lehetek a hősöd | pjm

48

Jimin

- Meglepetés! – kiáltottuk egy emberként, amikor a nappali villanya felgyulladt és egy döbbent Baekhyunnal találtuk szembe magunkat, aki mellett ott állt szélesen vigyorgó, vörös barátnője. Barátom egy másodperc alatt a szája elé kapta a kezét és tisztán látszott, hogy nem tudja eldönteni, hogy most sírjon vagy nevessen.

- Boldog szülinapot, tesó! – kiabálta Taehyung és kezében a tortával, amin már égett a gyertya közelebb sétált a pároshoz. Eközben a vendégekkel kórusban kezdtük el énekelni a „Boldog szülinapot" című örökzöld nótát és végig tapsoltunk.

- Vicceltek velem... - rázta a fejét hitetlenül Baekyhun. Yuna mellette állva szorosan átölelte a derekát és a fiú vállára hajtva a fejét adott neki egy puszit. – Komolyan nem hiszem el!

- Hidd csak el, Baekhyunie! – veregettem meg a vállát, ahogy én is megköszöntettem. Utánam sorban jöttek először a társaságunk oszlopos tagjai, majd a többi vendég, aki kevésbé áll szoros viszonyban az ünnepelttel.

Miután elfújta a gyertyákat, Taehyung elkiáltotta magát, hogy indulhat a buli és valóban kezdetét is vette a szórakozás. Ugyan hülyeségnek tartottam a rengeteg lufit, amit a fiatalabbik felfújt, meg kell hagyni kellően hangulatossá tette a házat és megadta a szükséges buli érzetet. Egészen sokan gyűltünk össze, így Baekhyunnek volt dolga rendesen, amikor elindult köszönni az összes ismerősének.

Én Soojinnal vonultam ki a konyhába, hogy igyunk egy kört kettesben, hiszen Kai a meglepetés után azonnal felszívódott, Chanyeolt és a két lányt, aki vele érkezett pedig szintén nem láttam sehol, hiába forgattam a nyakamat.

- Ne forgolódj már ilyen feltűnően, mert kitörik a nyakad! – vágott tarkón Soojin, én pedig felszisszenve dörzsöltem meg az ütés helyét. – Inkább igyál! Jót fog tenni, hidd el...

- Mit töltesz? – engedtem le sóhajtva a kezem magam mellé, amitől drága barátnőm szélesen elvigyorodott és felmutatta a vodkás üveget. Bólintva hagytam, hogy egy, kettő, majd három felest is kitöltsön, amit úgy ittam meg, mintha kötelező lenne.

Nem terveztem, hogy berúgok az egyik legjobb barátom születésnapján, de hát sajnos nem én írom életem forgatókönyvét így hamar azon kaptam magam, hogy már a sokadik felesemet iszom, de már nem Soojinnal. Ittam egy kört végül Baekhyunnal, néhány táncos arccal, valamit pár csoporttársunkkal is. Kezdtem egészen jól érezni magamat, szóval úgy döntöttem ideje szívnom egy kis friss levegőt.

Nagy nehezen kiszivárogtam az udvarra, ahol jóval kevesebben voltak, mint a nappaliban, számomra érthetetlen okokból. Kint is kellően feldíszítettünk, hogy ne nyomorogjunk bent, és úgy irányítottuk a hangszórókat, hogy ide is kihallatszanak. Éppen a Girls Generation klasszikus Catch me if you can című száma adta a táncolóknak a jó kedv alapját, amikor én az egyik falnak támaszkodva dugtam a számba egy szál cigit és gyújtottam azt meg. Miközben kifújtam a beszívott füstöt végig vezettem a kintieken a tekintetemet, ismételten, abban a reményben, hogy hátha megpillantom valahol végre Ahrint, akit érkezése óta nem láttam. Csupán egy, szia-szia, volt közöttünk, mivel Rosé mindvégig vele volt, valamint látszólag nem akart velem beszélni, hiszen Kai a társaságomban volt. Ugyan köszöntek ők is egymásnak, látszott, hogy Kai lassan eleped a lányért, míg a másik le se szarta, hogy itt a barátja. Kezdem megint a gimiben érezni magam, komolyan mondom...

Nem kellett sokáig forgolódnom, amikor a kert túlsó felében kiszúrtam Ahrin laza kontyba kötött haját és elmaradhatatlan hosszú pulcsiját, ami most világoskék színű volt. Biztos gyűjteménye van neki, vagy tudom is én, hogy állandóan ilyeneket hord.

