivillantva híres mosolyát, amivel eléri, hogy a lányok bugyi nélkül már az ágyában fetrengjenek gondolatban.

- Shin Yuna. – válaszolt a vörös illedelmesen. – Ő a barátod? – kérdezte tőlem, mire biccentettem egy aprót.

- Na, így sem azonosítottak még be. – fújtatott Baekhyun a szemét forgatva. Yuna ijedten feltette a kezét és azonnal elnézéseket kért, mert félt, hogy megbántotta a fiút. – Jaj, csak húzom az agyad. Tudod ez az én bájom. – kacsintott egészen flörtölősre véve a figurát.

- Érdekes vagy, az biztos. – kuncogott fel Yuna, de látszólag ő nem a flörtölést akarta viszonozni, csupán tett egy megállapítást.

Baekhyun erre azonban úgy érezte zöld jelzést kapott, amitől én úgy döntöttem, hogy inkább magukra hagyom őket, beszéljék meg ők a dolgokat. Én már úgyis elmondtam mindent Yunának, amit akartam, ezek után, ha továbbra is mérges lesz rám, azzal már nem tudok mit csinálni. Mélyebb bocsánatkérést feleslegesnek tartottam volna, mivel sajnos, vagy nem sajnos a lány nem állt hozzám túl közel. És mivel nem vagyok szent és férfiből vagyok, különösebben nem érdekelt volna az egész köztünk történt dolog sem, ha Rosé ma nem szállt volna rám. Csak miatta és Ahrin csalódott tekintete miatt vonszoltam el magam ide. Mondtam már, nem vagyok tökéletes. Csak bizonyos emberek, akik fontosak nekem, azokkal szeretnék tüzetesebben foglalkozni, és ezt nem szégyellem. Ez van, én ilyen vagyok.