Legnagyobb meglepetésemre Kai állt vele szembe, aki látszólag nagyon magyarázott neki valamit. Ahrin kezeit maga előtt kulcsolta össze és mindenhová forgatta a fejét csak az előtte állóra nem. Nem tűnt túl vidámnak, és látva kissé elkeseredő arcát, pillanatok alatt kijózanodtam. Beleszívtam a cigimbe és konkrétan a párosra ragasztottam a tekintetemet, készen rá, hogy bármikor odamenjek, ha kell. Szerencsére ez csak egy pár lépést vett volna igénybe, mivel a kert nem volt túl nagy és bármikor átszelhettem volna a kis távolságot.

Ahrin idegesen elszakította a tekintetét Kairól és hátrált egy lépést, erősen sugallva, hogy lassan kihátrálna ebből a szituációból, de Kai közelebb ment hozzá, nem engedve ezt neki. Az én lábaim ösztönösen keltek életre és útközben a cigimet is a földre hajítottam és csak reméltem, hogy közben rá is léptem, hogy eloltsam azt.

- Miért nem fogod fel, Ahrin? Miért? – hallottam meg Kai hangját, ahogy egyre közelebb értem hozzájuk.

- Mit? Hogy egy gyökér vagy? – majdnem megtorpantam Ahrin magabiztos hangszínére, annyira lesokkolt vele. – Nem akarok veled beszélni, szóval... - indult volna a ház felé a lány, megkerülve a fiút. Azonban Kai a karjáért nyúlva visszarántotta én pedig ebben a tizedmásodpercben érkeztem meg mögé.

- A barátnőm vagy, Ahrin! Nem hagyhatsz itt! – rángatta magával szembe a lányt. Nem bírtam ki, hogy ne cselekedjek. Kai vállára tettem a kezemet, így mindkét személy felém fordult. Kai szemében zavarodottság gyúlt, míg barátnőjében megkönnyebbülés.

- Hagyd őt, Kai! – sziszegtem mérgesen. Barátom megenyhítette a szorítását, így Ahrin kihúzta karját a szorításából.

- Miért szólsz ebbe bele, Jimin? – szívta fel magát Kai erősen állva szikrákat szóró tekintetemet. – Ez a mi ügyünk nem a tiéd!

- Leszarom. – jelentettem ki. – Nem engedem, hogy így bánj Ahrinnal!

- Miért? Mi lesz, ha így bánok vele? – tárta szét a karját idegesen. – Mit érdekel az téged? Te az én barátom vagy, nem az övé!

- Te meg honnan vagy ebben olyan biztos? – meresztettem ki a szememet. – Elviszem magammal, Ahrint!

- Mi van? – akadt ki teljesen. – Mit csinálsz?

- Leszarom, amit mondasz és elviszem a barátnődet. – mutattam a lányra és felé nyújtottam a kezemet, amit rögvest el is fogadott. Ugyan nem volt helye a dolognak, elmosolyodtam ezen és közelebb húztam őt magamhoz. – Gondolkozz el egy kicsit, azon, hogy hogyan bánsz vele!

És mielőtt bármit is válaszolhatott volna, Ahrint a kezénél fogva húztam magam után és indultam meg egyenesen a ház felé. El akartam őt vinni, elrabolni, bármit csak ne legyen egyedül. Legyen velem! Csak az enyém legyen. Nem tudom, hogy mi vezérelt éppen. A szívem? Az alkohol? Mindenesetre csak ösztönösen haladtam és kaptam magam azon, hogy a külső kocsifelhajtón parkoló autómnak az ajtaját nyitom ki és jelzem a lánynak, hogy szálljon be.

- Mégis hova megyünk? – akadékoskodott, amikor én is elfoglaltam a helyemet a vezető ülésben. – És így akarsz vezetni? Bűzlesz a piától!

- Bízol benne, Ahrin? – fogtam két kezem közé az arcát, hogy szembe fordítsam magammal. Zavartan pislogott rám párat, és bugyután bólintott egyet a kezeim között. – Akkor kösd be magad!    

Ez most ilyen kis összevissza rész lett, de nem tudtam, hogyan tudnám átvezetni a szálakat jobban! Ígérem a következő rész már jobban fog sikerülni!!